2008. június 16., hétfő, 15:35
Az arcát is kisajátították, megszégyenítették, meggyalázták - a hatalomba visszatérők saját politikai céljaikra, az 1956-os forradalom elleni propagandájukra használták fel - a forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után.
 Nagy Imre és társai az ítéleteket hallgatják. |
Figuráját a művészetek (az irodalom és a film) elsősorban utókorában próbálták megidézni, megjeleníteni sajátos eszköztárukkal. Ám alakját, arcvonásait s azok lassú változását a fényképek őrizték meg a leghívebben. A fönnmaradt fotográfiák együttese: vizuális almanach Nagy Imréről, a felvételek élethelyszínei változó tereiben (családi vagy nyilvános, politikai helyzetekben: gyűlésen, elnökségben, parlamentben, hallgatóként, beszéd közben, emberekkel beszélgetve) örökítették meg. Egyúttal a múló idő okozta fiziognómiai változásokat is megmutatják a képek. Bár Nagy Imre arcának életkor szerinti változása nem látványos attól a pillanattól kezdve, hogy jellegzetes magyaros bajuszt hagyott. Mintája az édesapja, Nagy József lehetett. Arcáról elmaradhatatlan fémkeretes szemüvege vagy néha cvikkere is. A lágy vonások derűs nyugalmat, jó kedélyűséget, jovialitást sugallnak. Somogyi, kaposvári emlékeimben megbízható, megfontolt, a dolgát mindig pontosan tudó és azt lelkiismeretesen elvégző parasztgazda; ravasz is, ha kell. Megvan a magához való esze, ahogyan Somogyban is mondják. Abból a fajtából, aki alig kibillenthető a nyugalmából.
 Nagy Imre 1956 októberében © sulinet.hu |
A fényképek - mint leghitelesebb források - minden egyéb vizuális művészeti, képzőművészeti földolgozásra is hatottak, és azok elsődleges és meghatározó forrásai lettek. Csak egy példa: Erich Lessing 1956 szeptemberében készített cvikkeres, mosolygós, bajuszt pedrő Nagy Imréje több könyvcímlapon, szóró- és emléklapokon, szamizdatkiadványon szerepelt az újratemetés alkalmából is. Mondhatjuk, hogy ez az egyik legismertebb és legnépszerűbb portré róla. Ennek kulcsa talán éppen a szokatlanságában, a fotóssal és a kép nézőjével összekacsintó, a politikusi keretek közül egy pillanat idejére kilépő, egyszeri alkalom lehet. E kimerevített pillanat egyedisége inspirálhatta azt az ismeretlen alkotót, aki kisméretű temperáján sajátos képkivágatban a mosolygós archoz csupán a bajuszpedrő kézfejet társítja, ám azt szó, illetve forma szerinti pontosságban, minden további, a fényképen látható részletet (háttér, karóra, zakó) mellőzve. Így maga a mozdulat kerül premier plánba, így válik a kisméretű portréarc expresszívvé.
Ahogy Nagy Imre arca és habitusa is állandóságot, biztonságot sugall, úgy ábrázolásaiban sem lelhetünk föl túlzott változatosságot. Ezeket hazatérése, politikai szerepvállalása kezdetétől vehetjük számba, a képzőművészet összes műfajában. A plasztikák sorából (a mindenkori politika erős befolyása miatt kétes színvonalú köztéri szobrászatot most nem említem) a plakettek, érmek, emlékérmek némelyike bír bizonyos művészi értékkel.
Beck András Nagy Imre-plakettjén oldalnézetben ábrázolta, a nagy formák (magas homlok, toka, áll, bajusz, az orrán cvikker) tömörítetten, expresszív összefogottságban jelennek meg. Általánosabban elterjedt e műfajban a teljes szembenézeti arckép alkalmazása, hiszen Nagy Imre portréjával díszítettek érdemrendet, emlékjelvényeket és kitüntető érmeket is.
A Magyar Nemzeti Bank 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára kiírt pénzpályázatán az akkori bankelnöktől, Járai Zsigmondtól elhangzott: „Nagy Imre nem szerepelhet emlékpénzen”. Ugyanezen bankvezér viszont aktívan működött közre az 500 forintos vizuálisan ellentmondásos, szinte jelentészavaros 56-os emlékoldalának megvalósításában.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
