"Stumpf András tegnapi publicisztikáját visszavontam, amint megtudtam, hogy szerkesztői láttamozás nélkül került ki a Heti Válasz online oldalára. Nálunk nem szokás, hogy fontos ügyekben a szerző – legyen az akár a főszerkesztő is – ne konzultálna kollégáival, lévén a Heti Válasz műhely" - írja Borókai Gábor, a lap főszerkesztője mai jegyzete elé, amelyben szintén a Schmitt-üggyel foglalkozik.
Stumpf kicenzúrázott és Borókai ma megjelent publicisztikáját összevetve elsőre nehéz megállapítani, miért érte meg szekercével szerkeszteni a lapot, hiszen a főszerkesztő is arra jut, hogy a köztársasági elnök most már inkább visz, mint hoz a Fidesznek. Borókai természetesen erősen igyekszik, hogy Schmitt esetét elmaszatolja: "a lopásnak, a csalásnak és mindenféle gazmeberségnek túlzó, mégis könnyen megérthető vádjáról" értekezik, és kijelenti, hogy az egész oknyomozás az elnök lejáratását célozta - vélhetően ugyanez a véleménye az általa hivatkozott Nomentana-ügy feltárásáról is.
A legmarkánsabb különbség a két szöveg között abban áll, hogy míg Borókai valahonnan a füle mögül azt húzza elő, hogy a plágium "elévült", Stumpf törölt jegyzetében feketén-fehéren, sőt kiemelve állt, hogy ez nem így van. Stumpf idézte a SOTE saját szabályzatát, amely szerint az egyetem visszavonja a doktori címet, ha utólag kiderül, hogy a disszertáció egyszerű másolat. Ezzel nehéz vitatkozni - egyszerűbbnek tűnt törölni, mint Trockijt a fényképekről. Kár, hogy magát a szabályzatot nem lehet ilyen simán eltüntetni.
Ez a szomorú történet is azt illusztrálja, hogyan fertőzi végig egy rossz döntés összes következménye a Nemzeti Együttműködés Rendszerének minden hajlatát. Kellett egy pitiáner senki, aki bármit megtesz a gazdinak - egyéb feltétel nem volt. És most miatta ég az arca parlamenti képviselőnek, egyetemi tanárnak, újságírónak és főszerkesztőnek, egyre szorosabban fojtogatja őket a hűség mocsara, és ahogy lesütött szemmel tovaügetnek a kínos kérdések elől, érzik már legbelül: mind schmittpálokká váltak.
