Karácsony Gergely a valaha volt legnagyobb Pride-on: Ezen a napon Budapest Európa fővárosává vált – élő közvetítés a büszkeség napjáról
Kudarcba fullad a kormány hónapok óta tartó küzdelme, hogy betiltsa a Pride felvonulást. A HVG élő közvetítése.
A sikeres integráció példaképe volt. Török szülőktől származik, de Németországban látta meg a napvilágot, ott járt iskolába, ott lett híres focista, s amikor választania kellett, a német állampolgárság mellett döntött. Így lett állandó tagja a 2014-ben világbajnokságot nyert német válogatottnak. Bejárta a világsajtót a fotó, amint Angela Merkel német kancellár az egyik győztes meccs után gratulál a félmeztelen játékosnak.
Merkel kancellár gratulál Özilnek a 2014-es vb-győzelem alkalmából. Régi szép idők
AFP / Guido Bergmann
Aztán jött egy másik fotó, amin Tayyip Erdogan török elnökkel látható, nem sokkal a legutóbbi török elnökválasztás előtt. Ezzel olyan politikai vihart kavart, hogy néhányan már az egész integrációt mint olyat kérdőjelezték meg, a focirajongók közül meg jó néhányan egyenesen őt tették felelőssé a német csapat idei sikertelen vb-szerepléséért. Az ügy végén Mesut Özil bejelentette, többé nem kíván a német nemzeti tizenegyben pályára lépni.
Ártatlannak vélt eseménnyel kezdődött még májusban, Londonban, ahol egyébként Özil az Arsenal játékosaként él. Meghívták egy jótékonysági estre, ahol jelen volt Erdogan is, ott készült az ominózus fotó. Özil most azt mondja, esze ágában sem volt Erdogannak választásikampány-támogatást nyújtani, akárki lett volna az aktuális török elnök, ő elfogadja a meghívást ősei szülőföldjének képviselőjétől. Csak az volt a baj, hogy rajta kívül ezt mindenki az autokrata kormányzási módszerei miatt Németországban bírálatok kereszttüzében álló Erdogan melletti kiállásként fogta föl. A veszélyt észlelve a képen szintén szereplő, s ugyancsak török származású német válogatott focista, Ilkay Gündogan már másnap közölte, nem állt szándékukban semmiféle politikai állásfoglalás. Özil azonban hallgatott.
Özil és Erdogan.
AFP / Kayhan Ozer
A Bild Zeitung című bulvárlap, amely önmeghatározása szerint az utca emberének készül (valószínűleg ezért is szentelt mostanság többször teret Orbán Viktornak, hogy elereszthesse Angela Merkelre irányított nyilait), szóval a Bild Zeitung hamar felismerte a stadionok kifütyülős embereinek igényét, s elkezdte ekézni Özilt. Például amiatt, hogy állítólag nem is énekli a válogatott meccsek előtt a német himnuszt. Tetézte a bajt, hogy a vb előtti utolsó sajtótájékoztatón Gündogan elmondta ugyan, mennyire mélyen érintette néhány személyeskedő sértés, ugyanakkor megérti, ha a fotóakció nem talált helyeslésre – ám Özil ez alkalommal sem élt a lehetőséggel.
A vb előtt még Merkel próbált támogatást nyújtani a két, török származású német válogatott játékosnak, mondván, valószínűleg nem gondolták végig, milyen reakciókat váltanak ki a közös fényképezkedéssel, de ő meg van győződve arról, hogy nem akartak csalódást okozni a német szurkolóknak.
Egy törökországi Özil-plakát tövében. Politikai játszmák
AFP / Demiroren News Agency
De okoztak, mégpedig nemcsak ők, hanem az egész válogatott, amely a német közönség által megbocsáthatatlan módon már a csoportkörben kiesett. Alig pár perccel a német–dél-koreai meccs lefújása után már elindult a WhatsAppon a körüzenet: egy Özil-fotó, s rajta a felirat: „Elégedett, elnököm?” Vagyis hogy Özil azért játszott enerváltan, hogy szívességet tegyen Erdogannak, s kiejtse a németeket.
Ez persze szamárság volt, a komoly elemzők kimutatták, Özil a jobb teljesítményt nyújtók között volt, párharcainak többségét megnyerte, helyzetkidolgozása átlag fölötti volt, s adott hét olyan gólveszélyes passzt, amit társainak csak berúgniuk kellett volna. De ez nem segített, néhány szakértő azon töprengett, talán nem kellett volna Özilt meghívni a válogatottba, a sajtó pedig fölvetette, vissza kellene vonni Özil német állampolgárságát.
