Még tinédzserként láttam először Deák Bill Gyulát a Budai Ifjúsági Parkban. Révész Sándorral énekelt duettpárbajt. Bill rekedt-érces hangja kergetődzött és harcolt hosszan Révész fényes-magas tenorjával, a két ragyogó fiatal tehetség felejthetetlen produkciójában.
Billt a legnagyobb hazai rockzenésznek és előadóművésznek tartottam (Radics Béla, Tátrai Tibor, Révész, a progresszív Omega és korai LGT mellett). Az elmúlt években sokat hallgattam munka mellett vagy utazás közben, és mindig elmentem a budapesti koncertjeire. Ahogy most visszagondolok, legalább hatszor.
A sashalmi, XVI. kerületi Legenda Sörfőzdében, évvégi klubkoncertjeinek törzshelyén háromszor néztem meg. Az Őrs vezér tértől kell kifelé menni HÉV-vel a CEU diákszállója felé, aztán gyalog. A sörözőben „Sörsámán” feliratú egyenpólók, Harley-Davidson-mellények, a farmerdzsekik hátára varrható Nagy-Magyarország-rátétek voltak láthatóak, enyhén szélsőjobber a hangulat. De a koncertteremben mellettem jól öltözött vállalati apa is a fiával, IT-s pasik, fiatal és idősebb párok minden társadalmi rétegből. Nagyon különböző világokból érkeztünk Bill világába.
Ugyanezt a társadalomegyesítő légkört éreztem 2024 nyarán a Barba Negrában tartott koncertjén, 2025-ben a Magyar Zene Házában, aztán a Sportarénában, a BILL 77 nagykoncerten. Szorosan egymás mellett állva merült el a bluesban a motoros, a jól-rosszul kereső értelmiségi és a megélhetéséért küszködő kiszolgáltatott melós. Ezek az emberek egymásra sem nézve mennek el az utcán egymás mellett vagy az első politikai mondatnál összevesznének.
A veszteségről, a dacról, a méltóságról, a fiú- és férfilétről szóló dalokat mindannyian értettük és éreztük. Kőbánya Blues, 3:20-as blues, Hosszú lábú asszony, A zöld, a bíbor, a fekete (Radics emlékére), Rossz vér, A felszarvazottak balladája, Kastély a hóban, Hey Joe (Hendrix-feldolgozás). Blues-rock társadalmi integráció és nemzetegyesítés.
https://hvg.hu/elet/20260917_deak-bill-gyula-tiz-legemlekezetesebb-dala
Bill hangja összetéveszthetetlen, pillanatok alatt felismerjük. Mély, érdes-rekedt tónus, elsöprő őserő és fájdalmasan feszített hangszín. A blues hajlításokkal, elnyújtott hangokkal és beszédszerű ritmizálással dolgozó előadásmódját ötvözte a rock nyerseségével és a soul érzelmi intenzitásával. Egységes szöveg- és zenei világában a magyar sorstragédiák szomorúsága egybeér az afroamerikai blues bánatával. De a rabszolgákat felszabadítják, diadalmaskodik a rock energiája és a soul felemelő szenvedélye.
A koncertjein két szám között Bill mindig elsorolta a magyar művészet, irodalom és sport klasszikusainak nevét. Ez volt az ő magyar kulturális kánonja, nemzeti öröksége.
Nem kultúrpolitikusok és értelmiségiek, hanem ő teremtette meg az igazi kánont árkokon átívelően.
Minden koncertjén végigmondta fejből a listát Latabártól „Simon Tibin” át Latinovitsig.
A mindenkinek vállalható névsor Bill közönségének sokféleségét tükrözte. Egybefűzött jobbost, balost, liberálist és apolitikust, a melós pártól kezdve az IT-s baráti körön át az egyetemi tanárig.
Nyugodj békében, drága Bill kapitány. Számomra Csontváry-Kosztka Tivadar, Eötvös Károly, Nádas Péter és mások mellett a kánon királya vagy. Bill a király.
https://hvg.hu/kultura/20260918_deak-bill-gyula-temetes-szertartas-uj-koztemeto-bucsuztatas
Nyitóképünkön Deák Bill Gyula. Fotó: MTI / MTI / Purger Tamás
