A régi reflexek még ebben a helyzetben is előjönnek, akadályozva a tisztánlátást. Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke, közvetlenül a választási eredmények nyilvánosságra hozatala után szemrebbenés nélkül közölte: "természetesen folytatjuk a kormányzást." Még hozzátette: "A Fidesz várható mandátumaiból a Jobbik többet hasított, mint amit bárki gondolt volna."

Mint a statisztikákból kiderült, Lendvai Ildikó alaposan tévedett. Éppen hogy az MSZP szavazói pártoltak át tömegesen a Jobbikhoz. Vona Gáborék éppen azokban a megyékben aratták a legnagyobb sikereiket, ahol eddig a szocialisták voltak a legerősebbek. Könnyen lehet, hogy amennyiben a választásokat jövő tavasszal tartják, a Jobbik a Fidesz után a legtöbb mandátumot fogja megszerezni a Parlamentben, és akár évekig e két jobboldali párt hatalmi harca fogja meghatározni a politikát. Hasonlóan Lengyelországhoz, ahol a Donald Tusk vezette mérsékelt Polgári Platform konfrontálódott (sikerrel) a Kaczynski fivérek Jog és Igazság nevű radikális nacionalista pártjával.

Reflektorfényben a Jobbik. Ki állítja meg őket? © Stiller Ákos

A Jog és Igazság Párt két éven át volt hatalmon Lengyelországban. Jóllehet, antikommunista demagógiájában, a liberálisok elleni dühödt támadásaiban hasonlított a Jobbikra, annál sok tekintetben szalonképesebb, a nyugati közvélemény számára elfogadhatóbb volt. Kaczynskiék igyekeztek távol tartani magukat az Amerika-ellenes, anticionista demagógiától, amely viszont a Jobbik programjának fontos része. Vona Gábor, Morvai Krisztina sűrűn emlegetik a zsidók ellen harcoló kisemmizett palesztinokat, akiknek sorsa a „saját hazájukban elnyomott magyarokéra" emlékezteti őket. Az antiszemitizmusnak ez a politikailag korrekt változatát egyébként Nyugaton is sokan űzik, és nemcsak a szélsőségesek.

Jelentős társadalmi csoportokat tudott megszólítani a Jobbik, illetve segédcsapata, a Magyar Gárda, azzal is, hogy élt az etnikai feszültségek adta lehetőségekkel. Rendet és biztonságot ígértek a helyieknek olyan térségekben, ahol az utóbbi időben elszaporodtak a bűnesetek, és az emberek már nem érzik magukat biztonságban. A statisztikák szerint hét megyében a Jobbik több szavazatot szerzett, mint az MSZP, pedig ezek korábban az MSZP biztos bástyái voltak. (Az MSZP a legtöbb százalékos szavazatot Komárom-Esztergom megyében kapta, ahol a roma népesség százalékos aránya viszonylag a legalacsonyabb.)

Feltűnően hallgat lemondása óta a szocialisták üdvöskéje, az “őszödi igazmondó”, Gyurcsány Ferenc, akinek nem kis része volt abban, hogy a magyar társadalom immunrendszere ennyire legyengült a radikális jobboldallal szemben. A Jobbik előretörése nemcsak azzal magyarázható, hogy a családok nagy része már saját bőrén érzi az elmúlt hét év elhibázott gazdaságpolitikájának következményeit, amelyet csak súlyosbított a globális válság beszűrődése. Nemcsak azzal magyarázható, hogy Magyarország egykor virágzó mezőgazdasága vegetál, az ipar termelése vészesen csökken, a munkanélküliség folyamatosan nő, az egészségügy pedig romokban hever. Hanem azzal is, hogy a Gyurcsány vezette ballib oldal fő gondja - ha már a gazdaságpolitikában kudarcot kudarcra halmoztak - az volt, hogy demonstrációkat szervezzenek a szélsőségesek, a „fenyegető fasizmus” ellen. Oly mértékben lejáratták például a Magyar Demokratikus Chartát, hogy annak legutóbbi rendezvényére az MSZP és az SZDSZ vezetőin kívül már csak néhány száz, múltbeli emlékein rágódó „szépkorú” ment el. Szili Katalin szavaival, az „agyonvert” szocialistáknak, és szavazataik számát tekintve gyakorlatilag megsemmisült szövetségesüknek, a liberálisoknak, most főhet a fejük. Oly sokszor kiabáltak farkast, hogy most – amikor a farkas a kertekben kószál – már kevesen hisznek nekik.

Könnyen meglehet, az MSZP ámokfutása folytatódik. Vezetőik nyilatkozatai arra vallanak, hogy nem vonják le a választók döntéséből adódó következtetéseket, nem dobják be a törülközőt, folytatják a kormányzást. Bajnai Gordon újabb kemény intézkedéseket ígér, mindezeket egy maximum kilenc hónapig hivatalban lévő kormány akarja bevezetni, olyan kormány, amely pillanatnyilag csupán 20 százalékos támogatást élvez. ( Ne legyenek illúziói az MSZP-nek, aki nem ment el szavazni, jórészt azért tette, mert ki van ábrándulva a jelenlegi vezetésből.) Kisebbségben kormányozva, egy végső felbomlás szélére jutott szövetségessel, porhintés lenne a 2010-es költségvetés vitája, hiszen jórészt már nem a jelenlegi kormány regnálása határozná meg a jövő évi gazdaságpolitikát. Legjobb lenne tehát abbahagyniuk az amúgy is bizonytalan eredménnyel járó “válságkezelést”. Ősszel előrehozott választást kell tartani Magyarországon. Eredményes gazdaságpolitikával, a rend és biztonság helyreállításával a Fidesz vezette kormány feltartóztathatja a radikáljobb menetelését. De ha a szocialisták tovább húzzák az időt, és arra várnak, hogy jövő tavaszra “megfordul a szél”, a maradék esélyeiket is eljátsszák, s jóvátehetetlenül károsítják a magyar baloldal távlati esélyeit. A jelenlegi trendeket figyelembe véve, törpepárttá zsugorodhatnak.

Pelle János