Fogyó eszközök

Ha az ország nem is, miniszterelnöke igazán lendületbe jött. Alig egy héttel azt követően, hogy a Magyar Bankszövetségnél tett múlt keddi látogatása után Gyurcsány Ferenc kijelentette, nem keresi Draskovics Tibor pénzügyminiszter utódát, máris megtalálta. Mégpedig saját kabinetfőnöke, a szocialista pártban fölöttébb népszerű Veres János személyében, aki már április 25-én átveszi a pénzügyi tárca irányítását.

A szocialista-liberális pénzügyminiszterek sorsát tekintve sokaknak lehet déja vu-érzése. A pénzügyminiszter - akárcsak elődje, László Csaba a Medgyessy-kormány idején (HVG, 2004. január 17.) - csak az utolsó pillanatban, hétfőn, a kora reggeli órákban értesült leváltásáról. Draskovics - miután saját reformterveiről tárgyalt Gyurcsánnyal - még a múlt hét közepén is azt mondogatta munkatársainak, hogy akinek a halálhírét keltik, hosszú életű lesz, s ő a kormányzati ciklus végéig a helyén marad.

Ezúttal azonban aligha a romló, a gazdasági növekedés lassulására és az államháztartási hiány meglódulására utaló statisztikai adatok miatt került sor a rapid minisztercserére. Ezek ugyanis már jó ideje ismertek voltak (HVG, 2005. április 2.). A bizalom megingásának legfőbb oka, hogy mind a kormánytagok, mind az MSZP politikusai egyre ingerültebben fogadták a pénzügyi adatközlésben fölöttébb kreatívnak bizonyult Draskovics "zsebből előrántott" számvarázslatait és fejtegetéseit. A vállalkozói tapasztalatokkal felvértezett Gyurcsány is mintha fogékonyabbá vált volna az általános forgalmi adó késleltetett visszatérítését (HVG, 2004. december 3.) felpanaszoló, s a kormány intézkedéseiben egyre inkább fejlődésük gátját látó cégvezetők kifakadásaira. Amely trükkökkel Draskovics ráadásul csak elodázta, de meg nem oldotta a büdzsé hiánya miatti problémákat.

HVG

Az utolsó csepp mégis az lehetett a pohárban, hogy a pénzügyminisztert híresen jó szimata, taktikai érzéke is cserbenhagyta. A Pénzügyminisztérium (PM) apparátusa a múlt hét elején még mindig az Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója - 1994 és 1998 között a PM politikai államtitkára, és e minőségében az akkor közigazgatási államtitkár Draskovics partnere - által vezetett adóreform-bizottság javaslatainak törvénymódosításokba való átültetését erőltette, dacára annak, hogy azt a koalíció, valamint több munkavállalói és munkaadói érdekképviselet is elutasította, s bátrabb, "meghökkentőbb" változtatásokat képzelt el a miniszterelnök is. A kormányzó pártok köreiben többnyire nem is voltak hajlandók érdemben foglalkozni a bizottság javaslataival, amelyeket Gyurcsányon kívül Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke és Kóka János gazdasági miniszter is lesöpört az asztalról. Utóbbi még Draskovics leváltása után, az Országgyűlés hétfői ülésén is úgy fogalmazott: "Feneketlen zsákba megy az adófizetők pénze, amit felesleges tovább foltozgatni, érdemes inkább új zsákot varrni."

Más kérdés, hogy az adórendszer radikális átalakításához nemcsak a bátorság és a politikai támogatás hiányzott Draskovics mögül. Erre a jelenlegi, deficitcsökkentő költségvetési politika keretei között eleve minimális az esély. Az államháztartás megengedhetetlen mértékű hiánya miatt aggodalmaskodó szervezetek - az IMF-től az Európai Bizottságig - óva intették a magyar kormányt attól, hogy adócsökkentést hajtson végre, holott ennek szükségességét az MSZP és főleg az SZDSZ soraiban hovatovább axiómának tartják. Gyurcsány és Kóka ugyanakkor - immáron az Akar vezette bizottságra is hivatkozva - azt mondja: a szociális juttatások, az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás átalakítása árán meg lehetne reformálni az adórendszert; ami persze nem új felismerés. Ugyanakkor maga a miniszterelnök még március elején, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tartott hallgatói fórumon is csak lamentált, hogy "muszáj lenne változtatni, miközben az ország egy része azt üzeni nekem, hogy nem akar változni". Mostanra viszont váratlanul eltökélte magát a közelebbről nem körvonalazott korrekciók mellett (lásd Száz lépésben című írásunkat a 9. oldalon).

