Beperelték az Alkotmánybíróságot
4 perc
2004.11.11. 07:43
A Társaság a Szabadságjogokért két az Alkotmánybírósággal (Ab) kapcsolatos ügyben is a bíróság döntését kéri. Az egyikben a Fővárosi Bíróság döntene, és az alperes a taláros testület lenne. A másikban az Ab dönthetne arról, mulasztásos törvénysértértést követ-e az Országgyűlés azzal , hogy tizenhárom éve képtelen elfogadni az Ab ügyrendjét.
A testületet eddig csak egyetlen alkalommal perelték be. Zsíros Géza kisgazda országgyűlési képviselő azt nehezményezte, hogy az alkotmány Esztergomban állapítja meg a bíróság székhelyét, mégis Budapesten hozza döntéseit. Az Alkotmánybíróságnak (Ab) akkor sikerült győztesen kikeveredni a perből.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elsősorban arról ismert, hogy kiáll a betegjogok és a drogosok szabadságjogainak érvényesülése mellett. Határozottan ellenezték például az Orbány-kormány Btk-szigorítását, amely kriminalizálta az alkalmi drogfogyasztást is. Fenntartásokkal ugyan, de üdvözölték viszont, amikor a jelenlegi koalíció 2002-ben enyhítette a visszaélés kábítószerrel bűncselekményének szankcióit. Hende Csaba (akkor még) MDF-es képviselő – aki 1999-ben igazságügyi államtitkárként maga is bábáskodott a Btk-szigorítás felett – és társai indítványozták, hogy az Ab mondja ki, a gyerekek alkotmányos jogai sérülnek a büntető szankciók enyhítésével.
A TASZ, mint a drogpolitika történéseit nyomon követő civil szervezet szerette volna megismerni a beadvány pontos szövegét, de azt az Ab nem adta ki nekik. A jogvédők álláspontja szerint az állampolgároknak jogukban áll megismerni azokat az indítványokat, amelyek a polgárok életét közvetlenül befolyásoló jogszabályokat támadnak. Közérdekű adat közlésének megtagadása miatt ezért a Fővárosi Bíróságon beperelték az Alkotmánybíróságot, a keresetet az illetékes bíróságon szerdán terjesztették elő.
Schiffer András ügyvéd, a TASZ ügyvivője a hvg.hu-nak elmondta, már csak azért is nehezményezik az Ab eljárását, mert Hende és képviselőtársai közszereplők, ráadásul választott képviselők, akik maguk hozták nyilvánosságra, hogy a drogbüntetésekkel kapcsolatosan a taláros testülethez fordultak. A közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos döntéseiben korábban éppen az Ab hangsúlyozta, hogy közéleti vita csak akkor folytatható, ha teljességgel ismeretesek az egymásnak feszülő érvek.
Az Ab gyakorlatában nem egyedi az indítvány megismerését kérők visszautasítása. A HVG-t is többször utasították már vissza azzal, folyamatban lévő ügyek indítványait nem lehet megtekinteni. Akár következetesnek is lehetne nevezni azt joggyakorlatot, amely az indítványtevőt védelmezi.
Halmai Gábor alkotmányjogász szerint – aki 1990 és 1996 között Sólyom Lászlónak, az Ab korábbi elnökének volt a főtanácsadója – a jelenlegi megszorító gyakorlat felveti azt, hogy hogyan lehet az Ab tevékenységét ellenőrizni, ha nem tudni, hogy milyen beadvány alapján hozza meg döntéseit. Igaz ugyan, hogy a testület határozatai elején összefoglalja az indítvány állításait, de előfordul – és ezt az egyik sajtótörvénnyel kapcsolatos beadvány ügyében maga is megerősítheti –, hogy a sűrítmény nem tartalmazza az indítványozó összes érvét.
Halmai, mint a Fundamentum című jogpolitikai lap főszerkesztője szerette volna megismerni és idén közzétenni a történelmi egyházak indítványát, amely az esélyegyenlőségi törvény az egyházakra történő részbeni kiterjesztését támadta meg. Az Ab főtitkárához írt levelében a közérdekű adatok nyilvánosságára hivatkozott, és kérte a beadványtevők személyi adataitól „megtisztított” dokumentumot. Hiába, mert a válaszlevél „jogszokásra hivatkozva” nem adta ki.
Pálffy Ilona, a testület főtitkára és a bíróság más munkatársa sem volt hajlandó a hvg-hu-nak kommentálni a történteket.
