A Király András-ügy és a saját csapda

A szélsőséges, fundamentalista, totalitárius eszmekör mániákusan keresi „a tökéletes" embertípust. Amely természetesen a valóságban nem létezik, hisz egy sokszínű, plurális társadalomban rengetegféle felfogása van a tökéletességnek (illetve az arra való törekvésnek.) Viszont követőit ez nem zavarja. Megkonstruálnak egy kizárólagos emberképet, csakhogy gyakran kiderül, hogy annak még ők – a mindenkori vallási, faji vagy osztályharcos élcsapat – sem tudnak megfelelni. Most épp a Jobbik sétált be ideológiájának kelepcéjébe.

Digitális emlékezetéből is kitörölte a Jobbik a lemondott szóvivőjét. Király Andrásról kiderült: füvezett és nem is oly rég extravagáns melegekkel pózolt. Önéletrajza alapján Király még jobbos mércével is bigott szentfazéknak tekinthető. „A hit kisgyermekkorunk óta jelen van a mindennapjainkban. Az esti közös imádságok, Biblia-olvasások, a közös szentmisék, családi programok, közös élmények, a családon belüli szeretet, összefogás, ragaszkodás ébresztettek rá: életem legmeghatározóbb dolga a családom” – írta. Eme sematikus, valláserkölcsi magazinokba illő képet némiképp árnyalják a fent említett tények.

Iszlám fundamentalisták

Közvéleményünk főárama természetesen nem önmagában azon ütközött meg, hogy a Jobbik-médiaember valaha letüdőzött egy spanglit vagy nyilvánosan mutatkozott a nemi másságukat látványosan felvállalókkal. A hazai társadalom jórésze nem feltétlen híve ugyan a könnyűdrogok és a melegházasság legalizálásának, ám a füves cigi, a homoszexuális viszony drákói tiltását, üldözését sem helyesli. Nem áll ki a másság jogáért, de bizonyos határig eltűri. Királynál viszont pont azért borult ki az éjjeliedény, mivel egy olyan, kőkeményen homofób és rendpárti erő szócsöve volt, amely a többségi átlagembereknél sokkal dogmatikusabban bélyegez devianciának minden olyasmit, ami az ominózus fotókon is rajta volt. Márpedig nincs annál poénosabb, mint amikor egy, a társadalmat morális kényszerzubbonyba bújtatni akaró, szinte minden, tőle markánsan eltérő identitás-kifejezést cenzúrázni, betiltani (de legalábbis szűkíteni-korlátozni) kívánó fanatikusról derül ki: ő is elköveti azon „bűnöket”, amelyeket puritán hevülettel támad.

Igazi botránykőjelleget az ad dolognak, amit úgy definiálhatunk: a saját csapdájába eső fundamentalizmus. A nem épp magas toleranciahányadosáról ismert, a radikáljobbos bázis – egyre fogyó – Fidesz-párti szegmensének hangadójaként ténykedő Bayer Zsolt fején találta a szöget. „Ezzel nem is lenne semmi baj amúgy, az ember sok marhaságot tesz, mikor még ifjú. A baj egyik fele mindössze a Jobbik dumája. Amellyel oly' magasra (vagy mélyre) tette a lécet, hogy Király András szóvivőt ezekért a képekért minimum deresre kénbe húznia” – írta az ügyről. S felfedezésével nincs egyedül. „Én például kábítószer-ellenes személy vagyok, de talán kétszer fogyaszthattam életemben, akkor is csak füvet. Ettől még írhatok ide, nem leszek liberális és nem vagyok rosszabb magyar. Csak az a baj, hogy (biztosan azért föltűnt) a pártod nem éppen a tolerancia bajnoka. Dogmatikus alapelvek alapján fogalmazta meg programját, melyben a zéró tolerancia szó is van olyan népszerű, mint a kábítószer-ellenesség…

Ha az előítéletekre építünk, akkor ne lepődjünk meg, ha visszacsap. Ha megtűrjük vagy akár támogatjuk a szélsőségesebbeket is, hogy sokan lehessünk, akkor ne lepődjünk meg, ha belénk harapnak” – vetette képernyőre egy másik Jobbik-kritikus radikáljobbos.

Ők is pedzegetik a lényeget. Mely a fundamentalizmus természetében rejlik.

Fundamentalistának azt nevezzük, aki betű szerint ragaszkodik valamely merev, zárt ideológiai kánonhoz. Mi több, azt az államhatalom birtokába jutva mindenki számára kötelezővé és követendővé szeretné tenni. Az erre nem hajlandókkal szemben pedig büntetést helyez kilátásba. Az inkvizíció cselekedeteitől a XX. századi náci és bolsevik totalitarizmusok faji vagy szociális utópiáin keresztül a tálibok rémuralmáig terjed a közismert példák skálája. A hatalomra jutó fundamentalizmus mindig döntéskényszerbe kerül. Mivel doktriner tantételei életidegenek, betarthatatlanok és hosszú távon népszerűtlenek, elitje két dolgot tehet. Az egyik, hogy görcsösen ragaszkodik hozzájuk. Ha így tesz, záros határidőn belül megbukik. Büntetlenül nem lehet a józan észnek hadat üzenni.