Seres László
Seres László

„A rádió és a sajtó többet ér, mint a puska” – jelentette ki Orbán Viktor néhány napja Tusnádfürdőn. Ja nem ő, hanem Kádár János, 1957. november 21-én, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén, hűen ahhoz, amit még az év januárjában mondott, hogy a párt központi lapja, a Népszabadság „rögtön a puskák után jön, és így is kell neki dolgoznia”.

Hatvan évre rá Orbán szintén külső és belső ellenségek által fenyegetett hazát vizionált: „Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban.” És miért kell velük megküzdeni? Mert csapataik harcban állnak, és bár médialefedettségünk számottevő, azért még mindig van néhány olyan műhely, olyan szereplő, aki nem az Egyedül Lehetséges Álláspontot képviseli.

Egyelőre. Úgyhogy addig is, amíg médiafelületét fel nem vásároljuk és/vagy le nem dózeroljuk, gondoskodunk arról, hogy az emberek pontosan tudják, kikkel szemben kell állnunk a sarat, és elkezdünk szépen rászállni a rossz hírek szállítóira: az ellenzéki-ellenséges újságírókra. A Magyar Nemzet legalábbis úgy tudja, ez a következő csapásirány: ősztől kifejezetten nemcsak a médiatulajokra, hanem Soros és Brüsszel szálláscsinálóira, a NER hátterét, bizniszeit firtató sajtómunkásokra fókuszálva. A vicc az, hogy az Igazság Minisztériumában valószínűleg tényleg hisznek egy Magyarország tönkretételére szövetkezett nagy globális háttérhálózatban, ahol az EU, a CEU, a TASZ, a Helsinki, az Index, a 444, a CIA és Ferenc pápa valamiféle Soros-tervet hajt végre migránsok áttelepítésére, a színtiszta magyar etnikum összekavarására.

A Nemzeti Putyinműködés Rendszerének sajtóról és újságírókról alkotott képe szervesen illeszkedik az eggyel korábbi pártállam elvárásaihoz. „...a sajtónak valóban feladata a közhangulat, a helyi vélekedések felszínre hozása, s erről a különböző irányítói szintek tájékoztatása. Ennél is fontosabb feladata azonban a közvélemény formálása, orientálása” – olvashatjuk a párt illetékeseinek Tájékoztatási ismeretek című, 1985-ös jegyzetében. „Meg kell szüntetni az egyes helyeken még ma is tapasztalható mindenáron való ellenzékieskedést, gáncsoskodást, a »kívülállást«, a politikamentességet, a megalapozatlan, nem javító szándékú bírálatot, a szenzációk és az érdekességek hajszolását” – szögezte le ellentmondást nem tűrően egy korai, 1958-as KB-határozat, de a későbbi, „konszolidált” Kádár-korszak is szilárdan ragaszkodott ehhez az  alapvetéshez. Egyes renitens zsurnaliszták kipécézésére természetesen nem volt szükség, hiszen ha akadtak is ilyenek, nem írhattak már sehová.

Ma a kevés megmaradt médiasziget végzi a munkáját, hírt ad, elemez, tényfeltár és véleményt alkot, és ez olyannyira irritálja az Egyedül Lehetséges Álláspont kiötlőit, hogy szépen visszatérnek az MSZMP Politikai Bizottságának 1977-es határozatához: „Rendszeresen és meggyőzően le kell leplezni az ellenséges ideológiai tevékenységet, annak céljait. A tömegtájékoztatási eszközök megfelelő érvekkel, tényekkel járuljanak hozzá, hogy a lakosság felkészültebben álljon szembe az imperialista propagandával.” A kormányhű „sajtó” természetesen nem sajtó, hiszen fent kiadott ukázok, telefonon vagy e-mailen beérkező elvárások szolgai teljesítése éppúgy nem újságírói munka, ahogy a Kádár-korszakban sem volt az.

A mostani állampárt annyiban viccesebb az előzőnél, hogy ezek szerint még külön ki is akarja emelni, kinek a cikkeire kell odafigyelni, miközben saját médiaközege nagyjából a röhej netovábbja. Nem is tudom, mit említsünk: az állami tévé és rádió döbbenetes fake news gyárát, évi 80 milliárdunkért? Az Origót, amely rögtön a puskák után jön, és így is kell neki dolgoznia? A már névválasztásában is szánalmas 888-at, amely az amerikai alt-right paródiája? A Ripost és a Lokál napi celebjeit, a Magyar Idők és a Magyar Hírlap hír- és eseménymentes hétköznapjait, a TV2-t, amelynek hírigazgatója a mai napig helyesli a „Soros megölte volna az anyját” feliratú riportot? Ezek fogják majd jól leleplezni, hogy a „túloldalon” milyenek az újságírók? Ha viszont igazat mondott Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója Tusnádfürdőn, hogy azért folytatják majd a negatív kampányt, mert „valójában ez működik”, akkor tényleg nagy a baj.

Amíg ugyanis jól elcsámcsogunk Soroson meg a migránsokon, konkrétan ránk rohad az egészségügy, nincs elég orvos, nővér, gyógyszer. Amíg arról vitázunk, antiszemita-e a plakátkampány, addig bezáratnák a gimnáziumokat, a gyerekeinket lebutított szakiskolákba terelik, lenyúlják az EU-s fejlesztési pénzeket és egész generációk jövőjét. Amíg az értelmiséget kultúrharcra bírják, a szemünk láttára lopják szét az országot a kormányhű stróman-oligarchák, ránk hagyva emlékül az értelmetlen gigaberuházásokat, tízcentis kilátókat, senki által nem látogatott helyi kisvasutakat, egy bizarr és paranoiás hatalom mementóit. Valójában ezekkel szemben kell állnunk a sarat.

SERES LÁSZLÓ

a HVG munkatársa