Diétás receptek

Ez már a vég kezdete - vélhették sokan, amikor híre ment, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök január 26-án délben söjtöri általános iskolásokkal pogácsázik az Országház déli szárnyában, miközben az ellenzék a Ház rendkívüli ülésén éppen választ vár tőle arra a kérdésre: miért kellett hirtelen meneszteni a pénzügyminisztert. A kormányfő már ezt megelőzően is tett erőfeszítéseket azért, hogy elődjére emlékeztető gesztusokat gyakoroljon. Például, hogy ő is több tízezres tömeg előtt tartson politikai szónoklatot (tavaly augusztus 19-én a Hősök terén). Vagy hogy kiválasztott közönség előtt mondhassa el évadnyitó politikai üzenetét (január 7-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban). Az előd feltehetően ironikusnak szánt kopírozása azonban még egyszer sem volt annyira nyilvánvaló, mint legutóbb, az Orbán-féle egykori koronamutogatásra (HVG, 2000. szeptember 2.) emlékeztetni kívánó Munkácsy-terembeli "tárlatvezetés" esetében. A miniszterelnököt az sem zavarta, hogy a söjtöri gyerekek látogatását, akárcsak a Deák-mauzóleum azt megelőző újraavatását, a parlamenti naptárhoz kellett igazítani - Deák halálának évfordulója három nappal később, január 29-én volt.

A hétfőn kezdődő tavaszi ülésszakon összesen 48 törvény - köztük a családon belüli erőszak megelőzéséről, a közigazgatási eljárásról, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló "lex" - elfogadására készülő T. Házat különben egy sor régebbi adósság is terheli. Amennyiben igaz, hogy egy kormánynak akkor van egyáltalán esélye mélyreható reformokat végrehajtani, ha azokat a ciklus első felében beindítja, akkor a Medgyessy-kabinetnek egymás után kellene belevágnia az egészségügy átalakításába, az ezeréves megyerendszer "regionalizálásába" és a hadsereg modernizálásába. A kormányzat reformtörekvései azonban eddig vagy már a kezdet kezdetén megbuktak (kórháztörvény), vagy még ki sem kristályosodtak végérvényesen. A közigazgatás modellváltó koncepciójának megtárgyalását és szentesítését például eredetileg 2003 augusztusára ígérte a kabinet, mindmáig azonban még a kistérségekről szóló törvénytervezet sincs a parlament előtt. A kormányzat a jelek szerint képtelen eldönteni, hogy az új típusú "járások" kialakításakor (HVG, 2003. december 13.) az önkéntes vagy a kötelező kistérségi társulások létrehozását írja elő.

A Medgyessy-adminisztráció más területeken is tapasztalható döntésképtelensége, ballépései a parlamenti munkára is rányomják tehát a bélyegüket. Nem csak arról van szó, hogy a kétharmados törvények esetében eddig szinte mindig a Fidesz-MPSZ akarata érvényesült (lásd az uniós csatlakozással összefüggő alkotmánymódosítást, az európai parlamenti választási kódexet). A koalíció cselekvőképességét időnként a párton kívüli miniszterelnök vezette kabinet, illetve az MSZP- és az SZDSZ-frakció között mutatkozó koncepcionális ellentét is gyengíti. A kormány és a parlament között uniós ügyekben követendő munkamegosztást rögzítő kétharmados törvény tervezete ügyében például a négy parlamenti képviselőcsoport már tavaly novemberben konszenzusra jutott egymással, a kabinet azonban azóta sem hajlandó a tervezetet a parlament elé terjeszteni. Szili Katalin házelnök szerint pedig már tavaly indokolt lett volna elfogadni a majdani kompetenciákat tisztázó jogszabályt, hogy a Ház ez év elejétől "tesztüzemmódban" működhessen. A Medgyessy-adminisztráció ehhez képest minél későbbre kívánja kitolni az alkotmány szerint kétségkívül csak április 30-a után hatályba léptethető jogszabályt. A kabinetnek ugyanis egyelőre teljesen szabad a keze az uniós ügyekben. A halogatás azzal a következménnyel járhat, hogy a végrehajtó hatalom fölött tavaly még erős parlamenti kontrollt szorgalmazó ellenzék a júniusi uniós választásokhoz közeledve - új politikai konstelláció kialakulásában bízva - felülvizsgálja álláspontját. Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének vezetője a HVG-nek a múlt hét végén már úgy fogalmazott: kevés esélyt lát az Európa-törvény gyors elfogadására.

A pártok demokráciafelfogását jelentősen befolyásolja aktuális pozíciójuk - ez a baloldalon is érzékelhető. A többpárti képviselőház 1867 óta szokásos heti ülésezési rendjének helyreállításával az MSZP--SZDSZ-koalíció visszatért az 1989-1990-es alkotmányos átmenet eredeti elképzeléséhez. Az elmúlt másfél év eseményei alapján azonban egyre világosabb, hogy a szocialista-liberális többség által uralt Országgyűlés működtetése ma voltaképpen több tekintetben közelebb áll az Orbán Viktor által megálmodott "redukált parlamenthez", semmint a rendszerváltást követő évek vagy pláne a háború előtti időszak képviselőházához. Az utóbbi hónapokban szigorú időkorlátok közé kényszerített T. Ház tavaly összességében nem tartott sokkal több ülést, mint négy évvel korábban (2003: 75 - 1999: 67 ülés), miközben az Antall-, illetve a Horn-korszak második évében még 98, illetve 91 ilyen tanácskozásra került sor. A jelenlegi házelnök megválasztása után többször is úgy fogalmazott, hogy az elmúlt ciklus látszatparlamentje után tekintélyes munkaparlamentté kívánja tenni a magyar Országgyűlést, amely egyébként talán 1990 és 1998 között állt még a legközelebb a törvényhozások másik ideáltípusához, a politikai alternatívákat folyamatosan megjelenítő angol vitaparlamenthez. Az utóbbi időben azonban a T. Ház leginkább egy törvénygyárhoz kezd hasonlatossá válni. Tavaly 84 percenként pottyant le a futószalagról egy-egy munkadarab: törvény vagy országgyűlési határozat. Ugyanez a "gyártási idő" a HVG számításai szerint 1999-ben még 97 perc volt.

