Tisztelt Leendő Ügyfelünk!

Még mielőtt reményeink szerint üzleti kapcsolatot létesítünk, szeretnénk pár mondattal bemutatni telephelyünket, ahová a megrendelt árut a szerződéskötést követően leszállíthatják.

Egy közepesen elmaradott közép-európai országról van szó, amelyiknek méretével a benne fortyogó gyűlölet fordítottan arányos. Ez igen veszélyes ránk nézve; még a végén azt kezdik gyűlölni, aki lop, ez pedig sehova se vezet. Éppen ezért azt találtuk ki (Én, az Árpi, meg a Finki, de főleg a Finki, mi bólogattunk), hogy gyűlöljenek olyanokat, akik messziről jönnek, és gyorsan mennek is tovább, abból baj nem lehet.

Csináltunk is jól megtervezett kampányt, sok plakátot, hogy a migránsok megesznek mindenkit, fölperzselik a talajt, és nem tudják ritmusra énekelni, hogy „sok kislányt meghááágtak”, majd néztünk acélosan, hogy el ne vihogjuk magunkat. És amikor váratlanul tényleg jöttek, akkor mutogattuk őket a tévénkben, de persze csak azt, amit mi akartunk, menekülő gyerekekkel például fölösleges terhelni a nézőket, elég csak a tumultuózus jeleneteket látniuk.

Nem kicsit működött az egész. Jól beparázott az egész lakosság, mi meg csak védtük az országot, csak védtük. Építettük a kerítést, írattuk a rémült cikkeket és hozzászólásokat, gyűjtöttük az aláírásokat, fogalmaztuk a parlamenti határozatokat, amikor beütött a krach.

Elfogytak a migránsok!

Azt hittük, legalább egy-kettő itt marad illegálisan bevándorolni, vagy hogy álkulccsal kinyitják a határzárat. De nem. Pedig becsületszavunkra (Árpi, ne röhögj!) egy tyúkólat nem tudunk őrizni, nemhogy egy határszakaszt, de ezek az agresszív állatok nem hajlandóak megrohamozni a kerítésünket, csak bánatos szemmel odapillantanak, és mennek tovább, hogy őket itt nem látják szívesen.

Hát ki fogja így elvenni a magyarok munkáját? Ki nem tartja be a törvényeinket? Ki nem tartja tiszteletben a kultúránkat? Természetesen mi, mármint a kormány, de pont ezt a részt nem akarjuk kidomborítani. Ezért van szükségünk menekültekre, mégpedig azonnal.

A migránsok minősége, eredete számunkra mindegy. Lehetnek álmenekültek is. A papírmunkával mi nem sokat bíbelődünk, némi fotózás és filmezés után küldjük is őket tovább Nyugatra, csak az a lényeg, hogy jó sok mobil legyen náluk, az jól mutat a híradónkban, és tudja vizsgálni a TEK. Hopp, erről jut eszünkbe…

Tisztelt Leendő Ügyfelünk!

Akad itt azonban más is. Nemcsak pöpec gyűlöletkampányunk van, de remek terrorelhárításunk is! A volt személyi testőrünk (ez Árpira meg a Finkire nem vonatkozik) vezeti, és nagyon szorgalmas fiúkból áll, akik tudnak kommandózni meg bukfencezni. A gond viszont ugyanaz, mint a fenti esetben.

Hiányzik az elhárításhoz a terror!

Ettől már kezdenek kissé frusztráltak lenni a mi TEK-eseink. Pedig keresik a terroristákat megfeszített erővel. Tepertek már le 72 éves, pizsamás kisnyugdíjast, koboztak el kellékeket filmforgatáson, de úgy, hogy Brad Pitt azóta is csak pislog, zúztak már le kiszuperált Boeinggel metróállomás-mennyezetet, ütöttek rajta Jedi-jelmezes egyetemistán, csaptak le halálmegvető bátorsággal Facebook-trollokra, és ha kellett, lőtték egymást is. Valahogy mégsem az igazi. Mondtuk, ha nagyobb kalandot akarnak, menjenek TEKszaszba (hihi, ez nagyon jó, Árpi, most kell röhögni, esküszöm, ha így folytatod, mész vissza ugrálni koronaőrnek a vitrinbe), ám közölték, hogy évi 12 milliárdból a folyamatos gyakorlatozásnál, meg tanulmányutaknál többet kell fölmutatni. Ez igaz.

Tehát Tisztelt Leendő Ügyfelünk, az a kérésünk, hogy ha már amúgy is azt hazudjuk reggel, délben meg este, hogy a migránsáradattal tömegével érkeznek a terroristák, akkor mellékeljenek néhányat ebből is a bevándorlók mellé.

Sajnos a megrendelésünknek ez a része némileg komplikáltabb, mint az előbbi problémakomplexum. A terroristaspecifikációra nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Nem mindegy, milyen terroristát küldenek!

Először is: legyenek fölismerhetőek. A legjobb az volna, ha láthatósági mellényt viselnének „terrorist” fölirattal (ezt a kifejezést addig megpróbáljuk elsajátíttatni kommandósainkkal). Az se lenne baj, ha a fejük tetején apró, zenélő mecsetmakettet hordanának, nem kockáztathatjuk, hogy valami hagyományőrző huszáregyletet fogjanak le a mi derék elhárítóink.

Nagyon fontosak a fegyverek is. Ezeket a modern kütyüket mifelénk már nem nagyon ismerik, ezért a terroristákat utoljára a második világháborúban használt eszközökkel kéne ellátni. Mi lenne, ha egy Tigris tankot húznának maguk után, miközben Molotov-koktélt szürcsölnének? A járókelőknek majd azt mondják, hogy szántanak.

Szempont továbbá, hogy mi a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben szeretnénk részt venni. Ehhez nemzetközi terrorista kell. Próbálkoztunk ugyan határon túli magyarokkal, de ez nemzetstratégiai okokból diszkrepanciát okozott. Így kérjük, nemzetközi terroristát szállítsanak, csak vegyék figyelembe, hogy a terrorelhárítók nem tudnak nemzetköziül, ezért tolmácsot is szeretnénk kérni. Amíg nem vetik be, addig fölültethetik a Tigris tankra.

Végül nagy hangsúlyt helyezünk a spontaneitásra, az akció élményszerűségére. Ezért alaposan meg kell tervezni mindent. Mondjuk, legyen csütörtök fél három, Szondi utca 17/b fsz 3. A Molotov-koktélokat helyezzék a konyhapultra, a tankot támasszák a sarokba, a tolmácsot tegyék a lábtörlő alá, a zenélő makettet állítsák a leghangosabb müezzin-üzemmódra.

Upsz, a Hajdu Janinak földszint kettőt mondtunk. Bazmeg, na mindegy, szegény Szabó néni. Majd azt nyilatkozzuk, hogy bombagyáros.