Magyarországon ma a kereskedelmi médiában kóros exhibicionizmussal, gátlástalan szómágiával, bunkó vagánysággal vagy közszemlére bocsátott feszes (felvarrt, átplasztikázott stb.) mellekkel többet el lehet érni, mint ezer jó gondolattal, mondattal, tehetséggel, intelligenciával. S ha az illetőnek már megvan az áruvá transzponálható népszerűsége, akkor üzleti körökben rögtön akad vállalkozás, amely a busás haszon reményében fejleszteni kezdi a „projektet”, pumpálja bele a pénzt, a promóciót, tekintet nélkül a jó ízlésre, színvonalra, közmorálra. A médianyilvánosságban árad is a szenny! Nemcsak a Rába habzik rendszeresen, de a bulvárvilág is gyakran bűzölög a penetráns mocsoktól, ám a hazai közönség jelentős része vevő ezekre a kamu sztorikra, álságos történetekre, a nyilvánvaló hazugságokra. A médiabirodalmak ezért immár gátlás nélkül népszerűsítik a bevállalós „sztárokat”, a hozzájuk kapcsolódó kreált kultuszokat, s a korábbi ingerküszöbön mindig lentebb lépve immár a legalantasabb ösztönökre próbálnak hatni.

 

Liptai Claudia és partner a Playboy fotóján © playboy.hu

Ennek a folyamatnak egyik leglátványosabb jele, hogy az elmúlt években mindinkább pornografizálódik a magyar társadalom, s ezen belül a hazai bulvármédia is kezd egy hatalmas peep-show-vá átalakulni. De nem kell többé titokban leskelődni a kulcslyukon, tárva-nyitva az ajtó! A tévéműsorokban, magazinokban, bulvárlapokban látható, olvasható mi szem-szájnak ingere. S mivel jelentős mértékű a kereslet mutatkozik az extremitásra, az aberrációra, az agresszivitásra, immár a médiában szereplők közül is sokan mindent bevállalnak a népszerűségért.

A lezüllés folyamatát a meztelenséggel kapcsolatban is végigkísérhettük. A szereplők előbb csak villantottak, aztán egyesek már gátlás nélkül vetkőztek, napjainkban pedig sok médiaszereplő – playmate-k, modellek, megélhetési celebek, kifakult sztárok, valóságshow szereplők – szinte bármit bevállal. A nemiséget nem kezelik többé tabuként, sőt a lejtmenet ezen a téren is elkezdődött (lásd Benkő Dániel új showműsora).

A mainstream média szereplőinek „prostituálódásáról” azonban csak az utóbbi időben beszélhetünk. Eleinte a samponreklámokban csak a hajuk korpásodott bizonyos összegért, de most már van az a pénz is, amiért ők is vetkőznek, és sok mindent elvállalnak, amire korábban nemet mondtak. A „vetkőztetők” pedig kapnak az alkalmon, hiszen Bulváriában a sztárolt műsorvezetők, hírolvasók, reggeli fecsegők milliós nézettséget biztosítanak, s ezáltal a médiapiac más szegmenseiben – például a lappiacon – is jelentős vásárlóréteget „gerjesztenek”. Nosza, akkor mutassuk meg őket is meztelenül, s az sem akadály, ha nem mindegyikük modell alkat, mert a technika lehetővé teszi, hogy a vásárlói igényekhez „igazítsák” őket. A magyar médiában így jelenhettek meg a pin up lányok.

Ezek a formatervezett – egykor még rajzolt, festett – lányok először a negyvenes években jöttek divatba az amerikai magazinokban, naptárakban. Főleg a frontokon harcoló amerikai katonák igényeit szolgálták, akik ezeket a férfi libidóhoz igazított érzéki képeket – formás lábak, telt fenék, dús keblek, áramvonalas csípő – nemcsak nézegették, de körletük, szekrényük falára is kitűzték (innen az angol név). Később a színes rajzokat fotók váltották fel, s az ötvenes évektől a magazinokban – többek között a Playboyban is – megjelentek azok a gondosan kiválasztott igazi szexbombák – köztük elsőként Marilyn Monroe, később Ursula Andress, Anita Ekberg, Raquel Welch, Kim Novak –, akik aztán Hollywoodban vagy a tévéműsorokban is sikeresekké, szexszimbólummá váltak, s csak azt követően csináltak belőlük milliókat vásárlásra csábító piaci terméket.

