Ajándéklink létrehozása

Tényleg lúzerség, ha nem hiszünk a budapesti olimpiában?

A támogatói töretlen lelkesedéssel beszélnek a budapesti olimpiarendezésben rejlő lehetőségekről, holott annak koncepciója állítólag még nincs társadalmi vitára alkalmas állapotban. Úgy tűnt, hogy a Sport Forum Hungary konferencián ez megváltozik, ám a tervek bemutatásáról szóló előadás indoklás nélkül kikerült a programból. Ráadásul a lehetséges veszélyekről is rendkívül kevés szó esik.

„Bizonyos szempontból lúzerségnek gondolná” Karácsony Gergely, ha nem hinnének abban, hogy elérhető az olimpiai álom – a főpolgármester egy csütörtöki konferencián állt ki újra amellett, hogy Budapestnek érdemes volna olimpiarendezésre vállalkoznia.

A SportForum Hungary konferencia kerekasztal-beszélgetésén Karácsony mellett Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke és Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke, a Budapesti Olimpiai Mozgalom alapítója vett részt. A főpolgármester fenti kijelentését azzal támogatta meg: „valójában nem az a kérdés, hogy belevágjunk-e, hanem az, hogy miért ne vágjunk bele.

Van egy sportinfrastruktúránk, ami majdnem készen áll, lesz egy városunk, ami az alapinfrastruktúrájában készen áll, és van egy történelmi sporttradíciónk, ami erre minket, hát, hogy mondjam, följogosít.

Ez utóbbival arra utalt, hogy Magyarország számos fontos sportesemény házigazdája volt, ráadásul az egyetlen olyan ország a nyári olimpiák összesített éremtáblázatának első tíz helyezettje között, amely még nem rendezhette meg a játékokat.

Bár a beszélgetés a Budapest az olimpiai térképen: most van itt az idő címet kapta, a résztvevők keveset beszéltek arról, miért érdemes éppen a 2036-os nyári olimpiát és paralimpiát megrendezni. Hogy ezt szemelte ki a MOB és a főváros, azt október 6-án erősítette meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), amikor bejelentette: Magyarország mellett hat másik ország jelezte hivatalosan is az érdeklődését. Az érintettek ebben a hónapban prezentálják a terveiket a NOB illetékeseinek, akik jövő márciusban nevezik meg, mely pályázókkal folytatják a tárgyalásokat az esetleges rendezésről. A folyamat ezen szakasza 2028 végéig tart majd, akkor nevezik meg azt az egy vagy két preferált rendezőt, amely végül vendégül láthatja a sporteseményt.

Ahogy korábban többször is megírtuk, a MOB és a főváros mindeddig nem hozta nyilvánosságra a budapesti olimpiarendezés terveit, pedig azokról már 2024 ősze óta tartanak az egyeztetések a NOB-bal. Úgy tűnt, a konferencián ez megváltozik, annak programjában ugyanis egészen szerda kora estig szerepelt egy Budapesti Olimpiai Mozgalom – az olimpiai pályázat bemutatása című, 20 perces időtartamú előadás, amelyet a kerekasztal-beszélgetés moderátora, Kelemen Árpád, a PwC Magyarország igazgatója tartott volna. (A PwC készítette a 2024-es olimpiai pályázat megvalósíthatósági tanulmányát, és a mostani folyamatban is ők állították össze a pénzügyi stratégiát.) Ez késő estére kikerült az események közül, a helyét pedig nem is töltötték fel semmivel.

A változást sem a rendezvény honlapján, sem a helyszínen nem indokolták meg.

A kerekasztal-beszélgetésen Karácsony, Gyulay és Szalay-Berzeviczy sem osztott meg részleteket a konkrét elképzelésekről, amelyeknek jelenleg csak egy korábbi, idén tavaszi változatát ismerjük. Ezeket a HVG mutatta be először és részletesen. Írtunk arról, hogy mely magyarországi, illetve külföldi helyszíneken tervezik megrendezni az eseményeket, és azt is, hogy ezek többsége – bár szokás ezzel érvelni – jelenlegi formájukban egyáltalán nem állnak készen arra, hogy olimpiai versenyeket fogadjanak be. Az áprilisban készült pénzügyi stratégia tartalmát is nyilvánosságra hoztuk, amely szerint a szigorúan a játékokhoz kapcsolódó költségeknek csupán 10 százaléka volna közpénz – ha azonban jobban megvizsgáljuk a tételeket, kiderül, hogy ennél jóval nagyobb mértékű lenne az állami hozzájárulás mértéke.