A szélirány változását időközben Draskovics is megérezte: a múlt héten - az államháztartás távlati tehermentesítése érdekében - új javaslatokat tett le Gyurcsány asztalára, miközben a PM-ben keresték a helyszínt, ahol a tárca vezetői a világtól, telefonoktól két hétre elvágva kiötölhették volna a nagy ellátórendszerek reformját is. A változtatások csírái a legnagyobb titokban, kézírással készültek, de a jelek szerint már későn. Pedig a PM ezúttal a 2004-2005-re jellemző tüneti kezelésnél radikálisabb változtatásoktól sem riadt volna vissza. A költségvetés kiadásainak mérséklése céljából a ppp-megoldás lehetőségét vetették fel például a 4-es metró beruházásának finanszírozásánál, amennyiben nem az állam, hanem a Budapesti Közlekedési Rt. venné föl a fejlesztéshez szükséges hitelt. A személyi jövedelemadó sávjainak széthúzása az arányosabb teherviselést, a kedvezmények kigyomlálása pedig egy nagyobb méretű adócsökkentést tenne lehetővé. A társadalombiztosítás megfékezhetetlennek látszó hiányát ugyanakkor például az lenne hivatott mérsékelni, hogy szűkülne a szabad orvosválasztás joga, amivel meg lehetne spórolni a beavatkozások szükségtelen megismétlését. Ismét felmerült, hogy az egészségügyi ellátás több biztosító versenyében szerveződjék meg, a gyógykezelés költségeihez pedig - esetleg vizitdíj formájában - maguk a biztosítottak is járuljanak hozzá.

Bár a reformelképzelések közül több, úgy tudni, a kormányfő számára is elfogadható, a fordulathoz Gyurcsány már új arcot is kívánt. A leváltása után sebtében szervezett hétfői sajtótájékoztatón ugyanakkor Draskovics saját személyes sikereként is értékelte, hogy "a miniszterelnök elfogadta hosszú ideje hangoztatott álláspontomat, hogy tartós egyensúlyjavulás csak reformokkal érhető el". Megjegyezve azt is, hogy ezekhez korábban "hiányzott az elszántság". És persze az a politikai támogatás is, amivel utóda, az ugyancsak a miniszterelnöki kabinetfőnöki státusból pénzügyminiszterré avanzsáló Veres a jelek szerint rendelkezik.

"Nem biztos, hogy a ciklus hátralévő egy évében, a parlament nyolc hónapnyi működése mellett lehetőségünk lesz átfogó, széles körű és mélyreható változtatásokra" - érzékeltette a HVG-nek a pénzügyminiszter-jelölt, hogy az ő lehetőségei is korlátozottak. Hozzátéve: épp ezért nem is szívesen használja a reform kifejezést. Ezzel együtt Veres nagy terveket fontolgat: változtatni kíván az államháztartás rendszereinek egymás közti kapcsolatán és azok belső szerkezetén (lásd a Jelölt tervez című írásunkat). De azt is hangsúlyozza: "nem állíthatom, hogy akár egyetlen alrendszer teljes átalakítására sor kerülne".

Gyurcsánynak ugyanakkor nem csak szakemberként van szüksége Veresre. Rá vár az a feladat is, hogy megszerezze az MSZP támogatását a tervezett változtatásokhoz. A Verest a miniszterelnöki kabinet élén váltó Szilvásy Györgyre - aki a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkári posztját adja fel régi cimborája, Gyurcsány felkérésére - pedig az, hogy az egyes tárcáknál készülő javaslatokat összecsiszolja. A kormányfő ugyanis - abból kiindulva, hogy egy-egy ágazati reform önmagában nem old meg semmit, mivel a problémák nagy része ágazatközi - valamennyi tárcától folyamatos "ötletelést" vár, amit azonban valakinek szintetizálnia is kell. Szilvásy feladatköre ugyanakkor állítólag semmiben sem csorbítja majd a kancelláriaminiszter Kiss Péterét.

