hvg.hu: A magyar egészségügy egyik legsúlyosabb gondja a szakképzett személyzet, elsősorban azt orvosok elvándorlása. Állítólag már a 24.órában vagyunk. Mit lehet tenni a trend megállítására?

Páva Hanna: Az orvosok elvándorlása nem új keletű probléma, már több évtizede beszélünk róla.

Páva Hanna

Páva Hanna

Az előző kormányok is igyekeztek kezelni a problémát, de nem értek el eredményt. Akkor, amikor a 2010-es választás után megalakult az egészségügyért felelős államtitkárság, mindenekelőtt szerettünk volna tiszta képet kapni, hogy hány orvos dolgozik Magyarországon, milyen szakterületeken, és hányan vállalnak munkát külföldön hosszabb vagy rövidebb időre. Az összes érintett szervezettel és egyesülettel, illetve az egészségügyben működő kamarákkal és a Kórházszövetséggel egyeztettünk a kérdésről. Kiderült, hogy csak becsült adatok állnak a rendelkezésre, és azok is eltérnek egymástól. A mai napig nincs olyan adatbázis, amelyből naprakészen lehetne ismerni a magyar egészségügy humán erőforrás helyzetét. Még azt sem tudjuk  megmondani, hogy egy-egy adott szakterületen hány orvos dolgozik aktívan. Nem arról van szó, hogy a hivatalok rosszul működnek, hanem arról, hogy mindeddig hiányzott az a keretrendszer, amiben a pontos nyilvántartást létre lehetett volna hozni.

hvg.hu: És most lesz megoldás? 

P.A.: Most európai uniós forrásokból létrehozhatjuk a humán erőforrás monitoring rendszert. Kidolgozására heteken belül pályázatot írunk ki. Ennek segítségével követni lehet majd az orvosok mozgását az országon belül, illetve a határainkon túl, és nyilvántartást lehet vezetni az orvosok, egészségügyi szakdolgozók szakképesítéseinek változásáról. 

hvg.hu: A tömeges elvándorlás felgyorsulhat, ha nem rendezik a létminimum határán kereső rezidensek, fiatal, végzős orvosok  akut problémáját…

P.H.: Az új, május elsejétől életbe lépett  rendelet figyelembe veszi, hogy a rezidenseknek  képzésüket illetően komoly kiadásaik vannak, többek között utazásra,  tankönyvekre, oktatási segédanyagok beszerzésére kell sokat költeniük. Ezért minden egyes, szakképzéssel töltött év után költségtérítést biztosítunk számukra. Igyekszünk enyhíteni a terheiken, „röghöz kötésüket” pedig már 2010-ben felszámoltuk.

hvg.hu:  Nem biztos, hogy ez elég lesz. Egyébként ön szerint sok Magyarországon az orvos vagy kevés?

P.H.: Erre a kérdésre nagyon nehéz felelni. Vannak bizonyos szakmák, ahol hiány van, például kevés a gyerekgyógyász vagy a pszichiáter. De még a hiányszakmáknál is sokat számít a földrajzi megoszlás: lehet, hogy a fővárosban elegendő a szakorvos, de egy-egy megyében viszont kevés. Ha nem teszünk semmit, és a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor néhány éven belül tényleg kezelhetetlenné válik a szakemberhiány. Ebben az elöregedés is szerepet játszik, ami az egész társadalomra jellemző. Néhány éven belül népes, meghatározó orvosnemzedékek mennek nyugdíjba, és nem lesz elegendő utánpótlás. Csökken azoknak a száma, akik hivatásul választják a gyógyítást, és hajlandók ezért áldozatokat hozni.

Ugyanakkor kétségtelenül kell számolni az elvándorlással is. Erről pontos számaink nincsenek, de azt tudjuk, hányan szándékoztak elmenni, ezért kértek az igazolást az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól (EEKH). Tavaly közel nyolcszáz magyar diák végzett  az ország orvosegyetemein. Ugyanakkor 2010-ben közel 1200 orvos kért külföldi praktizálásra jogosító igazolást az EEKH-tól. Lehet, hogy nem ment el közülük mindenki, csak egy részük, ezzel együtt, több magyar orvos megy el, mint ahány magyar diák belép az orvosegyetemi képzési rendszerbe. A harmadik gond, hogy az EU munkaidő-irányelve komoly terhet jelent a magyar egészségügy számára. Ismert, hogy az Európai Bíróság ítéletei munkaidőnek minősítették az ügyeletet, vagyis beszámít az orvosok heti munkaidejébe. Ezt nekünk is el kellett fogadnunk, de ez azt jelenti, hogy az eddiginél jóval több szakemberre lenne szükség az egyes területeken.

hvg.hu: Ha racionálisabbá válik az egészségügyi rendszer, nem lesz lehetőség átcsoportosítással enyhíteni az orvoshiányt?

P.H.:   Éppen ez a Semmelweis Terv  egyik célja. [A minisztérium tavaly nobvvemberben ismertetett vitairatának teljes neve: Újraélesztett egészségügy, Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére. A szerk.] Nagytérségeket hozunk létre, és igyekszünk racionálisan szervezni a betegutakat, a jelenleginél ésszerűbben felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. De nincs annyi tartalékunk, hogy ne kelljen invesztálni a képzési rendszerbe.

hvg.hu: Hova mennek az elvándorló magyar orvosok?

P.H.: A magyar orvosok főleg Németországba, Angliába és Svédországba tartanak. De az orvosok vándorlása nem magyar, és nem is közép-európai jelenség. Az áttelepülések iránya keletről nyugatra, részben pedig délről északra mutat. A német orvos átmegy Angliába, az osztrák pedig Németországba, mert ott magasabb a fizetése. Az angol orvosok Kanadába, az USA-ba és Ausztráliába igyekeznek, vagyis a migráció globális. Az EU államaiból közel egymillió egészségügyi szakdolgozó hiányzik. Ugyanakkor, az egészségügyi ellátórendszer kérdései és az ezekkel összefüggő problémák jó része a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik. Mégis, az EU néhány éve készített egy „zöld könyvet” az egészségügyi dolgozók helyzetéről. Az elemzések azt mutatják, hogy a legrosszabb helyzetben a kibocsátó országok vannak: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária, ahonnan kiáramlik a munkaerő. Ezért a magyar EU elnökség egészségügyi témái között kiemelten szerepelt az egészségügyi munkaerő kérdése. Az egészségügyi miniszterek informális ülésén, Gödöllőn április elején egy egész napot szenteltünk a témának, és a júniusi miniszteri ülésen  várhatóan elfogadásra kerülnek majd az ú.n. következtetések is, amelyek megalapozhatnak egy későbbi közös európai politikát az egészségügyben dolgozó humán erőforrás helyzetével kapcsolatban. Legfőbb ideje.