Sorkövető: Vegyépszer Hírlevél

Igéző megjelenés © hvg.hu

Persze a Vegyépszernek se könnyű, ezért hát nehéz dolga van Oláh Gyöngyi felelős szerkesztésével működő redakciónak is. A Timár Gyula elnök-vezérigazgatóval és a vállalat erősemberével, Farkas László vezérigazgató-helyettessel készített obligát vezérinterjúk, meg a futószalagon érkező út- és hulladékkezelő-átadások, elnyert közpénzes tenderek dokumentálása után nem nagyon van mivel megtölteni a lapot. A hagyományos üzemi lapi témák – nyugdíjas kirándulás, vállalti buli, szakszervezeti funkciválasztás – is csak módjával jelennek meg benne. Pedig hát aligha van Magyarországon még olyan vállalat, amelynek a tevékenysége ennyire foglalkoztatná a sajtót és a közvéleményt.

A Vegyépszer karrierének indulása bár nem volt mindennapi, de honi kapitalizmusunk újabb kori történetében paradigmatikusnak mondható. Sikerült a döglődő építési vállalatot varázsütéssel meg némi közpénzes megrendeléssel az ország legnagyobb építőipari cégévé tenni.

Tiszta lapok
Az meg aztán végképp izgalmassá teszi, hogy ez az egykori ellenzék, jelenlegi kormánypártok által élesen támadott vállalat tulajdonképpen mennyire simán vészelte át a kormányváltást. És ha nem is éri el a csúcsév évi 165 milliárdos bevételét, de az útépítési tendereken gyakorta hozzák ki győztesként, és egy-egy melóért szépen megkapja egy-egy megyeszékhely évi költségvetésének akár a többszörösét is. Az is jól jelzi, mennyire eredményesen akklimatizálódott az üzleti világhoz, hogy most már egykori ellenlábasaival együtt kartelezik az állami büdzsé sikeres megcsapolása érdekében.

Az újságkiadással is kacérkodó Vegyépszernek (ld. Magyar Hírlap) a bőséges bevételeiből talán jobb kiállítású lapra is tellene, de a bátortalan arculatú periodikára valóban kár lenne több pénzt áldozni.

Nyelvileg se nem jobb, se nem rosszabb, mint a hasonló kiadványok, igazából még elviselhető szinten tartják a makutyi szövegelést és az újmódi süketelést. (Germanizmus persze itt is van dögivel: sok kívánnivalót hagyott maga után, került ebben az évben kiváltásra, felszerelésre, kidolgozásra, elfogadásra, megrendelésre, megkeresést kapott – de ehhez már hozzászoktunk.) A színes, elfogadható papírra nyomott, évi háromszor megjelenő bulletin ettől még persze kínál néhány csemegét.

Sztrippelés
Igazán megkapó például az idei szeptemberi számban a Mentesítés Hetényegyházán c. írás. Ez egykori honvédségi üzemanyagbázis környezetszennyezését felszámoló projektről szól. A cikkből álljon itt néhány delikát részlet:

„Mit is kell tennünk? Íme a recept. 1. Fúrj jó néhány talajvíz kitermelő kutat, melyekből a kerozinnal és gázolajjal szennyezett területeken a talajvizet és a helyenként jelentkező szabadfázisú és emiatt felúszó szénhidrogéneket folyamatosan kiszivattyúzod. (…) 3. Telepíts két biofiltert, így lehetőséged lesz arra, hogy a sztrippelés során keletkezett szénhidrogénban dús levegőt megtisztítsd. (…) 6. És végül ne feledd, hogy a 33/2000. (III. 27.) Korm. Rendelet szerint úgy kell a mentesítést végrehajtani, hogy a 4 éves utóellenőrzés során nem lehet több a szennyezőanyag a megengedettnél.”

És az az írás sem utolsó, amely az egységes cégarculat kialakításáról, vagyis a konszernhez tartozó vállalatok emblémáinak megtervezéséről szól. Helyhiány miatt itt csak a leadet idézem:
„A vizuális arculat nem csodaszer. Önmagában nem képes arra, hogy egy társaságcsoportot híressé tegyen. A vállalti vagy vállalatcsoporti arculat azonban profitforrás. Közvetlenül befolyásolja a vállalkozás környezeti és házon belüli image-ét, megítélését, és ezen keresztül piaci eredményességét.”

Elnézést kérek attól, aki érti, de lefordítom: a szerző itt azt mondja, hogy az arculat közvetlenül befolyásolja az arculatot. Kolosszális.

Kazah konzul
Az interjúk közül kiemelkedik a Horváth László „sikeres üzletemberrel” készített beszélgetés. Aki, miután moszkvai tanulmányokkal súlyosbítva katonai diplomát szerzett, de pályaelhagyó lett és ott állt „csupasz fenékkel a semmiben”, egyszer csak egy „szerteágazó érdekeltségű holding” – a nevét nem tudjuk meg – tulajdonosa lett, és tavaly pedig kinevezték a Vegyépszer-leány Chemimontázs ügyvezető igazgatójának. A cikkből kiderül, Horváth komolyan pártolta a tervet, hogy Karcagon kazah konzulátust nyissanak. Állhatatossága elnyerte jutalmát, és tiszteletbeli kazahsztáni konzulnak kérték föl. De nem ám a kazahok, hanem a város polgármestere és országgyűlési képviselője, a fideszes Fazekas Sándor és Varga Mihály. A kapcsolatokat az igazgató a biliárdszenvedélyének köszönhet, régebbi partnerei közben gazdasági és politikai karriert futottak be. Hát imígyen galvanizálódnak nálunk mostanság az aranyemberek.

Gyep

© hvg.hu

Csillogó részlet az is, amikor a cégcsoport év végi bulijára invitálják a dolgozókat Illényi Katicát, ültetett állófogadást és szivarsarkot kínálva nekik. De a legmegkapóbb mégis talán az, amikor a kaposvári stadion felújításának nyilvánvaló elszúrása miatti utómunkákat és a késedelem miatti kártérítést, mint valami diadalt mutatják be. „Az új gyepszőnyeg meghozta a várt eredményt. A Kaposvár győzött az első mérkőzésén” – szól a képaláírás. Aztán a cikkben már az áll: a kaposvári csapat 2003 őszén nem játszhatta saját stadionjában hazai mérkőzését, mert „a stadion gyepszőnyegén végzett korábbi javítások nem hozták meg a kívánt eredményt. A pálya futballmeccsek játszására ugyan alkalmas állapotba került, ám a meghibásodást okozó problémák nem szűntek meg.” Stadionrekonstrukció egy üzemi lap perspektívájából.

Az is árulkodó, ami a lapból kimarad. Feltűnően kerülik például a (politikai) támadások kommentálását, bár egy-két rosszkedvről árulkodó vezéri mondat azért belekerül az újságba. Nem látni a valódi vezért, a multimilliárdos Nagy Eleket sem. A leginkább persze az ember hiányzik a lapokról, a melós, aki kátyúz, tömörít, cölöpöl, teríti az aszfaltot, bitument, vezeti az úthengert vagy használja a teodolitot.

Tényleg, kik is építik a Vegyépszer útjait? Hát az alvállalkozók.