Hová viszik Marxot?

"Készülnünk kell az új rendszerváltásra. Aki ma lép a Munkáspártba, megélheti az új szocialista forradalom hajnalát" - vázolta a fényes jövőt vagy kétszáz idős kommunista számára Thürmer Gyula a Kádár-érában Magyarország felszabadításának évfordulójaként ünnepelt április 4-én az Országház melletti József Attila-szobornál. A Munkáspárt elnöke néhány nappal korábban azt is megígérte, hogy a párt felújítja az utóbbi évtizedben mellőzött osztályharcot. Még néhány nappal korábban pedig egy tévéműsorban elejtette: a nemzeti és az antikapitalista jelleg hangsúlyozása végett Magyar Kommunista Munkáspártra készülnek változtatni a párt nevét.

Az ötlet a párt júniusi kongresszusán, majd a központi bizottság augusztusi ülésén is támogatásra lelt, ám a kérdést csak a - várhatóan az ősszel véget érő - pártszavazás dönti majd el. "Márpedig a tagság nem tartja időszerűnek a névváltoztatást, jó ha a harmada megszavazza majd" - vélekedik Vajnai Attila, aki több mint egy évtizeden át, márciusig a párt alelnöke volt, s korábban Thürmer bizalmasának számított.

Most viszont Vajnai a pártelnök legfőbb ellenfele. Azzal vívta ki véglegesen a haragját, hogy a tavasszal a rendkívüli tisztújító kongresszust kezdeményező Baranya megyei vezetés mellé állt, akárcsak azóta öt további megyei elnök. Vajnai most éppen arra vár, hogy a bíróság az első fok után jogerősen is megállapítsa: szabálytalan volt a kizárása idén tavasszal, erről ugyanis csak az alapszervezete dönthetett volna, nem pedig a párt központi bizottsága.

"A Munkáspárt gyakorlatilag két pártra szakadt" - summázta az áldatlan állapotokat júniusi kongresszusi beszédében Thürmer, aki szerint a szétválás és a megalkuvás közül az előbbi a kisebbik rossz. Vajnaiék viszont azt hangoztatják: mindenképpen a Munkáspárt tagjai akarnak maradni, s eszük ágában sincs megtenni Thürmernek azt a szívességet, hogy kivonulásukkal stabilizálják pozícióját.

A 42 esztendős Vajnai sok mindenben ellentéte az egy évtizeddel idősebb Thürmernek. A pártelnökön nyomot hagyott a diplomata múlt - állítják hívei és bírálói egyaránt. Az előbbiek az ügyes taktikázást (így a névváltoztatás bejelentésének időzítését), valamint a jól szabott öltönyöket említik. Tulajdonképpen az utóbbiak is, csakhogy ők ezt intrikára és urizálásra való hajlamnak nevezik. A szürkén öltöző Vajnait viszont szókimondó mozgalmárként ismerhette meg a tagság, aki pártérdekből útlezárást szervez, tüntet, éhségsztrájkol, petíciót ír és ad át, évente kétszer pedig a rendőrségen landol a vörös csillag nyilvános viselése miatt.

A Munkáspárt hajója süllyed. A korábbi országos parlamenti szavazásokon 3-4 százalékot hozó 170-180 ezer voks után a bázis igencsak leolvadt: 2002-ben mindössze 2,2 százaléknyi szavazatra futotta, majd az európai parlamenti választáson még ezt is jó három tizeddel alulmúlta a párt, 56 ezer vokssal alig több mint 1,8 százalékot szerezve. A pártélet haldoklik. A tagság létszámát Thürmer szerint "fölösleges és nem divat" nyilvánosságra hozni, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy maga 8-10 ezer tagról beszéljen. "Rendes, pontos nyilvántartás tulajdonképpen nem is létezik" - állítja egy magát megnevezni nem kívánó bennfentes, aki szerint a vezetés már annak is örülhet, ha a jövő évi választások előtti kampányban másfél ezer embert képes lesz hadra fogni.

"A rendszerváltáskor az MSZP vitte a tőkét, mi pedig Marxot" - szól a munkáspárti berkekben gyakorta ellőtt bonmot. A pártban az egyik legfőbb ideológiai vízválasztó ma is az MSZP-hez való viszony kérdése. Noha Thürmer 16 évvel ezelőtt, első megválasztása estéjén még "testvérpártként" említette az MSZP-t, ma "polgári liberális pártként" határozza meg, s távolságot kíván tartani tőle. "A magyar munkás, a magyar dolgozó ne üljön fel a baloldali manipulációnak, és ne keverje össze a Munkáspártot az MSZP-vel", amint "16 éven át összekeverte" - hangzott az elnök egyik áprilisi tézise. A hangnemváltás mögött nyilván az a csalódás áll, hogy - mint Thürmer fogalmaz - "az MSZP soha nem akart bennünket, csak a szavazóinkat". Ma már - véli - jószerével csak azok az idős tagok szorgalmazzák az MSZP-hez való közeledést, akik nosztalgiával gondolnak a "régi szép egységes időkre", illetve akik "valamit várnak maguknak", mint szerinte Vajnai, akit egyenesen azzal vádol, hogy "a szocialisták cselédjévé" akarja tenni a Munkáspártot.

"Vajnaiéknak van esélyük a győzelemre. De ha elbuknak, az utolsó lehetséges csoport veszti el az esélyt arra, hogy érdemben módosítsa a Munkáspárt irányvonalát" - állítja a párt egykori szóvivője, a Thürmerrel öt esztendeje összekülönbözött Zinner György. Ő azért bírálja a pártelnököt, mert szerinte félreértelmezte Kádár szavait: nem azt vallja, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", hanem hogy "aki nincs velem, az nincs is".

BERKÓ GERGELY