Amikor Orbán a maga képére kezdte reszelni az országot, elhangzottak idehaza és világszerte különböző hasonlatok. Próbálták belőni a nemzeti együttműködés rendszerét Berlusconi, Putyin, Türkménbasi és a többi rosszfiú között, és felmerült az elemzés közben Aljakszandr Lukasenka neve is. Akkor a többi retorikai túlzással együtt legyintettek a mérsékelt és higgadt elemzők: ugyan már, a vak is látja, hogy alaptalan félelmek ezek.

Erre most bejelentkezik a legilletékesebb, a belorusz elnök, és ujjongva helyesel: igen, ez olyan otthonos! Hiszen ezek a magyarok feltalálták az én rendszeremet! Bizonyára értesült a keleti nyitásról, figyelemmel kísérte az azeri és a kínai haverkodást. Megszólítva érezte magát – mert bár erősnek próbálnak tűnni, a diktátorok mindig magányosak, és felragyog a kicsi szívük, ha lelki társat sejtenek valakiben.

Mindenki szeretne olykor diktatúrákkal üzletelni, és ennek érdekében némi beszélőviszonyt kell velük teremteni. A nyugati diplomácia azonban – és erre a maga képességeivel törekedett a magyar külügy is – ügyel arra, hogy ha már muszáj keletre nyitni, akkor az országot és népét dicsérje, a demokráciadeficitet pedig inkább hallgassa el, vagy legalább igyekezzen kisebbíteni. Helyeselni, azt nem szokás. Ha kedveskedni kell, akkor méltassuk a konyhájukat, kultúrájukat, esetleg gazdasági gyarapodásukat.

Belarusz elnökének ellenben kifejezetten az tetszik, ahogyan szerinte "a magyaroknak" elegük lett a demokráciából. Teljesen megért minket, hogy választottunk magunknak egy főtitkárt, és még inkább megérti Orbán Viktort, hogy minden eszközzel ragaszkodik a hatalmához.

Mármost Aljakszandr Lukasenka a hatalommegtartásnak igazi szakértője. Módszerei a nyers brutalitástól a kreatív, pajkos trükkökig terjednek. Így például Fehéroroszországban a kormány ellen demonstrálókat elviszi a rendőr, aztán jó eséllyel bebörtönzik őket terrorizmusváddal. Ugyanígy börtön fenyeget minden kicsit is veszélyes ellenzéki politikust; hol csak a választás idejére kerülnek sittre, hol tovább. De meg is lehet halni, ha nagyon akar valaki. Szintén büntetőeljárásra számíthat, aki szidja az elnököt és embereit az interneten, ahol amúgy tetszés szerint blokkolhatja a helyi Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság bármely szájt elérhetőségét.

De megjátszotta Lukasenka azt is, hogy a saját hatalmát bebetonozó népszavazáson előre ki voltak töltve a cetlik. Csodák csodája, nyert. Ez a nemzetközi megfigyelőknek nem tetszett, de erre megmondta a Gazda, hogy elég, ha a beloruszoknak tetszik, és lám, épp most szavazták meg, hogy igen. Aztán a többi választásra már inkább nem is engedett be megfigyelőket. Szokatlanul szókimondó egyébként külföldi kritikusaival szemben: amikor Guido Westerwelle német külügyminiszter Európa utolsó diktátorának nevezte, akkor – a megállapítást nem vitatva – azt válaszolta, hogy inkább vagyok diktátor, mint buzi!

A belorusz elnök gyakorlatilag ki van tiltva az Európai Unióból, a tányérnyalóival együtt. De ha nagy nehezen összespórol kétszázötvenezer eurót, akkor vehet magának magyar állampolgárságot. Kérdés persze, hogy egy efféle rendszerben keres-e eleget a cár; mint ahogy mi is joggal aggódunk azon, van-e elég pénze Orbán Viktornak és a kedves vejének. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a fehérorosz nép nem él valami jól, nem utolsósorban ezért kell gumibotokkal visszatartani a lázadástól.

Természetesen nem igaz, hogy Magyarország ugyanilyen suttyó ázsiai diktatúra lenne. De Lukasenka elnök szerint szépen fejlődünk.

Hát, ez elég kínos, piszkosfredi vallomás. De Giró-Szász Andrásnak van egy megfejtése: Lukasenka viccelt. És ez lehetett az a poén, amitől a belorusz elnök valóban elmosolyodott, talán el is röhögte magát. Hogy ő viccelt! Hát ez óriási! 1994 óta egyetlenegyszer sem viccelt, a legkevésbé vicces figura az egész kontinensen, és akkor a magyarok hóttkomolyan előállnak ezzel. Elégedetten csettint, bólogat: mondom én, hogy jó úton jártok, fiúk. Csak pofátlanul, szarni mindenkire! Lesz elég birka, aki megeszi; a többit meg le kell nyomni.

Lukasenka üdvözlőkártyája mindenkinek szól. Ő maga úgy fogalmazott: a magyaroknak lett elegük a demokráciából, a magyarok biztosan megértik Belaruszt, és szeretnének egy olyan téeszelnökforma cáratyuskát, mint amilyen ő. Az történt, hogy a környék legrosszabb arcú bűnözője megveregette a vállunkat, és harsányan közölte, hogy jó úton járunk. Nem vagyunk egyedül, valóban, viszont elég rossz társaságba keveredtünk. Kívülről eszerint úgy néz ki, hogy nekünk ez való.

Le kéne mosni a gyalázatot.