A Lehel, vagyis a „kofahajó”

A bruttó 43 ezer négyzetméter alapterületű, háromszintes vásárterületen azonban ma már az üzletek csaknem egyharmada nem élelmiszert, hanem – döntően távol-keleti forrásból - ruhaneműt, játékot vagy háztartási eszközöket árusít. Egyre több szolgáltató veti meg a lábát az egyelőre még nem igazán népszerű galériaszinten, ahol működik például földhivatali ügyfélszolgálat, szolárium, fodrász és optikus is. „Az idejárók igénylik a plusz szolgáltatásokat, ma már nem elégítené ki őket, ha csak élelmiszert vásárolhatnának a piacon” – magyarázza a Lehel vitathatatlan sikerét Benedek Tibor, a galéria egyik sarkán gyógyászati segédeszközöket áruló üzlet vezetője. Olyannyira, hogy a felső szintről szinte teljesen ki is szorult az élelmiszer; a hús és hentesárusok közül például egyedül „Attila, a csirkés” maradt fenn, aki nyilvánvalóan feltűnő udvariasságának és kitartásának köszönheti vásárlói hűségét. Néhány hónap alatt akkora sikere lett ugyanakkor a ma már az egész város kiszolgálása mellett vidékre is szállító Táplálékallergia Centrumnak, hogy hamarosan kétszeresére növelheti az alapterületét.

© Marton Szilvia

„Csak az jön fel ide, akinek konkrét célja van, ha bámészkodni akarnak, átmennek a szomszédos Westendbe” – panaszkodik az egyik unatkozó játékárus. A galéria legnagyobb vonzereje egyelőre a posta, a ruhaárusok szerint a hipermarketek sok vevőt elvittek. A Kassák Lajos utca felőli oldalon hónapok óta üresek az üzlethelyiségek, és a sarki Lacikonyha előtt is csak elvétve akad egy-egy hurkafaló, ők is inkább a szomszédos árusok közül kerülnek ki. Pedig a galérián 50 százalékos kedvezményt adnak a bérleti díjakból, így a zöldséges havi 470, a savanyúságárus 630, az alkoholt is kínáló vegyes élelmiszerüzlet pedig 2200 forintot fizetne négyzetméterenként. Jóval nagyobb a sikere a metrószintnek, ahol a tömegközlekedőkhöz igazodik a nyitva tartás: az ottani mintegy húsz élelmiszerüzlet és vendéglátó-ipari egység reggel hat órától este tízig működik. Bár az önkormányzat rendelete szerint a legtöbbet, négyzetméterenként havi 12 ezer forintot a játékterem-, illetve peepshow-üzemeltetőktől tudna beszedni a Lehel, Vörös Péter, a Lehel Csarnok Üzemeltető Kht. ügyvezető igazgatója ilyen szolgáltatásra mindeddig nem adott engedélyt. „Pedig nagy nyomás nehezedett rám” – vallja be Vörös, akit ellenállása miatt be is pereltek.

© Marton Szilvia

Bármennyire hangoztatja is a fenntartó XIII. kerületi önkormányzat, hogy igyekszik megőrizni a Lehel Csarnok hagyományos élelmiszerpiaci jellegét, tagadhatatlan, hogy az őstermelők egyre kisebb szerepet kapnak. A földszint közepén összesen száz asztalnak van hely, ám csupán néhány tucat zöldséges árul, és többségük nem a saját kertjéből, hanem a nagybani piacról hozza portékáját – derült ki a HVG körkérdéséből. „Aki minden nap árusít, biztosan nem saját termelésű árut hoz” – árulja el a titkot Benedek Istvánné őstermelő, aki idestova negyven éve jár a Lehelre, újabban kedden és pénteken. A hét többi napját a kertjében tölti. Benedekné szerint „ez a piac már nem ugyanaz, mint a régi”, főleg a bérleti díjat sokallja. „Havi 42 ezer forintot adok ezért a két asztalért meg egy négyzetméternyi raktárterületért az alagsorban” – panaszkodik, hozzátéve, hogy a heti kétnapos jelenlét ellenére kénytelen teljes hónap után fizetni, ha nem akarja elveszíteni az állandó helyét – és vele a hosszú évtizedek alatt kialakult vevőkörét. Amitől méltán tarthat is, hiszen ma már egyre kevesebben vásárolnak az őstermelőktől, mivel a piactér két oldalán, körben elhelyezkedő zöldségüzletekben csaknem az övékhez hasonló áron, ám nagyobb választékból vásárolhatnak. Egy-két portékában – ilyen a cékla vagy a friss fűszernövények – azonban még mindig ők viszik el a prímet. Az egyik legnépszerűbb piaci termék a méz, a Lehelen árusító termelő szerint „ez nem olyan folyékony, mint amit a reklámban lát az ember”.

„A piacok a reneszánszukat élik manapság, amikor annyi aggály merül fel az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban” – vélekedik Vörös, aki szerint a mai fogyasztók egyre igényesebbek. Ez azonban még nem tükröződik a piac áraiban. A házi kenyér kilójáért 150 forintot kérnek a Lehelen, miközben a KSH szerint az átlagos ára 200 forint felett van. Tejet 109 forintért árulnak a piacon az üzletekben kapható legalább 150 forintossal szemben, és a zöldségek árát is kénytelenek legalább tíz-húsz forinttal az átlag alatt tartani a kofák.

A Lehel elődje a Ferdinánd-híd és a Váci út közötti területen, a mai Szent Margit templom helyén kialakított, nyílt árusítású piac volt. A fedett csarnok építése először az 1904-es fővárosi programban szerepelt. A templom építése után, 1961-ben az akkori Élmunkás téri piacon villannyal, vízzel ellátott új pavilonokat építettek, ám a higiéniai körülmények miatt állandó kifogások érkeztek. A XIII. kerületi önkormányzat 1999-ben határozott a csarnok felépítéséről, az épület 2002-ben nyitotta meg kapuit.

Árszint: 3, választék: 5, kiszolgálás, körülmények: 4

G. Tóth Ilda