Erre nem számítottak a népgazdaságunkat, és így: egészséges nemzettestünket megkárosítani szándékozó román dinnyeárusok. Nem arra, hogy magyar termelők buktatják le őket, akik felismerve a helyzet súlyosságát, "az esettel kapcsolatban megkeresték Simonka György dél-békési országgyűlési képviselőt, aki az illetékes hatóság segítségét kérte az ügyben", nem arra, hogy a hatóságok jól le is foglalják a szállítmányt, és a dinnyét "várhatóan haszonállatokkal etetik majd meg", nem, erre számíthattak.

Amire nem számítottak a derék atyafiak: arra, hogy a megyei online lap a 70-es évek hírhedt Kék Fényének stílusában számol be a súlyos gazdasági szabotázsról, anélkül, hogy kiderítette volna, valóban bűncselekmény történt-e, miközben szinte mellékesen megemlíti, hogy az elkövetők közül "többen magyarul sem beszéltek", ami az arcátlanság teteje. Az elkövetők egyetlen dokumentálható bűne, hiszen ezt elismerték: "a gyümölcsöt Nagyvárad környékén vásárolták 30 forintért", itthon pedig 40-45 forintért árulták. Egyszerűen szavakat sem találunk, reméljük, hogy a NER (Népköztársaság Erős Rendszere) munkásökle oda üt, ahová köll, kellő határozottsággal, sérelmükre.

Amit ezek a derék bűnözők nem tudhattak: bár az idén nem jött össze a GVH által tavaly vizsgálni próbált, ám ennek dacára jól működő, államilag lemenedzselt dinnyekartell, azért továbbra is az a cél, hogy a) a hazai termelők járjanak jól, b) a hazai kereskedők járjanak jól, c) a hazai kormányzat járjon jól, d) a hazai fogyasztó meg kapja be.

"A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?" – tette fel a kérdést tavaly Budai "Mit keres Oszkó Péter a Wizzairben" Gyula az államtitkár, implicite elismerve, hogy igenis a szervezett, protekcionista áregyeztetés volt a cél, tekintet nélkül arra, mit szól az egészhez a GVH vagy mondjuk az Európai Unió. Az akció azonban látszólag sikeresnek is mondható: "az elmúlt években sikerült kiszorítani a hazai piacról a gyenge minőségű külföldi dinnyét" – büszkélkedett a Magyar Nemzetnek egy szakértő, de ennek csak akkor örülhetünk felhőtlenül, ha elfogadjuk azt, hogy ami külföldi import, az mind gyenge minőségű, amúgy meg kormányzati feladat a fogyasztók helyett a piacot megtisztítani a túl rossz, túl jó, túl drága, túl olcsó árutól.

Most nagyon úgy tűnik, szervezett kartell nélkül is teljes az érdekösszhang termelők, kereskedők és az állam között. "Elkezdődött a magyar dinnye népszerűsítése a Tesco áruházakban" (tehát az egyik olyan áruházláncban, amelyik tavaly résztvett a kartellben), hogy végre magyar terméket vegyen a magyar fogyasztó. Ironikus módon most kiderült a dinnyéről, hogy "szabadáras", ergo " a tárca nem szólhat bele az ár alakulásába, a mostani ár már méltányos hasznot hoz a termelőnek is."

A méltányos induló ár pedig 95 forint, már amióta a fogyasztó helyett a kormány mondhatja meg, mi a méltányos, és mi nem. Aki ez alá megy, és még magyarul sem beszél, azt visszatoloncoljuk oda, ahol van dinnye 30 forintért is.