A bíróság dönthetne az ügyrendjéről
A TASZ másik, az Ab-vel kapcsolatos ügyében maga a taláros testület dönthet. A jogvédők szerint az a tény, hogy sem a hatályos, sem a jelenleg parlamenti vita alatt álló Ab-törvény semmilyen határidőt nem állapít meg a jogszabályok alkotmányosságát megkérdőjelező indítványok elbírálásra, nem felel meg a jogbiztonság követelményének. Az Ab jelenleg kényére-kedvére dönthet arról, hogy mikor melyik indítvánnyal kíván foglalkozni. Ez a TASZ szerint alkotmányellenes, ezért ez ügyben kedden indítványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
Ez a probléma tulajdonképpen 1991 óta fennáll, amikor is először próbálták módosítani az alkotmánybírósági törvényt, és megállapítani a testület ügyrendjét. Az Ab ügyrendjéről szóló törvény megalkotására máig nem került sor. Az erőfeszítések mindössze a törvény-előkészítésig jutottak az 1990-1994-es és az 1994-1998-as parlamenti ciklusban is. Mindkét törvény-tervezet alapvetően az Ab által elkészített szövegjavaslatokra épült, és időkorlátot nem tartalmaz.
Az Ab teljes ülése 1991. július 2-án hozott belső határozatában kinyilvánította, hogy az „ügyrend-tervezetet a teljes ülés az alkotmánybírósági eljárásban kötelező érvényűnek ismeri el.” És így tett a lényegében hasonló tartalmú, az előző ciklusban készített tervezettel 2001 decemberében is. Ezt az „ideiglenes” ügyrendet az Ab magára nézve ma is kötelezű érvényűnek fogadja el.
Az Ab-vel szembeni kifogások közük a legmarkánsabb éppen az, hogy a bíróság szabadon dönt arról, melyik beadványt, mikor bírálja el. A testület kritikusai többször tették szóvá, hogy ezzel a bíróság valójában politizál. Míg mások azt nehezményezik, hogy az Ab nem szelektál a beadványok természete szerint, így az is előfordul, hogy egy jogszabály hatálybaléptetésének alkotmányosságára vonatkozó kifogás elbírálása csak évekkel a hatályba lépést követően kerül sorra. Több évtizedes vagy annál még régebbi beadványt is jegelnek a bíróság irattárában. Ezek közül talán a leghíresebb Szikinger Istváné, aki még 1994-ben támadta meg 28 pontban a rendőrségi törvényt, de az Ab még több pontban nem döntött.
Meglehet, a TASZ mostani indítványát a testület nem is tárgyalja majd. Nem azért, mert megorrolnak az őket perbe hívó civilekre, hanem mert az Alkotmánybíróság még 2002-ben hozott határozata szerint, az Országgyűlés nem követ(ett) el mulasztásos alkotmánysértést azzal, hogy nem alkot az Ab ügyrendjére vonatkozó törvényt.
Persze az is igaz, hogy amíg a pártok nem ébrednek fel, és nem fogadják el a most megint a parlamenti részletes vitáig eljutó ügyrendre vonatkozó, kétharmados támogatást igénylő tervezetet, az Ab megmaradhat a jelenlegi kényelmes helyzetében, és maga döntheti el, hogy mit tesz és mit nem.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elsősorban arról ismert, hogy kiáll a betegjogok és a drogosok szabadságjogainak érvényesülése mellett. Határozottan ellenezték például az Orbány-kormány Btk-szigorítását, amely kriminalizálta az alkalmi drogfogyasztást is. Fenntartásokkal ugyan, de üdvözölték viszont, amikor a jelenlegi koalíció 2002-ben enyhítette a visszaélés kábítószerrel bűncselekményének szankcióit. Hende Csaba (akkor még) MDF-es képviselő – aki 1999-ben igazságügyi államtitkárként maga is bábáskodott a Btk-szigorítás felett – és társai indítványozták, hogy az Ab mondja ki, a gyerekek alkotmányos jogai sérülnek a büntető szankciók enyhítésével.
A TASZ, mint a drogpolitika történéseit nyomon követő civil szervezet szerette volna megismerni a beadvány pontos szövegét, de azt az Ab nem adta ki nekik. A jogvédők álláspontja szerint az állampolgároknak jogukban áll megismerni azokat az indítványokat, amelyek a polgárok életét közvetlenül befolyásoló jogszabályokat támadnak. Közérdekű adat közlésének megtagadása miatt ezért a Fővárosi Bíróságon beperelték az Alkotmánybíróságot, a keresetet az illetékes bíróságon szerdán terjesztették elő.
Schiffer András ügyvéd, a TASZ ügyvivője a hvg.hu-nak elmondta, már csak azért is nehezményezik az Ab eljárását, mert Hende és képviselőtársai közszereplők, ráadásul választott képviselők, akik maguk hozták nyilvánosságra, hogy a drogbüntetésekkel kapcsolatosan a taláros testülethez fordultak. A közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos döntéseiben korábban éppen az Ab hangsúlyozta, hogy közéleti vita csak akkor folytatható, ha teljességgel ismeretesek az egymásnak feszülő érvek.
