A világ 500 legsebesebb szuperszámítógépének listája

3 perc

2005.06.22. 12:17

A TOP 500 Supercomputer Site közzétette a legújabb (már 25-ik) ranglistáját a szuperszámítógépekről. A rangsor kettős uralmat mutat. Miközben az IBM csúcsgépei állnak az élen, s a listában szereplő eszközök 51.8 százaléka a kék óriás emblémáját viseli, az Intel is jelentős befolyásra tett szert a számítógéppiac legfelső kategóriájában, hiszen az 500-ból 333 csúcsagy működik a cég processzoraival.

IBM BlueGene/L szuperszámítógép.
Misztikusan gyors
© IBM
A leggyorsabb számítógép a világon jelenleg az IBM BlueGene/L System, amelyet az amerikai Nemzeti Nukleáris Biztonsági Hivatal (NNSA) megbízásából fejlesztettek ki és Kaliforniában a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban állítottak üzembe. Mellesleg féléve is ugyan ez a 136,8 TFlop/s (1 teraflop vagy 1 trillió kalkuláció másodpercenként) gép vezette a rangsort. Mivel a gép továbbfejleszthető a rendszer megduplázásával, az IBM-nél arra számítanak, hogy a lista éléről ezt a technológiát pár évig nem lehet letaszítani.

Bár az első helyen nem történt változás, de a listában igen nagy mozgás volt. Például a fél évvel ezelőtti lista top 10-es csoportjából öt gép került ki, s a novemberben publikált rangsorból 201 gép bizonyult túl kicisnak ahhoz idén júniusban, hogy bekerüljön a rangsorba.

A második leggyorsabb gép is hasonló típusú, de kisebb konfigurációjú, mint az első. Ezt a New Yorkhoz közeli Yorktownban , a J. Watson Kutatóközpontban állították nemrégiben üzembe, s „csak” 91,2 TFlop/s sebességgel szalad. Ezt követi a kaliforniai Mountain Viewban felállított Columbia névre keresztelt masina, amelyet az SGI épített a NASA Ames Kutatóközpontja számára, s 51,87 TFlop/s-ra képes. Aztán jön a nagy vesztes, a 35,86 TFlop/s-os Föld Szimulátor, amit az NEC épített, s öt listában is az első helyen állt, amíg tavaly novemberben a BlueGene/L meg nem előzte. Az ötödik, s az első európai versenyző a barcelonai szuperszámítógép központban működő (mellesleg az IBM által kifejlesztett) MareNostrum klaszter (úgynevezett fürtözött, azaz együttműködő processzorok sokaságára támaszkodó) gép, amely 27,91 TFlop/s-ra képes.

Mindenik trillió felett (Oldaltörés)

A listában szereplő számítógépek összesített sebessége 1,69 PFlop/s (1 petaflop egyenlő 1000 terafloppal) szemben a novemberi 1,127 PFlop/s-al.

A szuperszámítógépeket többek között a globális időjárás-előrejelzés pontosságának javításához vagy az űrutazások biztonságosabbá tételére használják. Ebben nem volt nagy változás, abban inkább, hogy öt éve még csak négy rendszer épült Intel megoldásokra, ami viszont mára a legelterjedtebb szuperkomputer architektúrává vált a listán. Bár az első tízből öt helyen az IBM BlueGene/L rendszerét találjuk, de a lista egészét tekintve három Intel alapú platform foglalja el a gyakorisági lista első, a második és a harmadik helyét is: az IntelZ Xeon és a 64-bites Intel Xeon processzorok 254 rendszert szolgálnak ki, míg IntelZ ItaniumZ 2 processzorra 79 rendszer épül.

Jelenleg a Top 500-as listában minden rendszer képes az egy másodperc alatt több mint 1 trilliónyi számítási műveletet elvégezni. A nagyteljesítményű számítástechnikát népszerűsítő (high-performance computing – HPC) közösség szerint számítástechnikai technológiák nem csak a kutatólaboratóriumok számára fontosak, előnyöket rejtenek az emberek mindennapi életére nézve is. Az elektromágneses tér szimulációja, a számítógépes folyadék-dinamika, vagy az elemek analizálása mind olyan példák, amelyek elvégzését korábban csak a szuperkomputerek által tudtuk elképzelni, míg ma már széles körben elterjedt a vállalatok körében, a chipek, mobiltelefonok vagy autók tervezése, és gyártása során.

A NASA Columbia szuperkomputere például IntelZ ItaniumZ 2 processzorokra épül, és a Silicon Graphics építette. Ez a gép változatlanul a Top 500 lista első tíz helyezettje közé tartozik. A Columbia továbbra is kulcsfontosságú eszköz a NASA számára az űrsiklók, és az asztronauták visszatéréséhez.

A Top 500-as szuperkomputer-listát: Hans Meuer a Mannheimi Egyetemről, Erich Strohmaier és Horst Simon az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának Nemzeti Energetikai Tudományos-Kutatási Központjából, valamint Jack Dongarra a Tennessee Egyetemről készítik.