Most mindenki forgatókönyveket ír. Ki néhány hétre, ki néhány hónapra, mások egy évre. A legegyszerűbb, ha a Bajnai-kormány nem tud ilyen vagy olyan okokból felállni, ahogy az ellenzék föltételezi, és előrehozott választások lesznek. Az előrehozott választásokon a Fidesz simán, valószínűleg kétharmaddal győz, kormányt alakít, levadássza a Gyurcsány-kormány embereit, keményen megszorít, rendőri és gazdasági erővel leveri a szélsőjobbot, félelnöki rendszerré alakítja át a parlamentközpontú, sokpárti rendszerváltó rezsimet, tartós jobboldali kurzust épít ki a szétesett szocialista és liberális politikai, gazdasági és kulturális erők romjain.

A második lehetőség, hogy a Bajnai-kormány létrejön, de nem minőségi miniszterekkel, mire a piacok tovább értékelik lefelé az országot. A széthullott, ellenérdekelt, illojális központi apparátusok képtelenek a jól-rosszul összerakott programot „üzemképes állapotba” hozni, és alkotmányos formában előterjeszteni, mire az Alkotmánybíróság és a bíróságok jogállami alapon visszadobják, elítélik, az IMF és az EU kételyeiket fejezik ki. Az utcán tömegtüntetésekre kerül sor, amelyeket az állam leépülése miatt kézben nem tartott rendőrség nem tud, akar, mer kezelni. Tartós, egymásra figyelő közszolgálati sztrájkok bénítják meg az ország életét. Az európai parlamenti választáson a Jobbik megmutatja erejét, és tovább erősödik ősszel, illetve 2010 tavaszán a Fidesz rovására, aminek következtében megkerülhetetlenné válik a 2010 utáni kormányzásban. A tartós nyomás és reménytelenség hatására az MSZP és az SZDSZ darabjaira hullik, s halálra sebzetten jut el az előrehozott vagy rendes választásokig.

Bajnai Gordon © MTI

A harmadik lehetőség, hogy egy minőségi Bajnai-kormány áll fel, vagyis a kormány öt-hat kulcspozíciójába – pénzügy-, külügy-, igazságügyi és rendészeti, gazdasági, oktatási-kulturális miniszterek – nehézsúlyúak kerülnek. A programot érthetően és ellentmondás-mentesen, igazgatástechnikailag és alkotmányosan elfogadhatóan rakják össze. Megállítják az állam szétesését, és közigazgatásilag összeabroncsozzák a kulcsterületeket. A tömegtüntetéseket megkísérlik békés mederben, rendőrileg ellenőrizhető formában tartani. Párbeszédet folytatnak a szakszervezetekkel a sztrájkok elkerülése, illetve korlátok közt tartása érdekében. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF megkísérelnek együttműködni a Fidesszel és a KDNP-vel a Jobbik és általában a szélsőjobb befolyásának csökkentésében. Kormány és ellenzék folyamatosan egyezkednek az IMF-szerződés és a jövendő, 2010-es konvergencia-program ügyében, hogy a következő kormánynak ne kelljen teljes nemzetközi kilátástalansággal számolnia.

Ha az új kormány programja keresztülmegy, akkor a tavasz és a koranyár eltelik. A következő döntési pont szeptember-október, amikor már nem az előrehozott választás, hanem a 2010-es költségvetés a tét. Ha a kormány „választási költségvetést” készít, kistafírozza a szocialista városokat és fontos választói csoportokat, akkor láncain kívül semmit sem veszít, hiszen az IMF, az EU és a piacok dühe a következő kormányt éri, annak kell majd újra összekaparnia mindent. Mindez különösen érdekeltté teszi az ellenzéket, hogy egyezkedjen, és ne a fellazítás, hanem a kemény költségvetés mellett érveljen.

A Bajnai-kormánynak ilyen rövid idő alatt három célja lehet: 1. rövidtávú válságkezelés; 2. békés átadás-átvétel; 3. reform-előkészítés. A válságkezeléshez mindenekelőtt a nemzetközi elfogadottság megszerzése, a folyamatos belpolitikai tárgyalások tartoznak. Az ellenzék mérsékeltjei pontosan tudják, hogy mennyire érdekeltek a válság értelmes kezelésében, hogy ne rogyjon rájuk az ég 2009 októberében vagy 2010 áprilisában. (A cseh ellenzék megértette, és odaállt egy szakértő kormány mögé, Orbán Viktor másként látta, és nem fogadta el Surányi György ajánlatát. Meglátjuk, hogy a csehek vagy mi járunk-e jobban.)

Az 1989-es békés hatalomátadáshoz hasonlóan ezért kulcskérdés, hogy a kormány és a mögötte lévő pártok ne rombolják, kifosszák a meglévő intézményeket, hanem működtessék és normális feltételek között adják át. Legyen világos, ki a felelős egyik és másik oldalon a választási rendszerért, annak tisztaságáért, a rendőrség felügyeletéért, a nagy rendszerekért. Ha a gazdasági válságot kultúrharc és valamennyi szakmában civilizációs ütközés tetézi, akkor itt kő kövön nem marad.

A magyar gazdaság a 2009-es, második, világméretű válságkezelés idején ismét hátrányos helyzetbe, a partvonalra került. Az államszervezet rendje, tekintélye tovább romlott. A kormányzó baloldal az elmúlt két hétben irtózatos ütést kapott. A 2004 ősze óta uralkodó Új Baloldal ideológiája összeroppant. Minden egy gyors újítás mellett szól. Realista módon be kell látnunk, hogy a változások lassúak lesznek, mert a régi még nem bomlott le, az új pedig nem kezdett épülni. A drámai napok után, most lassulás jön. „Iszonyúan pici magyarok a mai magyarok. Leszaladás történt a magyar típusok skáláján” – írta Ady. A skála alján ismét egyensúly van az MSZP-ben. Semmivel sem magasabban a Fideszben. Csak mi vagyunk nagy-nagy egyensúlytalanságban és kilengésben, mi szédülünk a szakadék fölött.