Nemcsak a PM-ben készültek-készülnek azonban az államháztartás átalakítását érintő tervek, hanem most a tárcák is újabb kormányfői ösztönzést kaptak. A foglalkoztatáspolitika és munkaügy egyik reszortja például az, hogy a PM-mel közösen tervet dolgozzon ki az adó- és járulékfizetők számának növelésére, hiszen csak az építőiparban mintegy háromszázezer feketén, illetve szürkén - a ténylegesnél alacsonyabb bérrel bejelentett - alkalmazott dolgozik. Gyurcsány pedig még a héten találkozik Magyar Bálint oktatási miniszterrel, akinek a tárcája egyébként élen jár a kormányfő által is favorizált - a magántőke bevonásával zajló - ppp-típusú projektek megvalósításában, de vonakodik például a Sulinet Expressz programhoz kapcsolódó kedvezmények megnyirbálásától. Az igazságügyi tárcánál megkezdődtek a cégfantomizálódások elleni törvény előkészületei, aminek az a célja, hogy ne lehessen egyszerűen eltűnni a felhalmozott köztartozásokkal. A lobbitevékenységről készülő jogszabály pedig ellenőrizhető keretek közé kívánja szorítani az érdekkijárók munkáját.

A kormány eltökélt abban, hogy hozzányúl egy sor, az elmúlt tizenöt év során tabunak tekintett dologhoz - üzente hét eleji hollandiai munkalátogatásáról Gyurcsány Ferenc. Eközben a hónapok óta a versenyképesség javítását szorgalmazó, egyúttal a "túlburjánzó" állami beavatkozást kárhoztató Kóka a tartós növekedés stratégiáját felvázoló, a tárca hatáskörén jócskán túlterjeszkedő elemzéssel rukkolt elő. Az egyebek közt az egészségügyi intézmények privatizálását, az ágazatba - valamint az oktatásba is - a magántőke bevonását, illetve a foglalkoztatást és a beruházásokat is visszafogó adó- és járulékrendszer merész átalakítását szorgalmazó dokumentum állítólag Gyurcsány tetszését is elnyerte.

A tárcajavaslatoktól függetlenül persze elsősorban a PM új vezetőjének kell majd gondoskodnia arról, hogy az államháztartás idei hiánya ne lépje túl az euró 2010-es bevezetését szolgáló, az EU-nak benyújtott konvergenciaprogramban szereplő mértéket. Ebből adódóan jövőre nem támogathat választási célú osztogatási javaslatokat, holott ezek gyaníthatóan elárasztják majd a pénzügyi tárcát. Bár Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szinte hetente hangoztatja, hogy - szakítva az eddigi, valamennyi kormány számára kudarccal végződő gyakorlattal - jövőre nem készül választási költségvetés, sokan mégis a szigor fellazulását sejtik abban a megnyilatkozásában, miszerint a gazdaságpolitikai céloknak harmóniában kell lenniük a társadalompolitikaiakkal is.

Veresnek ugyanakkor némileg megkönnyítheti a helyzetét, hogy a PM-ben is kedvelik, míg elődjéről az a hír járta, ilyen okos, de intellektuális fölényét kíméletlenül hangsúlyozó főnöke még nem volt a pénzügyi tárcának. A Draskovics által visszaállított szerdai úgynevezett miniszteri felkészítői szeánszokat például egymás között csak kiszavazóshow-ként emlegették a résztvevők. A tárcánál azonban annak ellenére sincs euforikus hangulat - és a HVG-nek nyilatkozók többsége nem érzi a nyomás alóli felszabadulást -, hogy Draskovicstól általában féltek, míg Verest jó tárgyalópartnernek tartják, aki figyel a másikra, ért az adókhoz és a reálgazdasághoz, még ha az elméleti közgazdaságtan vagy az árfolyam-összefüggések értelmezése nem is az ő világa. Épp ezért persze kérdés, hogy a nemzetközi szervezeteknél, illetve az uniós pénzügyminiszterek tanácsában hogyan tudja képviselni a túlzott deficit miatt eljárás alá vont Magyarország érdekeit, amiben Draskovics kétségkívül sikeres volt (HVG, 2005. április 2.).

Nem tudni még azt sem, milyen posztokon hoz majd cserét a miniszterváltás. A HVG által megkérdezettek úgy vélik: mennie kell a közigazgatási államtitkári széket birtokló Radnai Györgynek és Katona Tamás politikai államtitkárnak is, és nemcsak azért, mert mindketten még Draskovics, illetve Medgyessy hóna alól kerültek ki. A tevékenységüket közelről megtapasztalók szerint szakmai tudásuk hagy kívánnivalót maga után, ráadásul vannak, akik Katona számlájára írják a sokak által kiváló szaktekintélynek tartott Király László György elmozdítását is az adóhatóság elnöki székéből.

FARKAS ZOLTÁN, MOLNÁR PATRÍCIA