Elmagyarázzuk, mivel jár és mi a legveszélyesebb a Fidesz új üldözési törvényében – kérdések, válaszok és kétségek
A politikai fenyegetések után benyújtotta átláthatóságijogszabály-tervezetét a Fidesz. Ez sokkal több, mint a korábban elbukott civiltörvény, mert szélesebb kört érint, és sokaknak lehet félnivalójuk. Arra keressük a választ, hogy kiknek, miért és mitől kell tartaniuk.
Értetlenség és felháborodás övezi a kedd éjszaka a kormány(párt) akaratából készült, de a törvényhozási tempó meggyorsítása érdekében egy random fideszes képviselő, Halász János önálló indítványaként benyújtott, „A közélet átláthatóságáról” című törvényjavaslatot – erről szóló percről percre tudósításunk itt követhető:
A törvényjavaslatban sok nyitott elem, nem egyértelmű megfogalmazás, többértelmű logikai következtetés is van, így számos kérdés vetődik fel. Vajon a javaslat csak politikai szemfényvesztés vagy valós fenyegetés a szólásszabadságra és más alapvető jogokra? A NER újabb vörös vonalat lép-e át, amivel Orbán Viktor és a kormány a putyini mintát követi? Ezekre és más kérdésekre, részletekre is kerestük a válaszokat, de ráhangolódásként idézzük fel a miniszterelnök 2018-as szavait:
„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.”
Nem úgy volt, hogy vége a „tavaszi nagytakarításnak”?
A jogszabály időzítése annyiban meglepő lehet, hogy egyszer már Gulyás Gergely miniszter azt mondta, befejezték húsvét előtt az orbáni poloskátlanítást, a „tavaszi nagytakarítást”, ám közben tudható volt, hogy jön még valami, hiszen nem véletlenül dolgozik több mint két hónapja az egykori megafonos influenszerből lett EP-képviselőből lett USAID-kormánybiztos, László András azon, hogy külföldi befolyásolási csápokat levagdossa Magyarországon – ahogy ő fogalmazott. A mostani törvényjavaslat ennek a jogi kerete.
Miből lehetett sejteni, hogy valami baljós dolog készül?
Ha másból nem, akkor a tudatosan adagolt, nyilvános fenyegetésekből. Bár a javaslatot papíron Halász János nyújtotta be, azt Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető korábbi fenyegető Facebook-posztjából már lehetett tudni, hogy ő és minisztertársa, Lázár János dolgozott valójában a szövegen, és a céljuk az volt, hogy jól elbánjanak a politikai ellenségeikkel. Ahogy mondta: „A külföldről pénzelt magyar politikusok, újságírók és aktivisták idegen hatalmak gazdasági és ideológiai érdekeinek szolgáltatják ki és elárulják Magyarországot. Ennek megfelelően kell velük bánni”. Hasonlóan baljós volt Orbán Viktor miniszterelnök minapi, a törvényjavaslatot beharangozó megszólalása, miszerint „a külföldről finanszírozott, magukat civilnek mondó szervezeteket is ellenőrzés alá vonják”, és azt is mondta, hogy ezzel a cél az USAID „magyarországi leképeződését lehetetlenné tenni”.
Miért csak az ellenzék vélt vagy valós bűneit nevesítik?
A törvénytervezet azzal a megkérdőjelezhetetlennek tűnő felütéssel indít, hogy „Magyarország szuverenitását súlyosan sértő visszaélések kerültek nyilvánosságra az elmúlt években”. Aztán felsorolja a 2022 óta hangoztatott fideszes vádat a „guruló dollárokról”, megállapítva, hogy „az ellenzéki pártszövetség kampányát dollármilliókból törvényellenesen külföldről finanszírozták”. Erre hivatkozva valóban elmarasztalta az ellenzéket az Állami Számvevőszék, és súlyos pénzbírságot is fizettettek velük, ám az ügyben nem is minden hatósági eljárás, nyomozás zárult le, az ellenzéki pártok pedig vitatták a vádakat. Akárhogy is, a törvény preambuluma bátran arról ír, hogy „bebizonyosodott, hogy egyes hazai civil és gazdálkodó szervezetek a részükre más állam, külföldi szervezet vagy személy által nyújtott finanszírozáson keresztül a hazai közélet befolyásolásának, külföldi érdekek mentén való alakításának eszközévé váltak”, és ezzel indokolja a jogszabályalkotást.
Mit keres az indokok között a szuverenitásvédelmi nemzeti konzultáció?
