Az egy évvel korábbinál 119 ezerrel kevesebb magyart, 1 millió 708 ezer főt fenyegetett 2025-ben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés – számolt a Központi Statisztikai Hivatal.
A KSH évről évre novemberben teszi közzé A háztartások életszínvonala című kiadványát. Ez részletes helyzetképet mutat arról, hogy mennyi pénzből élnek a magyarok a társadalom különböző csoportjaiban – az egyetlen hátránya a részletességnek az, hogy sok idő, amíg elkészülnek a számításokkal, így mindig az előző év számait láthatjuk, most a 2025-ös helyzetet ismertették.
A szegénységtől fenyegetettek száma azért csökkent nagyot, mert 787 ezerről 633 ezerre csökkent azoknak a száma, akik súlyos deprivációban élnek. A szegénységet három mutató alapján mérik, ha a három közül egybe beletartozik az ember, akkor már fenyegetettnek számít:
- a depriváció, amelyben most a nagy csökkenést mérték, azokat jelenti, akik 13 alapvető létszükségleti cikk közül legalább hetet nem engedhetnek meg maguknak;
- relatív jövedelmi szegénységben 1 millió 324 ezren élnek, az egy évvel korábbinál 20 ezerrel többen, ők azok, akiknek a háztartásában az egy főre jutó jövedelem nem éri el az országos mediánérték 60 százalékát;
- nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban pedig (ahol a 18–64 évesek a lehetséges munkaidő ötödét sem töltötték munkával) 301 ezren élnek, a 2024-esnél 5 ezerrel többen.
A mélyszegénységben élők pedig azok, akik egyszerre mind a három csoportba beletartoznak, az ő számuk 98 ezerről 96 ezerre csökkent.
A Tisza Párt egyik fontos választási ígérete volt az iskolakezdési támogatás, aminek az első felét 400 ezer rászoruló család kapta meg. Elmentünk a miskolci Lyukóvölgybe, ahol rászoruló családok százai élnek, hogy megnézzük, mit jelentett számukra ez az összeg, mire fordították a pénzt. Szakértőkkel, karitatív szervezetek képviselőivel pedig arról beszélgettünk, vajon mire elég egy-egy extra juttatás átfogó szociálpolitikai koncepció nélkül. Szóba került az is, kell-e attól tartani, hogy feketepiaca lesz a támogatás utalványként érkező második felének.
Van egy olyan társadalmi csoport, ahol nemhogy nem csökkent, hanem nagyon nagyot nőtt is a szegénységtől fenyegetettek aránya: a nagycsaládosok. Náluk ez egyetlen év alatt 26,9-ről 32,3 százalékosra nőtt. Pontosan ugyanígy 32,3 százalék a szegények aránya az olyan háztartásokban, ahol két felnőtt együtt él, legalább egyikük elmúlt 65 éves, a gyerekeik pedig már kirepültek – csakhogy az ő esetükben ez 39 százalékosról csökkent, ami jól mutatja, hogy a korábbi évek nagy inflációja mennyire megütötte a nyugdíjasokat.
A legnagyobb szegénységi kockázat viszont még mindig az, ha az ember romának születik.
A romák között a szegénységtől fenyegetettek aránya 64,5-ről 71,1 százalékra nőtt egy év alatt. A legsúlyosabb különbség az országos átlaghoz képest az, hogy amíg a teljes lakosságban 6,8 százalék a súlyos deprivációban élők aránya, a romáknál ez a mutató 37,7 százalékos.
Mennyi pénzből élünk?
A KSH úgy számolt, hogy az egy főre jutó nettó jövedelem havi 249 ezer forint, ami jelentős növekedés az egy évvel korábbi 231 ezerhez képest. Ezek természetesen nem a fizetések, hanem az egy főre jutó jövedelem, vagyis például egy négytagú családban néggyel kell felszorozni, hogy megkapjuk, mennyi a családtagok összesített jövedelme. Szintén benne van az összegben minden nyugdíj, segély és más támogatás, amelyet az érintettek kapnak.
A jövedelmi bontásban egy olyan csoport látszik, ahol szinte észrevehetetlen mértékben, csak 1,98 százalékkal nőtt a jövedelem 2024-hez képest: az ország legszegényebb ötöde. Minden más jövedelmi ötödben 6–10 százalékos növekedést mértek.
