szerző:
Szauer Tamás
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bárkivel megtörténhet, hogy egyszer csak kiderül: komoly gondok vannak – például – a májával, ezért sürgős szervtranszplantációra szorul. Ma egy ilyen hír hallatán a legtöbben már fél lábbal a sírban érzik magukat, a jövőben viszont ez teljesen máshogy lehet: 20-25 éven belül általánossá válhat az emberi szervek háromdimenziós nyomtatása.

A 3D-s nyomtatás, más néven additív gyártás során molekuláris szinten, rétegről rétegre lehet szövetszerkezeteket létrehozni. Az így előállított szerveknek köszönhetően megszűnhetnek a transzplantációs várólisták. Az Amerikai Egészségügyi Hivatal adatai szerint tavaly az USA-ban 148 ezer ember várt szervátültetésre, és közülük mindössze 27 ezren kerültek sorra. A technológiának még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy az orvosok segíteni tudjanak az új szervre váró embereken, de elméleti szinten lehetséges bármilyen szervet „megépíteni”. 2015-ben a L'Oreal kozmetikai vállalatnak például már sikerült emberi bőrt előállítania 3D-s nyomtatás segítségével; a cég állatok helyett ilyen „műbőrön” teszteli termékeit. Az orosz 3D Bioprinting Solutions tudóscsapata pedig ugyanebben az évben egerekbe ültetett be olyan pajzsmirigyet, amit additív gyártással állítottak elő.

A 3D-s szervnyomtatás elterjedése minőségi változást is hoz. Ha sikerül sejtekből felépíteni egy szervet, akkor az sem okoz majd gondot, hogy pontosan olyat állítsanak elő, amilyenre az adott betegnek szüksége van. Ehhez először egy nagyon alapos 3D-s szkennelésre lesz szükség. Egy erre alkalmas eszközzel százszázalékos pontossággal meg lehet határozni a páciens eredeti szervének méretét és formáját, és az azt körülvevő egyéb szervek és szövetek anatómiáját. A vizsgálat eredménye egy olyan háromdimenziós modell, ami nyomtatási utasításként szolgál a printernek.

A nyomtatást még megelőzi egy apró beavatkozás, aminek során őssejtmintát vesznek a betegtől. Az őssejteknek az a speciális tulajdonságuk van, hogy osztódással bármilyen specializálódott sejtté képesek átalakulni. Kitenyészthetők belőlük például a máj, a vese, de akár a csontszövet sejtjei is. Az így létrehozott sejtállományt ezután belehelyezik a nyomtatóba, az pedig a 3D-s modell alapján felépíti belőle a kívánt szervet. Ennek a módszernek rengeteg előnye van a hagyományos szervátültetéshez képest. Egyrészt az összes szervet lehet vele pótolni, míg egy donorral manapság átlagosan 2-3 életet lehet megmenteni. Másrészt hosszabb távon sokkal olcsóbb, mint egy országos és nemzetközi donorhálózatot fenntartása. A technológia elterjedésével pedig maga a nyomtató is egyre olcsóbb lesz, így a kevésbé felszerelt kórházakban is elérhetővé válik. És persze a betegnek sem mindegy, hogy nem kell kórházról kórházra járnia különböző vizsgálatokért, különböző specialistákhoz.

Az a 20-25 év, amíg ez a technológia megszülethet, első hallásra nem is tűnik nagyon soknak. Van azonban egy tényező, amely még inkább sürgetővé teszi a szervnyomtatás elterjedését: az önvezető autók térnyerése. A járművek új generációjának köszönhetően jelentősen vissza fog esni a közúti balesetek száma. Ez remek hír az autósoknak. A transzplantációra váróknak viszont nem az, hiszen manapság az autóbalesetekben elhunyt emberek adják a transzplantált szervek közel harmadát. Ha csökken a balesetek száma, akkor kevesebb donor lesz a már így is szűkös „piacon”. Jelenleg az egyik ember tragédiája a másik szerencséjét jelentheti, de ez nem marad így sokáig. Emiatt is rendkívül nagy a nyomás a kutatókon, hogy a 3D-s szövetnyomtatók minél hamarabb eljussanak a kereskedelmi forgalomba.