Ha az olimpiai tervekről nem is, a városban várható fejlesztésekről hosszan beszélt Karácsony, aki szerint „kevés olyan főpolgármester van Európában vagy a világon, aki ne szeretne a városába olimpiát”, a NOB új helyszínkeresési elvei pedig még inkább azt támogatják, hogy a játékok megrendezéséhez szükséges fejlesztések a leendő vendéglátók hosszú távú fejlesztési stratégiájába illeszkedjenek.

Óriási fejlesztési dömping indul Budapesten, emiatt szeretnék mindenkitől előre is elnézést kérni. Ezek a fejlesztések nem azért történnek egyszerre, mert megbolondultunk, hanem mert időkényszerben vagyunk.

„Halogatott beruházásokat kell most megcsinálnunk, és az európai uniós források felhasználási ideje korlátozott: 2029 vége, illetve bizonyos fejlesztések esetében 2030 vége a határidő” – magyarázta.

Hangsúlyozta, hogy a hamarosan meginduló infrastrukturális fejlesztések az esetleges olimpiarendezéstől függetlenül is megvalósulnának. Hogy melyek azok a projektek, amelyeket a magyar fél szükségesnek tart megvalósítani a játékokra ide érkezők elhelyezése és mozgatása érdekében, és hogy ezek nagy része szerepel(t) az Orbán- és a Tisza-kormány tervei között is, ebben a cikkünkben mutattuk be részletesen:

Karácsony is említett többet ezek közül, például a Diákvárost, a ferihegyi repülőtér közúti és vasúti kapcsolatának fejlesztését, illetve kialakítását, a HÉV-vonalak felújítását, a tömegközlekedés szinte teljes mértékű akadálymentesítését, a Budapest és Bécs közötti vasúti összeköttetés javítását. „Ezek mind nem távoli álmok, hanem olyan projektek, amelyek tervezhető módon, nagyjából a 30-as évek közepéig el fognak készülni. És ha innen nézzük, akkor azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy: »de akkor minek olimpia?« A határidő a legjobb múzsa” – jelentette ki, elismerve, hogy ilyen nagyléptékű projekteknél előfordulnak csúszások. Éppen ezért „a határidő gyorsítósávját a város nyilván szeretné”.

Arról viszont nem ejtett szót, hogy éppen a határidők megváltoztathatatlansága az, ami rendkívül kockázatossá teszi ezeket a beruházásokat. Ahogy korábban az olimpiai pályázatokról írtuk: annak, hogy kivétel nélkül minden ilyen nagy sportesemény drágul a pályázat és a záróünnepség között, az egyik legfontosabb oka, hogy egy átlagos építkezéssel ellentétben itt semmiféle csúszás nem fér bele, nincs alternatívája annak, hogy az olimpia kezdetére minden készen álljon, bármilyen menet közbeni drágulást be kell nyelni emiatt.

A főpolgármester ezután már többnyire arról beszélt, hogy az olimpia megrendezése Magyarország nagy történelmi pillanata lehetne, amelyben megváltozna Budapest magáról alkotott képe és a világ Budapestről alkotott képe is. Azt is hangsúlyozta, hogy szerinte az olimpia elsősorban a Dunáról szól, arról, hogy a város visszatalál a folyójához. Ehhez kapcsolódóan is felvázolta a vízióját: javulni fog a Duna vízminősége és megközelíthetősége, a Pesti alsó rakpart kizöldül és Csepeltől Óbudáig futó folyómenti rekreációs sávot hoznak létre. „Ezeket én látom magam előtt, pedig megtanított az élet arra, hogy mindig osszam el kettővel a saját vágyaimat” – tette hozzá.

Végül pedig azzal érvelt, hogy az országnak szerinte nagy szüksége van egy nagy közös sikerre.

Vannak közös kudarcaink, közös sikereink sokkal kevésbé, és ez önbeteljesítő próféciaként kishitűvé tesznek minket, éppen ezért szinte kerüljük is azokat a kihívásokat, amelyek egy nagy közös sikerhez vezethetnek.

Gyulay Zsolt szerint szó sincs arról, hogy hálóval kellene összefogdosni az olimpiarendezésért érdeklődő országokat – korábban ez így volt, nem véletlenül ítélték oda egyszerre a 2024-es és a 2028-as játékokat a két megmaradt pályázónak, Párizsnak és Los Angelesnek –, ami főleg a NOB új megközelítéséből fakad. Ennek a lényegét úgy foglalta össze, hogy nem a rendező várost alakítják az eseményhez, hanem éppen fordítva.

Arra a felvetésre azonban nem válaszolt a MOB elnöke, hogy mikor és milyen formában fogják megkérdezni az emberek véleményét az olimpiarendezésről, és hogy hogyan fog kinézni az a társadalmi párbeszéd, amelyet korábban gyakran emlegetett.