Magyarországon manapság ez az üzleti modell pont fordítva működik. A tévé előtt „bambuló nép” kíváncsiságát, szexuális vágyait elismert vagy ismertté tett médiaszereplők közreműködésével elégítik ki az eltorzult és hazug bulvármédiában. Sajnos, ez a megállapítás immár a Playboyra is vonatkozik. Az elmúlt tíz évben nagyon sok „jó husit” megmutattak a magazinban. Döntő többségükben valóban hús-vér, szexi lányokat. A jelek szerint azonban manapság a szépség, a szép test önmagában már nem elég a nagy példányszámhoz. Más kell, több kell. Ezért valamilyen kitalált imázst adnak el a hazugságokra szocializált jónépnek, ha már a valóság nem elég kívánatos, ingergazdag neki.

 

Liptai Claudia esetében is ez történt. Szexbombát csináltak belőle a piacosítás érdekében. Liptai közismert médiaszemélyiség a mi Bulváriánkban. Az elmúlt években – műsorai, magánéletének fordulatai, botrányai, családi perpatvarai, válása stb. kapcsán – gyakran szerepelt a médiában. S talán már túl is van a csúcson, hiszen ilyen eszeveszett hajtásban, pörgésben gyorsan elhasználódnak a szereplők. Őt látva hétköznapi valójában sok minden eszébe juthat róla az embernek, de szexszimbólumnak, nyuszilánynak valószínűleg kevesen gondolnák. A Playboy mégis az ő fotóival tette emlékezetessé a tízéves jubileumát. Azt azonban gondolhatták, hogy az ő esetében a „márkanév” önmagában még nem adja el a remélt példányszámban a magazint. Ezért „megcsinálták” vörös, dögös, bögyös szexbombának, akiről utóbb nemcsak az derült ki, hogy három millióért pózolt, de az is, hogy ez alkalomból szülése után másodszor is kés alá feküdt egy szépségklinikán, felvarratta a mellét, turbó diétába (+ wellness, fitness) kezdett, ledobott néhány kilót a „versenysúlyából”.

Csodákra azonban ő sem volt képes. A végső nagy feladat – a szexbomba tökéletesítése – a szakemberekre várt. A sminkesre, a fodrászra, a stylistra, a fotósra, majd a képek elkészülte után az utómunkálatokat – retus, photoshop stb. – végző szerkesztőségi munkatársakra, akiknek el kellett hitetniük az emberekkel, hogy az, akit meztelenül, csábító pózokban látnak a fotókon, valóban méltó a magyar Playboy jubileumi címlapjára. Ám mivel üzleti szempontból még ez a végeredmény sem tűnt önmagában elég hatékonynak, már egy hónappal a megjelenés előtt beindult a médiatamtam, a celebblabla, a reklámhűhó, a marketingtuning – expressz fokozatban.

A terméket vették is, mint a cukrot. Az más kérdés, hogy a profin kivitelezett gyártástechnológia eredményeként végül is nem egy igazi szexbombát, hanem csak egy pin up girl változatot láthatunk a képeken. Aki látta már a műsoraiban, a hétköznapokban Liptai Claudiát, az tudja, hogy a fotókon nem őt, hanem csak a médiamását láthatjuk, egy tökéletesre formált idolt, aki átmenet a hús-vér nő és annak technicizált változata, avatárja között.

Vagyis a Playboy egy kamu-Claudiával ünnepel, aki egy nagyszabású Claudia-kamu főszereplője. S ezt – a fotókat látva – szinte mindenki tudja, mégis sokan nemcsak kíváncsiak, de vevők is erre az átverésre. S hogy ez mekkora biznisz? Sokat elárul a mai magyar társadalomról, hogy Claudiát a példátlan sikerre való tekintettel másodszor is feltálalták, s a hazai médiaműhelyekben természetesen gőzerővel folyik az újabb pénzfialó átverések előkészítése.

A hírek szerint a Playboy szerkesztőinek horgára is akadt egy újabb nagyhal. Nem kétséges, hogy a médiamunkások a mi kis médiafertőnkben megtalálják majd azt az újabb fartőt, amire – némi átigazítás után – kíváncsi lesz a közönség.

Vakulj, magyar!

Sebők János