A bankárvilág és a kultúra támogatása
3 perc
2004.01.22. 11:37
Orbán Viktor a Magyar Kultúra Napja közeledtével elmondott beszédében szembeállította a nemzeti kultúrát és a "bankárvilágot". Utóbbiról ugyan nem mondta meg világosan, micsoda is, de szerinte ennek térnyerése gyengítené kultúránk pozícióit. Lássuk, hogy is állnak a hazai nagybankok a kultúratámogatás ügyével.
Úgy tűnik, mögöttünk van az idő, amikor a műpártolásban szeszélyes motívumok vezették a bankárokat; Princz Gábor Postabankjának nagyvonalú és a személyes osztogatósdira épülő műpártolását mára jóval tudatosabb tevékenység váltotta fel.
Szembeállítani a "bankárvilágot" és a nemzeti kultúrát már csak azért is demagóg megközelítés, mert a jelenlegi magyar kultúratámogatásban egyre növekvő szerepet játszanak a bankok. Érdeklődésük középpontjában a képzőművészetet áll. Ez természetesen anyagi érdek is, hiszen a műtárgyvásárlás befektetés. De a gyűjteményépítés a bankoknál rendszerint támogatói tevékenységgel is jár, arról nem szólva, hogy kortárs művek vásárlása a művészek közvetlen életkörülményein javít.
Hogy csak a legfrisebb fejleményt említsük: tavaly ősszel Kovács Gábor, a pénzügyi befektetésekkel foglakozó Bankár Holding Rt. tulajdonosa hárommilliárd forintot különített el magánvagyonából egy művészeti alapítvány létrehozására. Az alapítvány az egykor a Fiatal Művészek Klubjának helyet adó Andrássy úti villát újította fel nemrég, ez szolgál majd székhelyéül. Gyűjteményfejlesztés, ösztöndíjrendszerek, pályázatok szerepelnek a - Kovács meghatározása szerint - "21. századi művészeti gyűjteményt" létrehozni óhajtó alapítvány tevékenységében. A hvg.hu értesülései szerint a kuratóriumba már felkérték a tagokat; a nevek még nem publikusak, de a kortárs művészetben abszolút tekintélynek számító hazai szakemberekről van szó.
A Műértő című művészeti lap 2001 és 2004 között sorozatban foglalkozott a hazai nagyvállalatok és bankok képzőművészettel kapcsolatos tevékenységével. A körképből kiderül, hogy a nagy cégek és bankok műpártolása egyre inkább szakmai alapon történik. Magyarul: nem giccseket, hanem valódi művészetet gyűjtenek s a stratégia kialakítására szakembereket kérnek fel.
A művészetre évente 100 millió körül fordító Raiffeisen Bank székházában galériát működtet, gyűjteményének kialakítására tízmilliókat költött. Ötvenöt művésztől 161 művük van, gyűjtési körük elsősorban a kortárs magyar képzőművészet, Szűcs Attilától Radák Eszterig, Szegedy-Maszák Zoltánig; de vásároltak műveket a hetvenes évek nagy magyar neoavantgarde-jaitól is, mint például Bak Imre, Birkás Ákos, Nádler István. A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (MKB) tíz éve jelen van már a műtárgykereskedelmi piacon - mint vásárló. Évente több tízmilliónyi értékben vásárol elsősorban klasszikus magyar műveket Iványi Grünwald Bélától Rippl-Rónai Józsefig. Milliárdos értékű, háromszáz - túlnyomórészt 19. századi - képzőművészeti alkotásból álló leltáruk van, ebből körülbelül kétszáz gyűjtemény értékű rangos mű, a többi jó középszintű mesterek műve. Mai művészekkel is kapcsolatban áll a bank, még Melocco Miklós, a polgári körök kedvelt szobrászművésze is készített felkérésére Széchenyi-mellszobrot. Támogatja és gyűjti a művészetet a HVB Bank és az Inter-Európa Bank is; az OTP szintén vásárol műveket, bár gyűjtési startégiájában kevesebb a tudatosság.
A bankok a komolyzene támogatásában is ott vannak, a Raiffeisen szimfonikus zenekarok és szólisták koncertjeit támogatta országszerte tizenöt városban. Tavaly és idén legalább száz előadást, a művészek névsorában olyanokkal, mint Fischer Iván, Kobajasi Kenicsiro, Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás. Az MKB a Liszt Ferenc Kamarazenekar főszponzora (karácsonyi koncertjeikre olyan sztárokat hívnak meg, mint Msztyiszlav Rosztropovics és Isaac Stern) és a Pannonhalmi Főapátság irodalmi kiadványainak és koncertjeinek támogatója; a Budapest Bank is támogat komolyzenét, ez utóbbi a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány alapítótagja, s a kultúra területén évi 20 milliót költ el.
Nem a "bankárvilág" része ugyan, de számos nagyvállalat folytat Magyarországon kultúratámogató tevékenységet, sorolhatnánk a példákat a Baumax Festészeti Díjtól a Pannon GSM és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködéséig, az Audi és a győri múzeumok kapcsolatáig.