Ehelyett inkább arról beszélt, hogy azért is jó lenne egy hazai rendezésű olimpia, mert azon az általában 170–180 fős magyar csapat helyett 400–450 fős is részt vehetne.

Szalay-Berzeviczy Attila szerint az olimpia a legnagyobb elképzelhető gazdasági vállalkozás, de maga az esemény csak a hab a tortán, az odáig vezető út a legfontosabb. „Az olimpia rendező erő a politikai aktoroknak és gazdasági szereplőknek” – magyarázta, és úgy vélte: ha Magyarország kapja a rendezési jogot 2029-ben, úgy kell majd rá tekinteni, mint GDP masszív fejlesztő motorjára.

Szerinte a mostani fázisban az a feladat, hogy a gazdasági szereplőket az ügy mellé állítsák – bár kérdés, hogy mivel sikerül meggyőzni őket, ha a konkrét terveket még mindig nem lehetett megismerni –, hiszen nincsen olyan szektor, amely érintetlenül maradna, ha Budapestet választanák rendezőnek. Úgy látja, „a közvéleményben az olimpiarendezés túl van misztifikálva. Ez egy hatalmas projekt, de kevésbé kihívás a beruházási oldalon, mert ha jól csináljuk, pénz van. A kihívás a rendezés körül kialakuló ökoszisztéma megfelelő organizációja, hogy hatékonyak, versenyképesek legyünk, és ne pazarlóak.”

Karácsony Gergelyt kérdeztük

Miért nem kommunikálnak a tervekről nyíltan? Mikorra várható, hogy a korábbi ígéretüknek megfelelően bemutatják őket?

Még nincs kész a társadalmi vitára alkalmas koncepció, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ugyanis meghosszabbította a rendező kiválasztására szolgáló folyamat első szakaszát márciusig, tehát kaptunk még negyed évet. Kihasználjuk a plusz időt: alaposabban tudunk például egyeztetni a szóba jöhető regionális partnereinkkel, hiszen budapesti központú, de közép-európai olimpiában gondolkodunk. Nagy fokú nyitottság van erre, de Pozsony esetében például meg kellett várnunk a néhány héttel ezelőtti főpolgármester-választást. Jó úton haladunk, de még nem érkeztünk el oda, hogy megállapodásokat aláírjunk. Az alapelveket viszont el tudjuk mondani a NOB-nak, a hazai nyilvánosságnak pedig már elmondtuk: előbb a város fejlesztése, mint bármilyen kötelezettségvállalás, nem épülhet új stadion, az olimpiára közpénzt nem költünk ebben a kormányzati ciklusban, a végső szó pedig a polgároké lesz. Szerintem nagyjából a jövő év első negyedében részletesen be tudjuk mutatni a koncepciót a közvéleménynek.

Azokhoz a tavaszi tervekhez képest, amelyek eljutottak a HVG-hez, mekkora változásra kell számítani?

Nem tér majd el gyökeresen, de persze még zajlik a finomhangolás. Alapvető jelentősége lesz, ha komolyan számolhatunk Béccsel és Pozsonnyal, emellett erősebben jelenik majd meg a koncepcióban a fenntarthatóság alapelve. A másik, amivel alá lehet dúcolni a terveket, hogy már pontosan látjuk, milyen fejlesztések lesznek Budapest alapvető infrastruktúrájában – ennek alapján mondható ki, hogy minden, ami az elképzeléseinkben szerepel, megalapozott. Nem az olimpia miatt fejlesztjük a várost, de úgy és annyit fejlesztünk, hogy Budapest alkalmassá válik akár az olimpia megrendezésére is. Éppen ezért most nem kell igent mondanunk a hazai olimpiára, elég annyi, hogy ne mondjunk rá csípőből nemet, hiszen óriási lehetőség a számunkra.

A HVG-hez eljutott az olimpiarendezés pénzügyi stratégiája is, amelyben a többi között olimpiaspecifikus tao és lottó bevezetése is szerepel. E tervek kidolgozása óta jelentős fordulat következett be a közéletben, ennek milyen nyoma lesz az új anyagokban?

Új sportfinanszírozási rendszer alakul, amelynek tükrében nyilvánvalóan meg kell vizsgálni ezt a koncepciót is, ezért is kell még a türelem, de nem vagyunk elkésve semmivel.
Ugyanakkor ebben nem én vagyok a legkompetensebb: ez a rész nem a főváros dolga, a miénk a városfejlesztés.

