szerző:

Amíg a legsikeresebb projektek gazdái ünnepelnek és tervezgetik, hogyan költsék el az összekalapozott pénzt, könnyen lehet, hogy Kínában már nagyüzemben gyártják az általuk megálmodott termékeket. Egy 24 éves vállalkozó vallott róla, hogyan aratta le mások elől a babérokat.

Ha otthon van a közösségi finanszírozás világában, akkor elképzelhető, hogy hallott már az úgynevezett Fidget Cube-ról. Mi is írtunk róla, körülbelül 6,5 millió dollárt dobtak össze a gyártására az érdeklődők, amivel a közösségi finanszírozás történetének egyik legsikeresebb kampányává vált. Így néz ki:

©

Ez pedig a Stress Cube:

©

Utóbbi termék a Fidget Cube mintájára készült, és annak piacát aratta le. A CNBC megkereste a telefonon az alkotót, aki neve elhallgatása mellett azt nyilatkozta: „Nem az a lényeg, hogy ki találta fel előbb. Ennek a modellnek az a lényege, hogy olyan terméket találjunk, amit az emberek szeretnek, és mi gyorsabban juttassuk el hozzájuk.” Amikor a kickstarteres csapatnál gondok akadtak a gyártással és felmerült, hogy az előrendelt termékek nem érkeznek meg decemberre, és nem kerülhetnek a karácsonyfák alá, a kanadai fiatalember vérszemet kapott. Körülnézett az Alibabán, ahol nem sokkal a Kickstarter-siker után megjelentek a hasonló koppintások, és megrendelt 1000 darabot 3,65 dolláros áron. A kínai kopi-iparról ebben a cikkben olvashat részletesebben.

Gyorsan csináltak egy oldalt WordPress-szel és novemberben már kapható is volt a Stress Cube 19, 9 dollárért. Majd egy úgynevezett FollowLiker automatizált szoftverrel segítették a márkanév terjedését. „Nem voltam tisztában mekkora ereje lehet ezzel egy Instragramos hirdetésnek: 3 nap alatt 30 ezer dollárt hozott” – mondja a kanadai vállalkozó. A hatalmas érdeklődést látva leadtak egy 15 ezer darabos rendelést egy shenzeni gyárba, amely néhány héten belül küldte is szállítmányt. Ebből végül két hónap alatt 350 ezer dollárt sikerült összehozniuk, még azelőtt, hogy a Fidget Cube-ot piacra dobták volna.

Varga Szabolcs Én és a Cégem

Csalók és pénznyelők ássák a közösségi pénzgyűjtés sírját

Hatalmas összegeket képesek összedobni a közösségi finanszírozási oldalakon egy-egy projektre, azonban azoknak az eseteknek a száma is nő, ahol a projektgazdák lelépnek a gyanútlan adakozók pénzével, vagy éppen csak elszámolták magukat, és nem tudják teljesíteni vállalásukat. Kérdés, hogy az esetenként ablakon kidobott dollármilliók mennyire szegik kedvét a támogatóknak, és futtatják zátonyra a bizalomra épülő rendszert.