Az USA feloldaná fegyverembargóját Haitin

„A fegyverek rendkívül fontos elemei a rendőrség munkájának, nélkülözhetetlenek a béke garantálásához!” – hangsúlyozta már több alkalommal James Foley, az Amerikai Egyesült Államok haiti nagykövete. Ezzel is egyértelművé téve, hogy az USA a tizennégy éve fennálló embargó feloldásában látja a megoldást. Már tavaly is így látta, amikor 2600 használt fegyvert adott a haiti rendőrségnek, figyelmen kívül hagyva az általa kezdeményezett megszorításokat.

Az őszre kiírt választások idejére az átmeneti kormány, az Egyesült Államok, és az ENSZ egyaránt stabilizálni szeretné az országot, ahol Jean-Bertrand Aristide elnök tavalyi hatalomfosztása óta közel hétszázan haltak meg a politikailag elkötelezett csoportok csatározásaiban. Az USA szerint a nyomornegyedek Aristide-hű bandái állnak a bűnözési hullám mögött. Ugyanakkor emberi jogi csoportok azzal vádolják a haiti rendőrséget, hogy kivégzik Aristide támogatóit. A kormány ezt cáfolja.

Az első függetlenné váló karibi ország infrastruktúrája már teljesen összeomlott, az igazságszolgáltatás és a rendőrség is érintett a korrupcióban, az erőszak és a szegénység főként az 1980-as évektől kezelhetetlen méreteket ölt. Haiti sokáig diktátor-dinasztiájáról volt hírhedt: Francois „Papa Doc” Duvalier woodoo szertartásokkal gyógyító orvos és fia, Jean Claude, vagy ismertebb nevén „Baby Doc” irányította Haitit.

Országlásukat követően, az 1990-es választások alkalmával megcsillant a béke és fejlődés lehetősége, amikor az első szabadon választott elnökként Jean Bertrand Aristide került hatalomra. Őt azonban néhány hónap elteltével egy katonai puccsal megfosztottak hatalmától. Az USA-ba távozott, ahol az új katonai erők ellen kampányolt és 1994-ben vissza is kapta hatalmát, az USA vezette katonai beavatkozás és a gazdasági szankciók eredményeképpen. 1995-ben vesztett a választásokon, Rene Preval váltotta őt. Öt évvel később azonban visszatért, de hiába szerezte meg pártja a parlamenti helyek közel 80 százalékát, az ellenzék nem ismerte el, akadályozta munkáját, és rövid időn belül szociális, gazdasági és politika válságokkal kellett szembenéznie. (A haiti ellenzék hivatalos képviselője a Group 184, amely szakszervezetek, üzleti csoportok, civil szervezetek támogatását élvezi, illetve működnek fegyveres, katonai csoportok melyeknek tagjai egykori bandatagok és katonák.)

2004-ben a történelem megismételte önmagát, Aristide újra száműzetésbe kényszerült. Átmeneti kormány került az ország élére.

A napokban több franciául beszélő békefenntartót kért Haiti ideiglenes miniszterelnöke az ENSZ-től. Condolezza Rice, az Egyesült Államok külügyminisztere lát lehetőséget a 7400 fős kontingens bővítésére. Az USA ezen felül egy közel 2,6 millió dolláros adományt és rendőrségi felszereléseket ígért a karibi országnak.

A mindenkori amerikai kormány karibi országokkal szembeni ellentmondásos viszonyát tükrözi Haiti története. Robert Pastor szerint, aki Jimmy Carter idején a latin-amerikai országok ügyeivel foglalkozó Latin American Affairs igazgatója volt, az USA hol elkötelezett, hol pedig közömbös a karibi országokkal szemben. A krízisek idején meghirdetett politikai, gazdasági és társadalmi programjait és beavatkozásáról szóló döntéseit sokszor sem az USA közvéleménye, sem az adott ország lakosai nem tudják mire vélni.

A 8,5 milliós lakosú országban nemcsak politikai ellentétek és gazdasági problémák vannak, de a társadalmi különbségek is nehezítik a belső stabilitást. Az afro-amerikai és a franciául beszélő mulatt közösségek viszonya ellenséges, ami főként abból fakad, hogy utóbbiak 1 százaléka birtokolja az ország vagyonának közel felét.

Az október-novemberre tervezett választásokat mindenesetre nagy reményekkel várja az ENSZ és az Egyesült Államok egyaránt. A brüsszeli székhelyű International Crises Group júniusi jelentése szerint azonban egyes politikai pártok, az üzleti elit, illetve a drogkereskedők és más bűnözői csoportok érdekeltek a jelenlegi zavaros, átláthatatlan és kilátástalan politikai, gazdasági helyzet fenntartásában.