A törvényjavaslat preambulumában szereplő indokok között felbukkan az egyik, a „szuverenitásvédelmi” nemzeti konzultáció is. Ennek, a szokás szerint főleg Fidesz-szavazók véleményét tükröző, ellenőrizhetetlen és jogi kötőerővel nem bíró, tehát legfeljebb politikai indokként eladható, amúgy hivatkozási alapként teljesen komolytalan akciónak a számadatait sorolja a szöveg, mondván: „a magyar emberek kiálltak hazánk szuverenitása mellett”, és itt még a GMO-mentességre, valamint az LMBTQ-propaganda elleni fellépésre is utalnak a válaszok között.
Miért szúrja ennyire a kormány szemét a külföldről érkező, akár politikát befolyásoló támogatás, ha közben Orbánék is ezt teszik külföldön?
A jelek szerint bejött a kormány(párt)nak a „guruló dollárok” politikai üzenet felmelegítése, azután főleg, hogy Orbán Viktor politikai szövetségese, Donald Trump hasonló politikai célzattal nekiment az USAID-nek. Nemcsak újrahasznosíthatta, hanem ki is terjeszthette a Fidesz az „ellenségképgyártást”, ami az Orbán Viktor által is hangoztatott politikai szlogenben öltött testet, miszerint a Soros-hálózat Washingtonból Brüsszelbe tette át a székhelyét, és onnan folytatja a szerinte befolyásoló, kormánybuktató célú tevékenységét. Az ugyanakkor láthatóan kívül esik a jogalkotó figyelmén, hogy az Orbán-kormány részint közvetlenül, részint szintén civil szervezeteken és gazdasági társaságokon keresztül ugyanezt teszi, főleg a balkáni térségben. Például médiavásárlások útján a sajtón keresztül, vagy anyagi, akár magyar kormányzati támogatások felhasználása útján civil szervezeteken keresztül. Nem is beszélve arról, hogy az Orbán-barát Dodik-féle Boszniai Szerb Köztársaságba is közvetített Magyarország mintegy 100 millió eurós – vélhetően orosz – hitelt, de a részleteket titkolják.
Miért kap különös szerepet a Szuverenitásvédelmi Hivatal, ha továbbra sem hatóság?
Köztudott, hogy a Habony Árpád egykori üzlettársából és a Fidesz beszélő fejéből a politikai furkósbotként létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökévé emelt Lánczi Tamás régóta szeretne valódi jogköröket a szervezetének, mert az jelenleg egy hatás- és szankciós jogkörök nélküli, bár évente közpénzmilliárdokat felemésztő gittegylet – ezt nemrég az Alkotmánybíróság egy döntése is megerősítette. A jelek szerint azonban valódi jogköröket továbbra sem sikerült Lánczinak kijárnia a kormánynál, azt viszont igen, hogy fontos „bedolgozó” szerepet kapjon a hivatala a folyamatokban az átláthatósági törvény alapján. A hatósági feladatokat – a számlák, pénzmozgás ellenőrzése, házkutatás, iratlefoglalás – már egy valódi hatóságra, a pénzmosás elleni fellépésre vonatkozó hatásköre alapján bevont Nemzeti Adó- és Vámhivatalra (NAV) bízza a jogszabály.
Bűn-e a közéletet befolyásoló tevékenység és a társadalmi vita?
A kormány(párt) szemében úgy tűnik, bizonyos esetekben igen – ezt erősíti a mostani törvényjavaslat is, amely rögzíti: „Magyarország szuverenitását veszélyezteti a külföldi támogatásból finanszírozott, a közélet befolyásolására irányuló tevékenység”, különösen, ha ez a tevékenység demokratikus vita, esetleg az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok vagy a választói akarat befolyásolására irányul – vagy még puhábban megfogalmazva, olyan tevékenység, ami „befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére”, ez utóbbi pedig lényegében bármi lehet.
Ki listáz kit, és kinek a javaslatára?
A javaslat szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal tesz javaslatot a kormány számára a vizsgálódásai és egyéb, hozzá érkező jelzések alapján a szerinte a nemzeti szuverenitást veszélyeztető szervezetekről, de ténylegesen a kormány mondja ki a végső szót a listázásról, hiszen az érintett – a megfogalmazás szerint jegyzékre vett – szervezeteket kormányrendeletben kell kihirdetni, nevesíteni.
Mi alapján kerül egy szervezet a feketelistára?