(Egy fontos módszertani megjegyzés: a KSH minden adatot éves összesítésben adott meg, ezt mi osztottuk le 12-vel, mert az egy hónapra jutó pénzt sokkal könnyebb értelmezni, mint a teljes éves számot. Arra a szakértők mindig figyelmeztetnek, hogy szigorúan nézve ez nem precíz, mert a jövedelem több összetevője, például a 13. havi fizetés és év végi bónusz nem havonta elosztva érkezik.)
A gyerektelen háztartásokban az egy főre jutó havi nettó jövedelem 298 ezer forint volt tavaly – természetesen ide nem csak azok tartoznak, akiknek egyáltalán nincs gyerekük, hanem azok is, akiknek a gyerekei már elköltöztek otthonról –, a gyerekeseknél 200 ezer forint. Ez utóbbin belül a nagycsaládoknál 159 500 forint az egy főre jutó havi jövedelem, ami mindössze 3 ezer forint növekedés egy év alatt.
A KSH számítása szerint a szegénységi küszöb egy két felnőttből és két gyerekből álló háztartásban havi 400 ezer forint, egy egyedül élő ember esetében 190 ezer. A szegénységi küszöb alatt 1 millió 324 ezren élnek.
A depriváció 13 mutatója közül a legtöbben a nyaralással kerülnek bajba: az ország 36,4 százaléka nem tud egy évben egy hét üdülést megengedni magának.
A listán a második helyezett az, ha egy váratlan nagyobb kiadást fedezni kell, ezt 26,8 százalék nem tudja megengedni magának. A harmadik helyen az elhasználódott bútorok cseréje áll, ami 20,1 százaléknak nem fér bele a keretébe.
Mire költjük a pénzt?
De hiába csökkent a szegénység, a jövedelmi egyenlőtlenség egyik fontos mutatója soha nem látott szintre nőtt: a leggazdagabb ötödnek 4,9-szer akkora a jövedelme, mint a legszegényebbnek. Ez a mutató évekig ingadozott 4,2-4,4 között, 2024-ben már 4,7 volt, azóta még nagyobb lett.
Az egy főre jutó kiadás 180 ezer forintra nőtt, ez egy év alatt az inflációval korrigálva, reálértéken 3 százalékos növekedést jelentett. Egyetlen termékcsoportot talált a KSH, ahol a megvásárolt áruk mennyisége csökkent: az alkohol és dohánytermékek. (Erre is több pénzt költöttek tavaly, de az inflációval korrigálva már visszaesés jön ki.)
Tekinthető-e baloldalinak az új szemléletű gazdaságpolitika?
Az összes kiadás 56,3 százaléka ment el arra, amit a KSH a létfenntartáshoz kapcsolódó alapvető tételeknek nevez: 29,6 százalék élelmiszerekre, 16,4 százalék lakásfenntartásra és rezsire, 10,3 százalék pedig a közlekedésre. Ez az arány minimálisan változott csak az egy évvel korábbi 56,5 százalékról, de a kis csökkenés is jó irányt jelez. Ahhoz képest viszont határozottan rosszabb a helyzet, hogy 2019-ben, mielőtt a Covid és a sorozatos válságok nagyot rontottak az életszínvonalon, még csak 54,8 százalékot tett ki a három létfenntartási tétel.
Az ország legszegényebb ötöde az összes jövedelme 64,8 százalékát költötte tavaly létfenntartásra, náluk ez az arány még nőtt is a 2024-es 64,6-ról.
Mennyire vagyunk boldogok?
A KSH ebben a kiadványában szokta közzétenni a jólét egyik legérdekesebb mutatóját: amikor arra kérik az embereket, hogy értékeljék, mennyire boldogok. A tízes skálán az egy évvel korábbi 7,1-ről 7,4-re nőtt az átlag. Amikor pedig az volt a kérés, hogy azt értékeljék, a saját anyagi helyzetükkel mennyire elégedettek, az előző évi 6,1 után már 6,3-as átlag jött ki.
Sokat beszélgetünk, olvasunk, írunk a boldogságról – de gyakran esünk abba a hibába, hogy csakis egyéni szinten gondolkodunk erről, holott Sik Domonkos szociológus szerint a szenvedéseink jelentős része a társadalom működésében gyökerezik.