Az Ab gyakorlatában nem egyedi az indítvány megismerését kérők visszautasítása. A HVG-t is többször utasították már vissza azzal, folyamatban lévő ügyek indítványait nem lehet megtekinteni. Akár következetesnek is lehetne nevezni azt joggyakorlatot, amely az indítványtevőt védelmezi.
Halmai Gábor alkotmányjogász szerint – aki 1990 és 1996 között Sólyom Lászlónak, az Ab korábbi elnökének volt a főtanácsadója – a jelenlegi megszorító gyakorlat felveti azt, hogy hogyan lehet az Ab tevékenységét ellenőrizni, ha nem tudni, hogy milyen beadvány alapján hozza meg döntéseit. Igaz ugyan, hogy a testület határozatai elején összefoglalja az indítvány állításait, de előfordul – és ezt az egyik sajtótörvénnyel kapcsolatos beadvány ügyében maga is megerősítheti –, hogy a sűrítmény nem tartalmazza az indítványozó összes érvét.
Halmai, mint a Fundamentum című jogpolitikai lap főszerkesztője szerette volna megismerni és idén közzétenni a történelmi egyházak indítványát, amely az esélyegyenlőségi törvény az egyházakra történő részbeni kiterjesztését támadta meg. Az Ab főtitkárához írt levelében a közérdekű adatok nyilvánosságára hivatkozott, és kérte a beadványtevők személyi adataitól „megtisztított” dokumentumot. Hiába, mert a válaszlevél „jogszokásra hivatkozva” nem adta ki.
Pálffy Ilona, a testület főtitkára és a bíróság más munkatársa sem volt hajlandó a hvg-hu-nak kommentálni a történteket.
A bíróság dönthetne az ügyrendjéről
A TASZ másik, az Ab-vel kapcsolatos ügyében maga a taláros testület dönthet. A jogvédők szerint az a tény, hogy sem a hatályos, sem a jelenleg parlamenti vita alatt álló Ab-törvény semmilyen határidőt nem állapít meg a jogszabályok alkotmányosságát megkérdőjelező indítványok elbírálásra, nem felel meg a jogbiztonság követelményének. Az Ab jelenleg kényére-kedvére dönthet arról, hogy mikor melyik indítvánnyal kíván foglalkozni. Ez a TASZ szerint alkotmányellenes, ezért ez ügyben kedden indítványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
Ez a probléma tulajdonképpen 1991 óta fennáll, amikor is először próbálták módosítani az alkotmánybírósági törvényt, és megállapítani a testület ügyrendjét. Az Ab ügyrendjéről szóló törvény megalkotására máig nem került sor. Az erőfeszítések mindössze a törvény-előkészítésig jutottak az 1990-1994-es és az 1994-1998-as parlamenti ciklusban is. Mindkét törvény-tervezet alapvetően az Ab által elkészített szövegjavaslatokra épült, és időkorlátot nem tartalmaz.
Az Ab teljes ülése 1991. július 2-án hozott belső határozatában kinyilvánította, hogy az „ügyrend-tervezetet a teljes ülés az alkotmánybírósági eljárásban kötelező érvényűnek ismeri el.” És így tett a lényegében hasonló tartalmú, az előző ciklusban készített tervezettel 2001 decemberében is. Ezt az „ideiglenes” ügyrendet az Ab magára nézve ma is kötelezű érvényűnek fogadja el.
Az Ab-vel szembeni kifogások közük a legmarkánsabb éppen az, hogy a bíróság szabadon dönt arról, melyik beadványt, mikor bírálja el. A testület kritikusai többször tették szóvá, hogy ezzel a bíróság valójában politizál. Míg mások azt nehezményezik, hogy az Ab nem szelektál a beadványok természete szerint, így az is előfordul, hogy egy jogszabály hatálybaléptetésének alkotmányosságára vonatkozó kifogás elbírálása csak évekkel a hatályba lépést követően kerül sorra. Több évtizedes vagy annál még régebbi beadványt is jegelnek a bíróság irattárában. Ezek közül talán a leghíresebb Szikinger Istváné, aki még 1994-ben támadta meg 28 pontban a rendőrségi törvényt, de az Ab még több pontban nem döntött.
Meglehet, a TASZ mostani indítványát a testület nem is tárgyalja majd. Nem azért, mert megorrolnak az őket perbe hívó civilekre, hanem mert az Alkotmánybíróság még 2002-ben hozott határozata szerint, az Országgyűlés nem követ(ett) el mulasztásos alkotmánysértést azzal, hogy nem alkot az Ab ügyrendjére vonatkozó törvényt.
Persze az is igaz, hogy amíg a pártok nem ébrednek fel, és nem fogadják el a most megint a parlamenti részletes vitáig eljutó ügyrendre vonatkozó, kétharmados támogatást igénylő tervezetet, az Ab megmaradhat a jelenlegi kényelmes helyzetében, és maga döntheti el, hogy mit tesz és mit nem.