Mit nyerhet az Európai Unió Törökországgal?

Európa öregedő lakossága tehát elméletileg „komplementer” a fiatal török lakossággal, amelynek harmada 25 éven aluli. Egy 70-80 milliós fogyasztói táborral rendelkező, fiatal és dinamikus ország belépése tehát éppen hogy kedvező az elöregedő európai gazdaságok számára. A támogatók szerint már most is 12 millió muzulmán él az EU-ban, s ez a szám mindenképpen, török belépés nélkül is növekedni fog.

Törökország stratégiai szempontból is fontos lehet Európának. Ha az Európai Unió világpolitikát formáló tényező akar lenni, nélkülözhetetlen eszköz számára az egyszerre európai, ázsiai és közel-keleti Törökország. Nem szabad elfelejteni, hogy ennek az országnak van a NATO második legnagyobb hadserege. Sokan azonban vitatják e stratégiai szempont jelentőségét és azt hangoztatják, hogy Törökország uniós tagsága nem európai, hanem rövid távú amerikai érdek.

Azokat, akik attól félnek, hogy Törökország belépése tarthatatlanná teszi az EU jelenlegi főbb közös politikáinak (mezőgazdasági és regionális támogatások) továbbvitelét, azzal nyugtatják Ankara támogatói, hogy bármi történjen is Törökország ügyében, a Világkereskedelmi Szervezet keretében folyó tárgyalásokon tett ígéreteknek megfelelően az EU közös politikáit 2013-ig mindenképp radikálisan meg kell reformálni. Ráadásul a törökök még belépésük esetén is csak az EU összlakosságának 14 százalékát adják majd, ami "kezelhető" arány, s a nagyarányú bevándorlással kapcsolatos félelmek eddig minden egyes csatlakozásnál eltúlzottnak minősültek.

S ami végül a vallást illeti: Törökországban alapelv a vallás és az állam szétválasztása. Így például a muzulmán fejkendőket már jóval azelőtt kitiltották az iskolákból, hogy a francia vezetésnek egyáltalán eszébe jutott volna ez az intézkedés. Ráadásul a politikai vezetésnek nem az a feladata, hogy szolgaian kövesse a közvélemény-kutatások eredményeit, hanem hogy messzebbre lásson: márpedig Európának, különösen az elmúlt évek terrorakciói után nagyon is hasznos lenne, ha segítené egy iszlám "sikertörténet" létrejöttét, s ezzel bizonyítania, hogy egyáltalán nem szükségszerű a különböző kultúrák összecsapása.