Ne értsük félre: mindettől nem kell meghatódni, a kultúra támogatása nem jótékonykodás. A gyűjtés anyagi érték, a kultúra támogatása az önreklám része s a megfelelő imázs pénzt hoz. Azt is túlzás volna állítani, hogy nem vállalhatna nagyobb szerepet ezen a téren a "bankárvilág". De Orbán, ahelyett, hogy kijátssza a kultúraféltő érzületet a pénzvilág ellen, a magyar (nagy)polgárság művészetpártoló tradíciójára s annak üdvözlendő feléledésére is felhívhatta volna "polgári" közönségének figyelmét.
(Lásd még: Mecenatúra-történelem dióhéjban)
Szembeállítani a "bankárvilágot" és a nemzeti kultúrát már csak azért is demagóg megközelítés, mert a jelenlegi magyar kultúratámogatásban egyre növekvő szerepet játszanak a bankok. Érdeklődésük középpontjában a képzőművészetet áll. Ez természetesen anyagi érdek is, hiszen a műtárgyvásárlás befektetés. De a gyűjteményépítés a bankoknál rendszerint támogatói tevékenységgel is jár, arról nem szólva, hogy kortárs művek vásárlása a művészek közvetlen életkörülményein javít.
Hogy csak a legfrisebb fejleményt említsük: tavaly ősszel Kovács Gábor, a pénzügyi befektetésekkel foglakozó Bankár Holding Rt. tulajdonosa hárommilliárd forintot különített el magánvagyonából egy művészeti alapítvány létrehozására. Az alapítvány az egykor a Fiatal Művészek Klubjának helyet adó Andrássy úti villát újította fel nemrég, ez szolgál majd székhelyéül. Gyűjteményfejlesztés, ösztöndíjrendszerek, pályázatok szerepelnek a - Kovács meghatározása szerint - "21. századi művészeti gyűjteményt" létrehozni óhajtó alapítvány tevékenységében. A hvg.hu értesülései szerint a kuratóriumba már felkérték a tagokat; a nevek még nem publikusak, de a kortárs művészetben abszolút tekintélynek számító hazai szakemberekről van szó.
A Műértő című művészeti lap 2001 és 2004 között sorozatban foglalkozott a hazai nagyvállalatok és bankok képzőművészettel kapcsolatos tevékenységével. A körképből kiderül, hogy a nagy cégek és bankok műpártolása egyre inkább szakmai alapon történik. Magyarul: nem giccseket, hanem valódi művészetet gyűjtenek s a stratégia kialakítására szakembereket kérnek fel.
A művészetre évente 100 millió körül fordító Raiffeisen Bank székházában galériát működtet, gyűjteményének kialakítására tízmilliókat költött. Ötvenöt művésztől 161 művük van, gyűjtési körük elsősorban a kortárs magyar képzőművészet, Szűcs Attilától Radák Eszterig, Szegedy-Maszák Zoltánig; de vásároltak műveket a hetvenes évek nagy magyar neoavantgarde-jaitól is, mint például Bak Imre, Birkás Ákos, Nádler István. A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (MKB) tíz éve jelen van már a műtárgykereskedelmi piacon - mint vásárló. Évente több tízmilliónyi értékben vásárol elsősorban klasszikus magyar műveket Iványi Grünwald Bélától Rippl-Rónai Józsefig. Milliárdos értékű, háromszáz - túlnyomórészt 19. századi - képzőművészeti alkotásból álló leltáruk van, ebből körülbelül kétszáz gyűjtemény értékű rangos mű, a többi jó középszintű mesterek műve. Mai művészekkel is kapcsolatban áll a bank, még Melocco Miklós, a polgári körök kedvelt szobrászművésze is készített felkérésére Széchenyi-mellszobrot. Támogatja és gyűjti a művészetet a HVB Bank és az Inter-Európa Bank is; az OTP szintén vásárol műveket, bár gyűjtési startégiájában kevesebb a tudatosság.
A bankok a komolyzene támogatásában is ott vannak, a Raiffeisen szimfonikus zenekarok és szólisták koncertjeit támogatta országszerte tizenöt városban. Tavaly és idén legalább száz előadást, a művészek névsorában olyanokkal, mint Fischer Iván, Kobajasi Kenicsiro, Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás. Az MKB a Liszt Ferenc Kamarazenekar főszponzora (karácsonyi koncertjeikre olyan sztárokat hívnak meg, mint Msztyiszlav Rosztropovics és Isaac Stern) és a Pannonhalmi Főapátság irodalmi kiadványainak és koncertjeinek támogatója; a Budapest Bank is támogat komolyzenét, ez utóbbi a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány alapítótagja, s a kultúra területén évi 20 milliót költ el.
Nem a "bankárvilág" része ugyan, de számos nagyvállalat folytat Magyarországon kultúratámogató tevékenységet, sorolhatnánk a példákat a Baumax Festészeti Díjtól a Pannon GSM és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködéséig, az Audi és a győri múzeumok kapcsolatáig.
Ne értsük félre: mindettől nem kell meghatódni, a kultúra támogatása nem jótékonykodás. A gyűjtés anyagi érték, a kultúra támogatása az önreklám része s a megfelelő imázs pénzt hoz. Azt is túlzás volna állítani, hogy nem vállalhatna nagyobb szerepet ezen a téren a "bankárvilág". De Orbán, ahelyett, hogy kijátssza a kultúraféltő érzületet a pénzvilág ellen, a magyar (nagy)polgárság művészetpártoló tradíciójára s annak üdvözlendő feléledésére is felhívhatta volna "polgári" közönségének figyelmét.
(Lásd még: Mecenatúra-történelem dióhéjban)