Keresztes Imre
Keresztes Imre
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bár Tayyip Erdogan megnyerte a török elnökválasztást, az ellenzék megmutatta, hogy akár az államfő is legyőzhető.

Megmentő, modern kori szultán vagy tébolyult zsarnok – általában ennyire végletesen ítélik meg Törökországban Tayyip Erdogan elnököt. A legnépszerűbb és egyben a leginkább megosztó török vezető az eddigi 16 évi regnálása alatt a legnehezebb választási győzelmét aratta, és nem is fukarkodott a nagy szavakkal. Ankarában az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) székházának az erkélyéről a demokráciát kiáltotta ki győztesnek, és Törökországot példaként állította a világ elé. „Üzenetet kaptunk a szavazófülkékből, és a nép ránk bízta az elnöki és a végrehajtó hatalmat” – harsogta.

Kissé gyanúsan, a biztos győzelem tudatában, még az előtt állt ki hívei elé, hogy a választási bizottság bejelentette: a hivatalban lévő elnök nyerte az elnökválasztást.

©

Persze követői nem is fogadtak volna el más eredményt. A konzervatív, vallásos és főként vidéki, a korábbi világi kormányok által elhanyagolt szavazók számára Erdogan az egyetlen választás. Nekik az életszínvonal emelkedése, az oktatás és az egészségügy javulása, az infrastruktúra fejlődése elegendő a megingathatatlan lojalitáshoz. Ők úgy vélik, a gazdaság, valamint a terrorizmusellenes harc – amin a szeparatista kurdok elleni fegyveres küzdelmet is érti a hatalom – jó kezekben lesz Erdogannál.

De a 81 milliós ország fele sem áll a 64 éves elnök mögött. A rendkívül magas, 87 százalékos részvétellel megtartott választáson ugyanis Erdogan 53 százalékot szerzett. Bírálói és ellenfelei aggódnak a demokrácia lebontása miatt, nem hagyják szó nélkül újságírók tucatjainak a bebörtönzését, és nem tűrik el, hogy a 2016-os puccskísérlet utáni üldözésben 170 ezren vesztették el az állásukat, közülük 50 ezret le is tartóztattak. Erdogan ellenfelei számára további aggodalmat jelent, hogy a mostani parlamenti és államfőválasztás új korszakot nyit a török köztársaság életében: bevezetik az elnöki végrehajtó rendszert. A tavaly népszavazáson elfogadott új alkotmány értelmében az elnök szinte korlátlan hatalomhoz jut. Megszűnik a kormányfői poszt, Erdogan maga nevezheti ki az alelnökeit, a kabinet tagjait, a legfontosabb bírákat.

Az ellenzéknek azonban nem kell szégyenkeznie. Hívei azt remélték ugyan, hogy legalább második fordulóra kényszeríthetik Erdogant, és ettől nem voltak túl messze.

Választási bizottsági tag a szavzólappal. Futottak még
©

A legnagyobb ellenzéki erő, a balközép Republikánus Néppárt (CHP) Muharrem Ince személyében hiteles és karizmatikus elnökjelöltet talált, aki vibráló kampánnyal 31 százalékot szerzett. Ha az anyafarkasként emlegetett, nacionalista Meral Aksener a várakozásoknak megfelelően jobban szerepel, talán Erdogan nem kapott volna abszolút többséget az első fordulóban.

A szétforgácsolt ellenzék egyesítette erőit a parlamenti választásra, a CHP két kisebb párttal közösen indult. Tagjainak az üldözése és vezetőjének a bebörtönzése ellenére a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) is hozta a kötelezőt, és elérte a parlamentbe jutás 10 százalékos küszöbét. Így Erdogan hatalmon lévő AKP-ja nem tudott abszolút többséget szerezni, csak szélsőjobboldali szövetségesével, az egyébként alig kampányoló Nacionalista Mozgalom Párttal (MHP) együtt érte el. A 600 fős parlamentben 343 helyet szereztek, ebből 293 mandátum jutott az AKP-nak. Az Erdogan-éra másfél évtizede alatt az ellenzék most először mert álmodni – és nem alaptalanul.

Az elnökválasztáson másodikként befutott Ince elismerte a vereségét, de igazságtalannak nevezte a választást. Egyúttal az egyszemélyi önkényuralom veszélyére figyelmeztetett, és fogadkozott, hogy folytatja a demokratikus harcot. Az ellenzék szereplését még értékesebbé teszi, hogy korántsem voltak egyenlőek az esélyek, mintha Erdogan semmit sem bízott volna a véletlenre. Túl azon, hogy bizonyos körzetekben csalásokról érkeztek hírek, a választási törvény módosításai igencsak vitathatók.