Az a körülmény, hogy a kormányfő az általa bejelentett pénzügyminiszter-cserét követően leghamarabb is csak a 41. napon (a jövő hét elején) lesz majd hajlandó a parlamentben az ellenzék kérdéseivel szembenézni, önmagában is sokat elárul arról, mekkora jelentőséget tulajdonít szíve mélyén Medgyessy Péter az Országgyűlésnek. A január 26-ai rendkívüli ülés napirendjének leszavazásakor azonban voltaképpen a koalíció is magáévá tette a jobboldal korábbi harcmodorát, amit a baloldal pár éve még a demokrácia megcsúfolásának minősített. A parlament egykori és jelenlegi kormánypárti ignorálása között mindazonáltal mutatkozik egy nem jelentéktelen eltérés. Míg az előző hatalom a parlamentáris kormányforma bizonyos korrekciója érdekében igyekezett az alkotmányos berendezkedés hatékonyságát - a törvényesség határait feszegetve - növelni, addig most szó sincs a hatalmi architektúra átépítésének szándékáról. A miniszterelnök egyszerűen nem óhajtja magát túlságosan gyakran kitenni a képviselőházi vegzatúrának.

A parlamenti vizsgálóbizottságok működésének törvényes alapokra helyezésére ebben a helyzetben egyelőre semmi esély, hiába kötelezi erre ez év március 31-ei határidővel az Országgyűlést az Alkotmánybíróság (AB) egyik tavalyi határozata. A praktikusan már hónapok óta tartó exlex állapot fenntartása valójában nagyon is kívánatos lehet a mindenkori koalíció számára. Így ugyanis ki van húzva a szőnyeg a parlament egyik legfontosabb ellenőrző intézménye alól. Mindezért túl magas árat sem kell fizetni: az Orbán-korszakból örökölt 2 alkotmánysértő mulasztás helyett ezentúl legfeljebb 3 terheli majd a parlament működési mechanizmusával kapcsolatosan a Ház számláját.

A tavaly augusztus óta 11 helyett tíz fővel működő AB létszáma viszont előbb-utóbb kiegészülhet. Czúcz Ottó alkotmánybíró luxembourgi elsőfokú bíróvá jelölése nyomán ugyanis immár két helyet lehet betölteni a testületben, ami könnyebbé teszi az egyezkedést a koalíció és az ellenzék között. Az AB "feltöltése" mindazonáltal mégsem biztos, hogy annyira komplikációmentes lesz, mint amilyennek az az első pillanatban tűnhetett. Az Európai Bíróság tagjai egyik felének mandátuma ugyanis már ez év augusztus 31-én lejár (hogy ez konkrétan kiket érint, azt a bíróságon sorsolással döntik majd el), ami az új tagállamok május 1-jén sorompóba állt ítészeire is vonatkozik. Vagyis ötvenszázalékos valószínűséggel Czúcz megbízatását is érintheti.

A mandátumukat ily módon elvesztő bírák újraválasztásának ugyan nincs akadálya, sőt az újonc országok tavasszal debütáló ítészei esetében ez csaknem biztosra vehető, a másodszori befutásra - amit ismételt kormányzati jelölésnek kell megelőznie - azonban értelemszerűen nincs abszolút garancia. A HVG kérdésére válaszolva az 58 éves szegedi professzor mindenesetre érzékeltette: egyfelől nem szeretne még hipotetikusan sem bizonytalan helyzetbe kerülni, másfelől viszont elő kívánja segíteni, hogy az AB a lehető legrövidebb időn belül teljes létszámban működjön.

Ami végül a Fidesz-MPSZ holdudvarában egyre gyakrabban feszegetett kérdést, a nyár eleji uniós voksolást követő esetleges előrehozott országgyűlési választások lehetőségét illeti, az ellenzék fő ereje ezzel kapcsolatosan - szokás szerint - többszólamú politizálást folytat. Miközben az Orbán-párt egyes vezető személyiségei - Schmitt Pál, Pokorni Zoltán - elismerik, hogy a júniusi eredmények nem érintik a jelenlegi koalíció legitimitását, Kövér László például végső soron elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP egy katasztrofális választási vereség esetén meghátrálásra kényszerül a párton belüli esetleges erjedési folyamat hatására. Koalíciós körökben is úgy látják, hogy az európai parlamenti erőpróba komoly hatással is lehet a belpolitikai helyzet alakulására. A választás tétje az - fogalmazott a HVG-nek egy kormánypárti politikus -, hogy Medgyessy Péter vagy valaki más vezetésével működik-e tovább a koalíció.

BABUS ENDRE