Magyarok kimenetele

Legálisan mintegy 45 ezer magyar dolgozhat az Európai Unió régi tagállamaiban (lásd térképünket). Még e szám körül is nagy a bizonytalanság, hiszen Magyarország nem tartja számon, ki távozik, s a fogadó országok statisztikája sem mindenütt megbízható. Ráadásul nem is vethető össze, hiszen más-más kategóriákkal, más adatfelvételi módszerekkel dolgoznak. Az illegálisan Nyugat-Európában dolgozó honfitársaink számát illetően pedig végképp csak találgatni lehet. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa hosszas unszolásunkra mindenesetre úgy becsülte: a legtöbb magyar munkavállalót fogadó országokban "legalább háromszor annyian dolgoznak, mint ahányan a hivatalos statisztikákba bekerülnek". Így van ez szerinte még Nagy-Britannia esetében is, ahol pedig szabad a vásár, nem kell munkavállalási engedélyért kilincselni, csak regisztrálni.

A lyukacsos statisztikákból és a HVG által megkeresett magyar külmunkások sztorijaiból egyaránt az derül ki: az EU-csatlakozás semmilyen szempontból nem tekinthető a nyugati munkavállalás kezdőrúgásának. Valamiféle cezúrának mindazonáltal igen: könnyebb lett az adminisztráció, a határátkelés, világosabban megjelentek az igények, és színre léptek az ezekre építő közvetítőcégek. A Nagy-Britanniában a belépés utáni hónapokban magukat munkavállalóként regisztráló magyarok közel fele már korábban is a szigetországban tartózkodott, vagyis alighanem az ottani illegalitás sötétségéből mászott elő a statisztikák látható világába. Látszik ugyan némi növekedés a csatlakozás után az Ausztriában munkát vállaló magyarok számát ábrázoló grafikonon, de nagyságrendi változást nem okozott a belépés az egyébként - az idénymunkások nagy száma miatt - éves periódusokban hullámtarajokat vető vonal menetében.

A magyarok kevésbé mobilisak, mint a legtöbb közép- és kelet-európai nép fiai (lásd A Nyugatra nyomulás bajnokai című írásunkat a 70. oldalon), s egyelőre nem világos, hogy az ifjak nyugati kalandozási tervei mennyire vehetők komolyan (lásd Fiatal szándékok című írásunkat a 66. oldalon). Mindenesetre tény: nem az elesett, munkanélküli falusiak "tántorognak ki" Nyugatra a jobb megélhetés reményében, hanem inkább a képzett, amúgy sem rossz körülmények közt élő városiak távoznak. Hogy ők mennyire fognak hiányozni a gazdaságból, az még kérdés. Magyarország alighanem olyan helyzetben van Európában, mint amilyenben egy nagy falu vagy egy kisváros az országon belül: az ambiciózus, energikus, kockázatvállaló, magasan képzett elit egy része ígéretesebb helyekre vándorol, miközben a környék szegényebb falvaiból beáramlanak az emberek. Az idehaza megüresedő állásokat gyakran erdélyi, szlovákiai és ukrajnai magyarok töltik be. Hogy idővel ők is továbbállnak-e, hogy az eredetileg távozók visszatérnek-e, s hogy Magyarországon mindez a gazdasági és a szellemi élet pezsdülését hozza magával, vagy éppen ellenkezőleg - erre ma még a közgazdászok, szociológusok sem adhatnak biztosabb választ, mint a kártyavetők vagy a tenyérjósok.