Ha lehetett még fokozni, akkor az Özilnek sikerült. Ugyanis miután bejelentette lemondását, háromrészes Twitter-üzenetében alaposan kiosztott még mindenkit maga körül. Rasszizmus, kettős mérce, meg nem értés övezte őt – hányta környezete és a sajtó szemére. Hogy van az, hogy válogatott-társai, a lengyel származású Miroslav Klose és Lukas Podolski németek, ő meg a török–német. S hogy van az, hogy Lothar Matthäus, a német válogatott örökös tiszteletbeli csapatkapitánya parolázhat Vlagyimír Putyin orosz elnökkel, s ezen senki sem talál kivetnivalót. S hogy van az, hogy a reklámszerződéseit hirtelen fölmondják, sőt az egykori gelsenkircheni iskolájába tervezett jótékonysági látogatását is nemkívánatosnak minősítették.
hvg.hu
Mivel ebben a jövedelmi kategóriában a focisták már semmit sem tesznek menedzserirodájuk nélkül, Özil környezetében keresendő a válasz, hogy mindezt miért angol nyelven tette közzé. Lám-lám, örvendezett Alice Weidel, a jobboldali-populista Alternatíva Németországért párt frakcióvezetője, íme, az integráció kudarca. Erdogan pedig felhívta Özilt, helyeselte, hogy visszalépett a német válogatottságtól, s azt is kijelentette, megengedhetetlen, hogy egy fiatalembert a vallása miatt érjen rasszista bánásmód. Utóbbiról persze szó sem volt, Özilt nem muszlim mivoltáért, hanem azért érte kritika, mert a német válogatott tagja nem kelthet olyan benyomást, hogy támogatja az autokrata elnök politikáját.
Közben egyfajta „bevándorló-metoo” kampány indult, ahol a Weinstein-ügy sértettjeinek példáját követve Németországban élő, döntő részben török gyökerű emberek tették közzé, hányszor és milyen módon érte őket hátrányos megkülönböztetés a származásuk miatt. Aminek megléte tagadhatatlan. Ha egy lakáshirdetésre egy vegyes házasságban élő pár két tagja külön-külön jelentkezik, mindketten születési nevükön, akkor erős az esély, hogy a német csengésű névre jön válasz, a törökére pedig nem. Sokat elmond az a kísérlet is, amit a Mannheimi Egyetemen végeztek el: 204 pedagógushallgatónak kiosztották ugyanazt a két, képzeletbeli tanulótól származó tollbamondást, azzal a felszólítással, bírálják el és osztályozzák le azokat. Az egyik tanuló neve Max, a másiké Murat volt. S bár mindkét dolgozatban azonosak voltak a hibák, Murat rendre rosszabb jegyet kapott.
Mindennek persze semmi köze az Özil-ügyhöz. Amint azt Heiko Maas külügyminiszter mondta, nem hiszi, hogy egy Londonban élő multimilliomos futballista ügye bármit is mondhatna az integráció helyzetéről Németországban. Felmérések persze igazolják, hogy a németországi törökök erősen kötődnek szüleik vagy nagyszüleik származási helyéhez. Sőt az is tény, hogy a török állampolgárságú, s így török szavazati jogú németországi törökök a júniusi elnökválasztáson a törökországi átlagnál (52,6 százalék) messze nagyobb arányban (64,8 százalék) voksoltak Erdoganra. Ebben az is közrejátszik, hogy elsősorban nem Törökország európai részéből, hanem az elmaradottabb vidékekről érkeztek dolgozni Nyugatra.
Az integráció sikerének vagy kudarcának nem Özil a mércéje, fejtegette az ügy kapcsán Lale Akgün török származású író-pszichológus, aki két cikluson keresztül a szociáldemokraták színeiben parlamenti képviselő is volt. Szerinte sokkal inkább egy Ferdi Cebi nevű fiatal betegápolót kell példának venni, aki még a választási kampány idején egy fórumon azzal szembesítette Angela Merkelt, milyen drámai helyzet alakult ki az idősgondozásban, s meghívta a kancellárt, győződjön meg minderről saját szemével. Merkel a közelmúltban el is ment, s ennek a látogatásnak a kapcsán már senki sem beszélt arról, honnan is származik a betegei és túlterhelt munkatársai miatt aggódó fiatalember. Akgün szerint ezen kell mérni az integrációt, nem pedig egy elkényeztetett focista esetén.
