Ördögnek kiáltották ki és halálosan megfenyegették a konteóhívők – megtanult együttérezni velük
12 perc
2025.05.18. 10:00
2025.05.18. 11:50
Az összeesküvés-elméletek egyidősek az emberiséggel, a Covid azonban korábban nem látott szintre emelte a konteókat – ma pedig már az elit tagjai közül kerülnek ki a legbuzgóbb terjesztők. Miért lesz valaki a tévhitek megszállottja, és hogyan ismerhetjük fel magunkban is a megingathatatlan téveszmék jeleit? Hogyan segíthetünk konteóhívő ismerősünkön, valóban az észérvek jelentik itt a leghatékonyabb fegyvert? Dan Ariely izraeli-amerikai kutató kötete és Krekó Péter szociológus válaszolja meg a kérdéseket.
„A tévhit egyfajta torz lencse. Az emberek rajta keresztül kezdik el nézni, értelmezni, majd másokak bemutatni a világot. A tévhitet folyamatnak is lehet tekinteni – olyan, mintha egy tölcsérben egyre mélyebbre csúszna az, aki belekerül” – írja a Tévhit – Miért hisznek a racionális emberek irracionális dolgokban? című könyvében Dan Ariely, a pszichológia és viselkedési közgazdaságtan ismert szakértője.
Ariely a koronavírus-járvány idején saját maga tapasztalta meg, milyen az, ha a tévhitekbe gabalyodott emberek valakit az ellenségüknek kiáltanak ki, és úgy tekintenek rá, mint magára az ördögre. Amikor tudatosult benne, hogy ő maga is áldozata lett a pandémiával kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek, megpróbált küzdeni ellene, de ezzel csak még jobban magára haragította azokat, akik szerint a rossz oldalon állt, még halálos fenyegetéseket is kapott. A történtek mély hatást gyakoroltak rá, és úgy döntött, egy kötetben foglalja össze tapasztalatait, azok közül pedig, akik támadták, pedig többen – ahogyan ő fogalmaz – az antropológiai vezetői lettek.
Bár a koronavírus-járvány a drámai változásokkal tökéletes közeget teremtett ahhoz, hogy az összeesküvés-elméletek és a téves információk vírusszerűen terjedjenek, a tévhitek egyidősek az emberiséggel. Még internet sem kellett ahhoz, hogy merész elméletek kapjanak erőre: az ókori Rómában sokan meg voltak győződve róla, hogy Néró császár csak megjátszotta a halálát, mások szentül hitték, hogy I. Erzsébet gyerekkorában elhunyt, és egy fiút ültettek a trónra helyette – és a sor még sokáig folytatható. A 20. és a 21. századból pedig már biztosan mindenki számos olyan eseményt fel tudna sorolni, amely többeket belerántott a nyúl üregébe, gondoljunk csak John F. Kennedy meggyilkolására, a Holdra szállásra vagy a 2001. szeptember 11-én történt terrortámadásokra. Tegyük hozzá, a dolgunkat nem könnyíti meg, hogy bizonyos összeesküvés-elméletekről kiderült: volt valóságalapjuk, még akkor is, ha elsőre nagyon vad elképzelésnek tűntek.
Ott van például a hiedelem, amely A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint egy kellően meg nem alapozott, helytelen, téves vélemény, de ennél árnyaltabban is lehet rá tekinteni. A 90 éves etológus legenda, Csányi Vilmos szerint a hiedelem az emberi gondolkodás alapja, a tudományos elméletek is ebből születnek, de bizonyos szabályok mentén ezekből tényeket faragnak.
Beszélnünk kell a félretájékoztatásról, amely pedig egy téves, pontatlan információ megosztása káros szándék nélkül. Ebben különbözik a dezinformációtól, ami viszont szándékosan félrevezető, és az álhírek is ebbe a kategóriába tartoznak. Ami pedig az összeesküvés-elméleteket illeti, ott a konspirációs narratíva a meghatározó.
Ha már a kifejezéseknél tartunk, akkor a post-truth sem maradhat ki a felsorolásból, hiszen sokak szerint egy ideje már ennek a korát éljük. A tények utáni világban minden megkérdőjelezhető, mindenkinek meglehet a saját valósága és igazsága.
Igaz, Ariely tíz évvel ezelőtt még nem tartotta olyan nagy problémának a társadalmat átszövő bizonytalanságot és a tévhiteket, amelyekre most konkrét fenyegetésként tekint és megoldást sürget. A probléma elmélyülésének szerinte részben az az oka, hogy
már nem a társadalom pereméről hirdetik a tévhiteket és összeesküvés-elméleteket, megválasztott politikusok és népszerű hírességek is hangoztatják azokat.
Másképp fogalmazva: a legnépszerűbb álhírek, elméletek fő forrása már az elit.