Hallgatom Juhász Péter​ múlt vasárnapi, Kossuth-téri beszédét. Péter régóta egyike azoknak, akik rögeszmésen hisznek abban: elég jó hangosan "Orbán takarodj!"-ot kiáltani, és mindenki azokra a többszörösen lejáratódott politikusokra fog szavazni a soron következő választásokon, akik vele együtt kiabálva akarják elzavarni a Fideszt. Igazán nyilvánvalóvá válhatott volna már számára, ha máskor nem, legalább a 2014-es parlamenti választások eredményhirdetésekor, hogy mekkora tévedés ez!

De nem. Juhász Péter most is azzal ostorozza reménybeli partnereit, hogy "fölengedjük egymást a színpadjainkra, de a háttérben ütjük, szapuljuk egymást blogjainkon". Világos: ha már össze köll fogni, onnantól tilos a másikat nyilvánosan kritizálni… Ezt az elvet követték Juhászék, pártjuk, az „Együtt” megalakulásának pillanatától. Aztán röpke fél év alatt szinte nullára redukálták a frissen létrejött pártként még meglévő népszerűségüket, majd kétes szövetségeseik oldalán simán elvesztették a választásokat. És ma is képtelenek tudomásul venni, hogy a választók jó része nem hajlandó az "Orbán takarodj!"-ért cserébe „csomagban” a többszörösen, morálisan is megbukott szoci politikusokat Gyurcsányostul újra hatalomhoz juttatni. Nem kényszeríthetők a választók arra, hogy olyan politikai erőkre szavazzanak, amelyeket amúgy a pokolra kívánnak!

A lehetséges megoldást már évek óta sokan elmondták: Az akkor még LMP-s Karácsony Gergely már 2011-ben. Aztán Bokros Lajos a parlamenti választás előtt fél évvel. Idén tavasszal pedig a Majtényi László vezette EKINT írta le nagyjából ugyanazt.

Két lépcsőben lehet megoldani a problémát.

Először az Orbánék által létrehozott rendszert kell megbuktatni egy széleskörű, nyilvános vita eredményeként kialakított közös platform (egyfajta „új társadalmi szerződés”) alapján, amely a választói akarat kifejezésére alkalmas, demokratikus választás szabályait tartalmazza, valamint néhány ehhez kapcsolódó alapvető alkotmányos változást. A választási összefogás kizárólag ennek a „társadalmi szerződésnek” a törvénybe foglalása céljából jöhet létre. Választási győzelem esetén az új országgyűlésnek mindössze néhány feladata lesz: a valódi választást lehetővé tévő választási törvény elfogadása, egy ügyvezető kormány kinevezése, majd önmaga feloszlatása. Majd következhet az a szabad választás, amelyen a politikai erők szabadon, előzetes hatalmi alkuk kényszere nélkül, önállóan megmérettethetik magukat. E második választás után végre a választók szabad akaratnyilvánításának megfelelő összetételű országgyűlés alakulhat, amely megbízhatja négy évre az ország kormányát és dönthet az ország javát szolgáló törvények – köztük a még szükséges alkotmányos jogszabályok – meghozataláról. Ezt a „kettős választás” koncepciót a közelmúltban a tavaly október óta vidéken és a fővárosban demonstráló különféle civil mozgalmak összefogására vállalkozó, immáron másodszor megtartott DEMOSZ Vándorgyűlés is támogatta azzal, hogy a civilek mozgalmat kívánnak szervezni a koncepció megvalósítása érdekében. Ilyen mozgalom nélkül ugyanis ez a régóta kézenfekvőnek tűnő „kettős választási” koncepció nem tűnik keresztülverhetőnek. Túl sok az ellenérdekelt fél! Jellemző, hogy amikor az EKINT a márciusi koncepcióját a parlamenti ellenzéki pártokkal véleményeztette, a szocialisták kategorikusan elutasították a kétválasztásos megoldást.

Sok „régi harcosnak” láthatóan jobban megéri az illiberális NER-ben az örökös díszellenzék tagjaként tündökölni, mind kockáztatni azt, hogy egy demokratikus átalakulás eredményeként elveszítse a jól fizető hivatásos politikusi állását. Juhász Péter nem tartozik a „régiek” közé. Ő csak rögeszmés.