Nagybani piac: kereskedelmi tételben

Ha valaki a szeptember közepétől május közepéig tartó elő-, illetve utószezonra érvényes hivatalos ötórai nyitásra érkezik, úgy érzi, a közel 1500 nyílt elárusítóhelyen és a 4200 négyzetméteres fedett standokon már órák óta zajlik az üzletmenet. Ez annyiban különbözik a hagyományos piacokon megszokottól, hogy itt kereskedelmi tételben forog az áru, a zöldséges pedig nem eladóként, hanem vevőként alkudozik. „Éjfélre kellett volna jönnie, a parkolókban akkor kezdődik az élet” – erősítették meg ezt az érzést a HVG tudósítójában a bennfentesek is. Ami nem is csoda, mert ha a messzebbről jövő zöldségesek a reggeli nyitásra friss áruval akarják feltölteni a polcokat, az ötórai nyitás későnek tűnik. „Éjféltől, legkésőbb két órától már itt kell lennünk. Gyalog öt előtt is bejöhetnek a vevők és a nagykereskedők is, így aztán, mire hivatalosan is kinyit a piac, már össze tudjuk készíteni az árut, amit pakolhatunk is” – ecsetelte a gyakorlatot a HVG-nek az egyik, a Nagybanin annak megnyitása óta jelenlévő kft. ügyvezetője.

A kapunyitási problémán tehát még csak-csak túllendítik magukat a vevők és az eladók, a zöldség-gyümölcspiac átalakulásán azonban már korántsem. „A két évvel ezelőttinek csak a negyedét tudom eladni”; „inkább megveszik azt a szart, mert két forinttal olcsóbb, de állítom, nem ettek belőle egy jóízűt” – az elkeseredett, illetve az indulatos mondat két különböző napon hangzott el pirkadat után a büfében, és nem a fogyasztott unicum vagy a meleg tea ihlette, hanem a hipermarketláncok terjeszkedése. Ez a zöldségfronton a jelek szerint egyet jelent a minőség romlásával is. Mindkét panaszkodó kereskedő nekik rója fel a forgalomcsökkenést, de a nagybanin most főleg burgonyával és hagymával próbálkozó termelők is rájuk panaszkodnak. Utóbbiak szintén úgy látják, megcsappant a tőlük közvetlenül vásárló zöldségesek csapata. Az egyik nagykereskedő a hanyatlást azzal is méri, hogy néhány éve még többszáz neppert tartott el a piac, mára azonban szinte teljesen eltűnt ez a réteg. „Nyitáskor bejöttek néhány százezer forint értékű áruért, amit hitelbe vittek el, zárás után pedig elszámoltunk” – idézte fel az üzletmenetet. Ma csak elvétve esik be egy-egy ilyen vevő – tette hozzá.

Az egyik déligyümölcs-importban utazó társaság számszerűsíteni is tudja a csökkenést: a kezdeti napi tíz kamion helyett most csak napi kettőt hoznak be. „Központi beszerzés. Ez a bűvös szó most a hipermarketláncoknál. Képzelje el, hogy az egyik nyugat-európai lánc paradicsom-beszerzésről dönt, nyilván nem az üzlethálózatuk perifériájához közeli piacról vásárolnak. Az idehozott termék eleve gyengébb, mint a magyar, ráadásul – gondoljunk csak bele – hányszor pakolják át, mennyit áll a logisztikai bázison, továbbá, az üzletben a zöldséges-részlegre vezényelt alkalmazottak hogyan dobálják ide-oda a ládákat” – magyarázzák a kereskedők.

A keddi üzletmenet mindenesetre a külső szemlélőnek is kissé lagymatagnak, a csütörtöki már pezsgőbbnek tűnik, bár a sokat megélt nagybanisok karácsony előtt tíz nappal jóval nagyobb életre számítottak „Én itt látom a kitörési pontot” – mutatta a gyönyörűen ládákba rendezett, csomagolt és valóban szép mandarint Hegedűs, remélve, hogy ezt a fogyasztók is a jelenleginél nagyobb számban fogják értékelni. Az ömlesztett, láthatóan gyenge, azon belül is egyenetlen minőségű mandarint már kilónként 140 forintért elvihetik a kiskereskedők, akik aztán 200 forint körüli áron kínálják, a szépet pedig az egyik nagykereskedő 254-ért adta, ami a zöldségesnél már 360 forintért kelhet el.

A termelők és a kereskedők által megélt drámához képest egész más adatokról számolt be a piacot üzemeltető Budapesti Nagybani Piac Rt.: 2001 és 2004 között, kis ingadozással, minimális mértékben – 208 ezerről 192 ezerre – csökkent csupán a piacra értékesítési céllal érkező járművek száma, a vevőké is csak 456 ezerről 422 ezerre esett. Eközben az összes gazdát cserélt árumennyiség még nőtt is, 410 ezerről 425 ezer tonnára. Ám ezt a képet árnyalja, hogy közben az import 200 ezer tonnára gyarapodott.

Így már kevésbé meglepő, hogy a 48,95 százalékban a Fővárosi Önkormányzat, 12,14 százalékban a Csarnok és Piaci Igazgatóság, 17,19 százalékban az OTP Bank Rt., 14,59 százalékban az édesiparban vagyont szerzett Futó Péterhez köthető Kockázati Portfolio Kft., 7,03 százalékban pedig a mezőgazdasági szövetkezeti érdekképviseleti elnöke, Nagy Tamás érdekeltségébe tartozó DP Holding Rt. tulajdonában álló, 2,96 milliárd forintos saját tőkéjű nagybani piac üzletileg is jó vállalkozás: tavaly ugyan nem fizetett osztalékot, az előtte levő négy évben viszont összesen több mint 937 millió forintot vehettek fel a részvényesek. Árbevétele folyamatosan növekszik, az idei üzemi nyeresége Kékedi Tibor helyiség-gazdálkodási igazgató szerint a tavalyi szinten, azaz 400 millió forint körül lesz. A remek mérlegadatokat a piacon üzletelők a jócskán megemelkedett bérleti díjaknak tulajdonítják, Kékedi azonban azt állítja, hogy a sátorok négyzetméterenkénti 280 forintos díja az előző évihez képest csupán 4,9 százalékos emelést jelent, de az éves állandó helyfoglalásért leszurkolandó 292 ezer forint is csupán 4,2 százalékkal magasabb a tavalyinál.

Kelemen Zoltán