Cserecsapat

A harmadik magyar köztársaság leggyorsabban amortizálódó kormányát állította fel Medgyessy Péter 2002-ben. Az induláskor szakértőinek mondott kabinetből - a "levegőben lógó" Csillag István gazdasági minisztert nem számolva - annyian távoztak, illetve távoznak már egészen bizonyosan a ciklus közepéig, mint az Orbán-kabinetből négy év alatt. László Csaba pénzügyminiszterrel és a májusban, illetve legkésőbb júniusban távozó Lévai Katalin esélyegyenlőségi és Juhász Endre integrációs miniszterrel együtt ugyanis már 9 minisztert fogyasztott, illetve fogyaszt el a második szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormány; kettővel többet, mint a Horn-kabinet a működése első két évében. Bár darabszámra a Medgyessy-kormány egy minisztercserével még "beljebb van", mint az Antall-kormány volt 1992-ben, ha a számításnál a miniszteri posztok ciklusonként változó számát is figyelembe vesszük, minden eddiginél nagyobb fluktuációs mutatószámot kapunk.

Az "amortizációs hányados" (az új miniszterek száma osztva a posztok számával) a kormányzati ciklusok első két évét nézve az Antall-kabinet esetében 0,56 volt, a Horn-kormány első két évében 0,47-re csökkent, az Orbán-kabinet pedig 0,19-re mérsékelte a miniszteri jövés-menés hányadosát. A Medgyessy-kabinet László Csaba, Lévai és Juhász távozásával már bő másfél év után hajszál híján "hozta" a többpárti demokrácia első tanulóéveit abszolváló Antall-kormány eredményét (0,53), s ha júliusig, a ciklus feléig akár csak egy további csere történik, már túl is szárnyalja azt. Ha pedig a következő váltás az eddig még érintetlen nyolc miniszteri poszt valamelyikén történik majd - ami a gazdasági tárca vezetőjének helyzetét ismerve korántsem elképzelhetetlen -, az egyben azt is jelentené, hogy a tárcák több mint felének az élén már nem ugyanaz a személy áll majd, mint aki Medgyessy 15-ös kezdőcsapatában helyet kapott.