Történelme során Magyarország most először elnökölte az Európai Uniót. Ez az elnökség ma fejeződik be, Magyarország pedig büszke lehet az elvégzett munkára. Nagy kihívás volt ez a diktatúrából kevesebb, mint egy generáció óta kilábalt és az európai közösségbe hat évvel ezelőtt visszatért ország számára.

A 2008 óta jelen lévő pénzügyi válság miatt az Európai Uniót elnökölni nem mindennapi vállalkozás. A válságra – amelyet jól tükröz a görög helyzet – adott válaszok arra emlékeztetnek minket, hogy Európának mennyire össze kell fognia – jobban, mint valaha –, hogy szembenézhessen ezekkel a gazdasági kihívásokkal.

Szomszédságunkban a történelem folytatja féktelen menetét. Az „arab tavasz” kivirágzott határainkon. Ennek természetesen örülni kell, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy végigkísérjük ezeket a népeket a demokrácia útján. De elébe is kell mennünk, és választ kell adnunk arra a hirtelen emberáradatra, amely az események nyomán útnak indult. Éppen ezért dolgoztunk együtt a magyar elnökséggel azon, hogy megerősítsük Schengent a június 23-24-ei Európai Tanács során.

Franciaországban Magyarországot rendszerint a “kelet-európai országok” közé sorolták. Mára ez a kifejezés, amely figyelmen kívül hagyta mind a földrajz, mind a szellemi élet evidenciáit, kikopott a használatból: Magyarország bebizonyította, hogy megérdemli helyét Európa szívében. Nincs már új és régi Európa. Meggyőződésem, hogy ez a Duna menti, a történelem által hosszú ideig felosztott, majd az európai építkezésnek köszönhetően újraegyesített Európa a mai és a holnapi Európa “sikertörténete” lehet. Hivatalba lépésem óta sokat utaztam, és továbbra is sokat fogok utazni, a francia diplomácia érdekeinek képviseletében.

Magyarország elbüszkélkedhet azzal, hogy elérte az elnöksége elején kitűzött célok nagy részét.

A Franciaország számára fontos gazdasági kormányzás konszolidációja a magyar elnökség műve. Míg a stabilitási paktumot megreformáló szöveget a következő napokban kellene elfogadni, mindeközben fel kell mérnünk azt az óriási haladást, amelyet alig 6 hónap alatt sikerült elérni. A magyar elnökség határozott cselekvésének köszönhetően összehangolt kezdeti választ talált a romák helyzetére.

E sikert Magyarország nagyon komoly előkészületnek, és legfőképpen kollégám, Győri Enikő tevékenységének köszönheti. Megszokott kapcsolatban lévén az Európai Parlamenttel, ahol hosszú ideig dolgozott, csodát művelt az elnökség Brüsszelben, Luxemburgban vagy akár itt, Gödöllőn tartott, hosszú európai ülésein. Állandó kapcsolatban voltunk az elnökség alatt. Ugyanahhoz a fiatal politikusgenerációhoz tartozunk, akik számára Európa „heves szükséglet”: egy specifikus identitásba ágyazott merész építmény, amely képes a honfitársaink által elvárt konkrét válaszokat adni napjaink kihívásaira.

Számomra ez az elnökség egy olyan ügyre koncentrált, amin igen sokat dolgoztunk Enikővel együtt: Horvátország EU-csatlakozása. Olyan előrelépésről van szó, amelynek szerencsés kimenetelére méltán büszke lehet egész Magyarország. Szerintem e tárgyalás példaértékű. Egy olyan ország erőfeszítéseit jutalmazza, amelynek tervezett csatlakozását az európai családhoz senki sem vitatta. A magyarok a franciákkal együtt igényelték Horvátország csatlakozását, és örömmel fogadják az Európai Unióban 2013. július 1-jén. De ez a Horvátország tervezett EU-csatlakozásáról szóló elvi megállapodás nem volt kész tény. Meg kellett bizonyosodni afelől, hogy a jelölt állam végrehajtja a reformokat és továbbviszi azokat a csatlakozásáig. Ez volt a célja a Franciaország és Magyarország által javasolt nyomonkövetési mechanizmusnak, amelyet el is fogadott Horvátország, mivel hosszú távon szeretné bizonyítani komolyságát.

Ugyanez a megoldás kell, hogy vezessen bennünket a többi csatlakozásra jelölt nyugat-balkáni ország esetében, amelyeknek európai elkötelezettsége vitathatatlan. A csatlakozási tárgyalásoknak szigorúaknak kell lenniük, előre tervezett időpontok nélkül, tekintettel az unió befogadási képességeire. A korrupció elleni harc vagy a jogállam megszilárdítása időt és folyamatos erőfeszítéseket igényel. Jogos felkérni a jelölt államokat a hosszantartó elkötelezettségre. Ezt az üzenetet kell közvetítenünk, főleg Szerbia irányába, amely fontos lépést tett Európa felé Ratko Mladics elfogásával. A szomszédos Magyarország mindenkinél jobban ismeri ezt az országot. Szakértelme hasznos lesz egész Európa számára, annak bizonyítékaként, hogy elnökségének befejeződése nem jelenti azt, hogy elhagyja az európai döntési folyamat csúcsán kivívott helyét.