Végre bizonyították: a szex a természetes kiválasztódás hajtóereje

Tudósok régóta törték a fejüket azon, mire is jó a szex. A szaporodás többi módjához (szűznemzés, sejtosztódás) képest ugyanis ez a válfaj jóval több energiát és időt vesz igénybe; ráadásul bizonyos zavarokat is okozhat, például kedvező génkombinációk felborításával. Az első meggyőző választ a kérdésre a XIX. század végén adta Friedrich Leopold Weismann német biológus, amikor kimondta: a genetikai változatosság növelésével a kétivarú szaporodás hatékonyabbá teszi a természetes kiválasztódást, tehát felgyorsítja az evolúciót.

Sokan elhitték Weismann tételét, ám a bizonyítás mindeddig nem sikerült. Most az ascoti egyetem kutatói élesztőgombák segítségével igazolták a 120 éves megállapítás helytálló voltát. A saccharomyces nemzetségen belül ugyan nincs különbség hím és nőstény egyedek között, ám ezek mégis képesek mind ivaros, mind ivartalan úton szaporodni.

Amíg kellő mennyiségben áll rendelkezésre táplálék, az élesztőgombát nem érdekli a nemi aktivitás: a szaporodást vegetatív úton, bimbózással valósítja meg. Ha azonban fogytán van a táplálék, a gombák „megéheznek" a szexre. Érett osztódás közben spórákat hoznak létre, amelyek új kombinációra lépnek egymással, mihelyst ismét növekszik a környezetükben található táplálék mennyisége. Biológusok szempontjából ez már nemi aktivitásnak (szex) minősül.

Az élesztő változatos szaporodási szokásain mutatták be az ascoti egyetem munkatársai, milyen előnyökkel jár az ivaros szaporodási mód. A gombák egyik törzsét szexuális önmegtartóztatásra szorították: kikapcsolták azokat a génjeiket, amelyek az érett osztódásért felelősök. Az illedelmes gombák ennek dacára képesek voltak spórákat termelni, ám az összes genetikai információt már kétszeres mennyiségben tartalmazták. Vagyis nem volt szükségük szexpartnerre, az örökítő anyag keveredése elmaradt – „no sex".

Ezt követően a tudósok összehasonlították a szexuálisan aktív és az „önmegtartóztatásra" kényszerített élesztőgombák alkalmazkodóképességét, Darwin kifejezésével rátermettségét. Ennek fokmérője a gombatörzs létszámának növekedése volt. Mindaddig, amíg a kémcsőben kellemes hőmérséklet uralkodott, nem lehetett különbséget kimutatni a két törzs között. Ha azonban a hőség elviselhetetlenné vált, a szexre hajlamos és képes gombák egyértelmű fölénybe kerültek. Gyarapodási rátájuk 94 százalékra emelkedett, miközben a kontrollcsoport létszáma mindössze 80 százalékkal nőtt. Ezzel beigazolódott Weismann tétele: sanyarú körülmények között a szex mégiscsak javítja az élet minőségét!