Azt is bemutatta a lapunk, hogy bár sokszor elhangzik, hogy szinte minden készen áll a játékok fogadására, jelenlegi formájukban, méretükkel a meglévő sportlétesítmények nem alkalmasak az olimpiai versenyek lebonyolítására. El tudja ezt ismerni?

Nem, hiszen alapvetően változott a NOB koncepciója. A cél az, hogy a jövőben az olimpia alkalmazkodjon az adott városhoz, ne pedig fordítva. Ráadásul a bírálók csak Budapesten és Magyarországon lévő létesítményekkel kalkulálnak, pedig a formálódó koncepciónak pont az a lényege, hogy inkább vigyünk egy versenyt más városba, ha cserébe nem kell új stadiont építeni. Ezzel együtt a konferencián Szántó Dávid sportért felelős helyettes államtitkár is beszélt arról, hogy az alapvető sportlétesítmények korszerűsítése, megújítása feltétlenül szükséges. Emellett egy olimpiához szükség lesz ideiglenes helyszínekre is, amelyek kialakítását a szervezés költségeibe is be tudjuk illeszteni. A részletes koncepcióval minden részletkérdésre választ fogunk adni, addig senkinek sem érdemes elhamarkodott ítéletet hoznia.

A konferencia egy másik pódiumbeszélgetésén Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, az O3 Partners vezetője, Jelasity Radován, az Erste Bank Hungary elnök-vezérigazgatója és a Magyar Turisztikai Ügynökséget irányító Csendes Olivér volt vitatta meg, hogy lehet-e az olimpiarendezés a magyar gazdaság és turisztika katalizátora.

Oszkó szerint a városnak ugyanaz a megkülönböztető jegye, mint a hátránya: az a típusú – vidéki városokat és regionális partnereket is bevonni tervező – érdeklődő, amilyenen keresztül a NOB be akarja mutatni, hogy nem csak nagy metropoliszok tudnak olimpiát rendezni. „Ha ez összejön, akkor az sikertörténet lehet nemcsak nekünk, hanem a NOB-nak is.”

Jelasity arról beszélt, hogy az utolsó igazán nagy világesemény Magyarországon az 1896-os világkiállítás volt, „szerintem itt az ideje, hogy 130 évvel később durrantsunk egy nagyot”.

Úgy látja, az országnak mindenképpen szüksége van egy „gazdasági sztorira”. Már van egy, az euró bevezetése, amely az alapját adja az új gazdaságpolitikának, erre lehetne rácsatlakoztatni az olimpiarendezést. Azt is hozzátette, hogy bár Bécs sok szempontból jóval előttünk jár, ez a Budapest központú esemény lehetőséget teremtene arra, hogy a játékok által a tapasztalt egyenlőtlenségeket ki lehessen egyensúlyozni.

Oszkó egyetértett a bankvezérrel abban, hogy fontos az olyan közös vízió, amelyre az egyébként egyéni stratégiát tervező üzleti szereplők is rá tudnak csatlakozni. Úgy látja, a magyar gazdaság legnagyobb kihívása az, hogy a vállalkozásoknak nincsen jövőképük. „A vállalati beruházások még mindig nem indultak be. Bármennyire is optimista a hangulat a fél évvel ezelőttihez képest, bármennyire is erősebb az euró-forint árfolyam, lefelé mennek a kamatok és megindult a fogyasztás, a vállalatok még nem látják, hogy mire tervezzenek, mire ruházzanak be, mi a jövő.”

Oszkó egyetlen hátrányát említette meg a Budapest központtal tervezett olimpiához hasonló eseményeknek: „ha az Egyesült Államok pályázik, akkor egy 350 millió fős piac szponzori felületeit adja el az olimpia, míg ha Budapest, akkor kicsit kevesebb, mint tízmilliósét.” Ezen szerinte átpozicionálással lehet segíteni, azzal, „ha azt mondjuk, hogy aki itt hirdet, az nemcsak Magyarországot éri el, hanem egész Közép-Európát”.

Csendes Olivér szerint olimpiát önmagában a turizmusra alapozni kár lenne, hiszen az esemény nem csupán a külföldieknek, hanem a magyaroknak, a budapestieknek is jó kell, hogy legyen. Elmondása szerint szálláskapacitás fele a magyar fővárosban szállodákban található, ezek most 82–85 százalékos kihasználtsággal működnek, tehát szükséges lehet, és az olimpia miatt kellene is még szoba. De figyelmeztetett: a beruházás csak akkor fogja megérni, ha hosszú távon is kihasználttá válnak a kapacitások, ehhez pedig az kell, hogy Magyarország sokat fejlődjön például a konferenciaturizmus területén.

Hozzászólások