Törölték például azt az előírást, hogy minden szavazólapot hivatalosan lepecsételjenek, sokak szerint például ez a trükk – vagyis az urnák esetleges feltöltése hamis szavazólapokkal – tette lehetővé az alkotmánymódosítás elfogadásához szükséges vékonyka többség elérését a 2017-es referendumon. Továbbá az urnákat felügyelő választási bizottsági tagokat a helyi önkormányzati tisztviselők közül választották, míg korábban a pártok küldték a jelölteket. S ha ez még nem lenne elég, főleg kurdok lakta falvakból kormánybarát településekbe költöztettek szavazóköröket.

Lejtett a pálya a hatalom javára amiatt is, hogy a sorozatos felvásárlások és megszüntetések után a sajtó 90 százaléka kormánypártivá vált, és nem adott teret az ellenzéknek. Az utolsó, még valamennyire független Dogan médiabirodalmat a választás előtt vette meg Erdogan egyik potentátja. Az állami televíziós csatornákon a kampányban 68 óra jutott a hatalmon lévő szövetségnek, 8 órát kapott Ince és az általa vezetett párt, és mindössze 45 perccel gazdálkodhatott a további három nagyobb politikai erő. Az utcákon Erdogan hatalmas plakátjai mellett szinte eltörpültek az ellenzéki jelöltek képei, a puccskísérlet óta még mindig érvényben lévő szükségállapot miatt pedig jelentősen korlátozták a tiltakozó megmozdulásokat.

Szavazóhelyiségből kilépő Tayyip Erdogan a hívei körében. Egy ember országa
©

Akárhogy is, Erdogan a legnagyobb hatalommal bíró török vezető a köztársaság alapítója, Kemal Atatürk óta. Mivel az új alaptörvény még egy elnöki terminust engedélyez számára, a 2023-ban – a modern világi török állam megalakításának centenáriumán – tartandó elnökválasztáson is indulhat, vagyis a hatalmát legalább 2028-ig kiterjesztheti. De a mostani kemény küzdelem jelezte, hogy pártja és politikai hátországa elfáradt, Ince és Aksener személyében pedig új karizmatikus arcok jelentek meg az ellenzéki táborban, amely hatalomra jutása esetén a prezidenciális rendszer eltörlését helyezte kilátásba. Ám hogy mindez mire lesz elég, attól is függ, hogy a korrupció és az urambátyámrendszer végleg aláássa-e Erdogan népszerűségét, és a politikája mennyire lesz sikeres. Pörgethető-e tovább a konjunktúra a túlhevülés veszélye nélkül – az elnök álma, hogy Törökország a tíz legnagyobb gazdasági hatalom közé kerüljön –, csökken-e a 12 százalékos infláció, visszanyeri-e az erejét a líra, amely az idén elvesztette értékének csaknem az ötödét? És egyáltalán, elkerüli-e Törökország a pénzügyi válságot, amely az üzleti és a magánszektor eladósodása miatt fenyeget?

Erdogan megítélése nemcsak Törökországban ellentmondásos, hanem szövetségesei szemében is. Néhány nappal a választás előtt a washingtoni kongresszus ellenkezése dacára a texasi Fort Worthben Törökország megkapta az első két F–35-ös, ötödik generációs vadászgépet, ami kétségtelen nemzeti presztízst jelent Ankara és persze Erdogan számára is. Törökország a világ legjobb harci gépének tartott F–35-ösből százdarabos flottát szeretne, amely komoly tűzerő lenne a Közel-Keleten és azon túl. Washington nem nézi azonban jó szemmel, hogy Ankara SZ–400-as orosz rakétavédelmi rendszert is vásárolna, Iránnal barátkozik, Szíriában pedig aláássa az amerikai érdekeket. De az USA számára Törökország rendkívül fontos stratégiai partner, részben a török Incirlik légi bázis amerikai használata, részben pedig amiatt, hogy alapvető bástya – vagy az volt – az orosz hegemóniával szemben a Fekete-tenger térségében, a Kaukázusban és a Balkánon.

Az európai kormányok keze is meg van kötve, hiszen egy világi, demokratikus és Nyugat-barát Törökország rendkívüli értékkel bírna az EU számára. De míg Brüsszelnek és egyes tagországoknak egyre jobban meggyűlik a bajuk Ankarával az emberi jogok megsértése, a menekülthullám megállítása miatt az EU-nak szüksége van Törökország együttműködésére. Az Atlanti-óceán mindkét partján egyre többen érzik azonban úgy, ha Törökország nem változtat oroszbarát külpolitikáján, akkor mind kevésbé tekinthető partnernek, és egyre inkább jelent fenyegetést.

KERESZTES IMRE

[email protected]

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
MTI Világ

Hiába lett újra elnök Erdogan, folytatják a letartóztatásokat

A légierő egyik volt dandártábornokát és 30 pilótáját is azzal vádolják, hogy közük volt a 2016-os puccskísérlethez. A feltételezett gülenisták elleni hatósági fellépés Törökországban két évvel a puccskísérlet után is szakadatlan, az előállítások mindennaposak.