Egy előre bejelentett siker

Összesen öt városban adhatja le voksát a negyedmillió, szavazásra jogosult, Amerikában élő iraki - akik egyébként a határon túliak egynegyedét teszik ki. A washingtoni szavazókörben, egy külvárosi szálloda raktárépületében múlt pénteken néhány százan regisztráltatták magukat. Alig többen, mint ahány hatósági ember a környéken a biztonságra ügyelt. Tucatnyi rendőrautó, útzárlat kutyás autóátvizsgálással, minden betérő személyi motozása egy e célra kialakított sátorban, továbbá FBI- és CIA-ügynökök láthatatlan siserahada - világosította fel az utóbbiról a HVG-t a helyszínen a szavazás tisztaságára felügyelő, genfi székhelyű Nemzetközi Migrációs Intézet megbízottja.

A Szulejmánijából emigrált Suzan Kurdee és rokonai Bostonból teszik meg kétszer is a fővárosig vezető utat: most a regisztrációra jöttek, egy hét múlva pedig a választásra autóznak a keleti partvidék egyetlen szavazóhelyiségéhez. És persze mind a kurd listára szavaznak - mondja büszkén a HVG-nek a három évtizede Amerikában élő Hikmat Bamarni, aki, mivel iraki papírjai már nincsenek, csak azzal tudta igazolni iraki állampolgárságát, hogy amerikai útlevelében születési helyként Irak szerepel. "Az iraki törvények szerint ez elég, sőt az Egyesült Államokban született gyermekeim is szavazni fognak, mert én igazolom, hogy irakiak" - állítja Bamarni, a Kurd Demokrata Párt főállású virginiai aktivistája.

"Angol nem tudom" - töri a nyelvet a földig érő fekete lepelbe öltözött fejkendős, alig 30 éves, négygyermekes Amal Amini a HVG kérdésére, vajon melyik listára szavaz majd. "Mindketten az Egyesült Iraki Szövetségre, az al-Szisztáni által támogatott 169-es listára szavazunk" - segíti ki feleségét Ahmed Amini, az ugyancsak talpig fekete ruhás, fehér turbános philadelphiai főimám. Egyben biztosítja a HVG tudósítóját, nem kell teokratikus iraki állam létrejöttétől tartani, mert "az irakiak 90 százaléka szabad, demokratikus államot szeretne, s al-Szisztáni ajatollah is megmondta, akárhogyan szavaz is a nép, ő elfogadja". A Kerbalából előbb Szíriába, majd négy évvel ezelőtt az Egyesült Államokba emigrált síita Amal és Ahmed családjának összesen húsz tagját ölték meg a diktatúra idején - mesélte a házaspár a HVG-nek, örülnek hát az amerikai felszabadításnak, csak azt nem értik, hogy a diktátort "miért nem végezték még ki".

Úgy tűnik, George W. Bush amerikai elnök ugyancsak az Amerikában élő, a demokratikus eszmék iránt a hazaiaknál feltehetően lényegesen fogékonyabb irakiaktól szerzi be információit. Ha a választásról kérdezik, alig hajlandó tudomásul venni a naponta több tucat halálos áldozatot követelő iraki lázongást, szavazóhelyiségek sorozatos felrobbantását, és azt az immár abszurd helyzetet, hogy - a közvetlen életveszély miatt - sokfelé névtelen jelöltek közül lesznek kénytelenek "választani" az irakiak, a még mindig titokban tartott szavazóhelyeken. Múlt heti beiktatási beszédében - a szabadság és a demokrácia világméretű terjesztését Amerika küldetéseként lefestve - az elnök immár politikai filozófiájává magasztosította a demokrácia építésének katonai lerohanással kezdődött és a hét végi választásokban kiteljesedő iraki modelljét. Anélkül, hogy az amerikai közvéleményben leginkább a véres robbantásokkal, közel másfél ezer amerikai katona halálával azonosított Irak nevét magát kiejtette volna. Az elnök olyannyira mindent az új Bush-doktrínát szimbolizáló választásra tett föl, hogy szóvivője a minap többszöri visszakérdezésre sem tudott olyan kimenetelt elképzelni, amely után Bush azt mondaná, hogy a választás nem volt sikeres.

Kormányzati szakértők viszont érzékelhetően készülnek az esetleges kudarcra, amit elsősorban az Irak lakosságának 20 százalékát kitevő szunniták szavazási bojkottja okozhat. A Nemzetközi Republikánus Intézet december végi-január elejei felmérése szerint a síiták négyötöde, a szunnitáknak viszont csak a fele szándékozott szavazni. Az amerikaiak azonban arra számítanak, hogy a szunniták okulnak a britek által rendezett 1920-as választás tapasztalataiból, amit a síiták bojkottáltak, s attól kezdve egészen mostanáig lényegében kiszorultak a politikai vezetésből.

Akármi történik is január 30-án, "ez lesz a modern arab történelem első olyan választása, amelynek nem lehet előre tudni a végeredményét" - jelentette ki a HVG-nek egy név nélkül nyilatkozó, magas rangú amerikai külügyi tisztviselő. "Amerika gondosan ügyelt arra, hogy egyetlen pártnak vagy jelöltnek se nyújtson megkülönböztetett támogatást. Legitim, mindenkit képviselő kormányt szeretnénk, amely tiszteletben tartja a kisebbségek jogait és a megbékélést, a toleranciát szolgálja az iraki társadalomban" - tette hozzá a HVG kérdésére az arabul jól beszélő, az utóbbi egy évben jórészt Irakban szolgált diplomata. Ugyanakkor, miközben a választást a kormányzati propaganda a katonai beavatkozást visszamenőleg is igazoló fordulópontként igyekszik beállítani, hivatalos szakértők egyre gyakrabban az iraki "demokratikus folyamatról" beszélnek, amelynek január 30-a ugyan fontos, de mégis csupán az egyik állomása.

RÉTI PÁL / WASHINGTON