Ahogy írtuk, a Szuverenitásvédelmi Hivatal „feljelentése” alapján a kormány listáz, de a gyanúhoz és a feketelistára kerüléshez már kevés is elég. Ahogy elég hozzá, hogy a külföldről kapott pénzből is működő szervezet – ez akár lehet európai uniós forrás is, aminek elfogadását megtiltani jogi nonszensznek tűnik egy EU-tagállamban – a közéletet vagy az állami döntéshozatalt, a választói akaratot befolyásolja, hasonlóan tágan értelmezhető tiltott tevékenység akad még a jogszabály szövegében. Tilos például egyes, az Alaptörvényben nevesített értékek megsértése, negatív színben feltüntetése vagy az azok elleni fellépés támogatása. Ez utóbbi nem véletlenül ismerős, hiszen 2023-ban a kormány próbálkozott már egyszer „a magyar életmód” védelmében olyan törvénnyel, amely egy állami panaszládát üzemeltetett volna az ilyen és hasonló tevékenységek feljelentésére, ám miután Novák Katalin akkori államfő ezt élesen bírálta, és aláírás helyett megfontolásra visszaküldte a jogszabályt az Országgyűlésnek, másodjára már kihúzták a szövegből ezt a részt. Most viszont nagyon hasonlót fogadnának el újra.
Mit tehet most az Európai Bizottság?
Ebben a percben egyelőre nem túl sokat. Ha a Bizottság úgy találja, hogy a már elfogadott törvény sérti az uniós jogot, aminek a jelen szöveg szerint kétsége sincs, akkor hivatalból kötelezettségszegési eljárást indíthat, ami akár évekig is eltarthat. Ha fennáll a veszély, hogy egy törvény súlyos és visszafordíthatatlan hátrányt is okozhat, akkor ideiglenes intézkedést is lehet kérni ellene az Európai Unió Bíróságától, amit 30 napon belül kell elbírálni. A róka fogta csuka esete, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a törvény ellen már elindult a kötelezettségszegési eljárás. Itt azonban van egy kiskapu: a szuverenitásvédelmi törvény ellen már indult ilyen korábban. Ha a Bizottság úgy dönt, hogy a legújabb fejlemények alapján itt kéri az ideiglenes intézkedést, az akár a most benyújtott átláthatósági törvényre is hatással lehet, hiszen „a külföldi támogatásból közéletet befolyásoló szervezetek jegyzékét” a Szuverenitásvédelmi Hivatal állítja össze, amit a szuverenitásvédelmi törvény hozott létre.
Mi a legdurvább, ami történhet egy jogsértő szervezettel?
Lényegében az, hogy beszüntetik. A törvényjavaslat szövege kimondja, hogy ha a NAV megállapítja a külföldi támogatás elfogadását, akkor közigazgatási bírságot szab ki, amelynek összege megegyezik a támogatás összegének huszonötszörösével. Ha ezt 15 napon belül nem teszi meg, vagy második alkalommal is elfogadott külföldi támogatást, akkor a listázott szervezetet „a közéletet befolyásoló tevékenység további folytatásától” el lehet tiltani. De ez még mindig nem minden. Azt az egyesületet, civil szervezetet ugyanis, amely nem teljesíti a törvényben előírt kötelezettségét, az ügyész keresete alapján a bíróság feloszlathatja, és fennmaradt pénzbeli vagyona a Nemzeti Együttműködési Alapot illeti meg. (Ezt az alapot még 2012-ben hozta létre a kormány kifejezetten civil szervezetek támogatására, de a pénzek odaítélése és elosztása erősen vitatott, mert a kormányközeli Bethlen Gábor alapon keresztül történik.)
Van-e jogorvoslati lehetőség a szankciók és döntések ellen?
Igen és nem, de lényegében azt is minek. A kormány döntése, vagyis a listázás ellen ugyanis nincs jogorvoslat, csak a NAV határozataival szemben lehet bírósághoz fordulni. Csakhogy nem a megszokott közigazgatási bíróságokhoz, hanem egyenesen a Kúriához. A jogorvoslat keretében azonban a Kúria a NAV döntését nem változtathatja meg, csak helybenhagyhatja vagy hatályon kívül helyezheti. Ahogy az Ügyvédkör is emlékeztetett, a Kúria közvetlen bevonása önmagában is atipikus, ennek elsődleges oka az lehet, hogy megfossza az alsóbb fokú bíróságokat a független döntéshozataltól és az Európai Unió Bíróságához való fordulás lehetőségétől. A tervezet ezen fordulata súlyosan sérti a személyek hatékony jogorvoslathoz való jogát.
Mivel jár az, hogy kiemelt közszereplővé válnak a listázott szervezetek vezetői?
Az erről szóló törvény szerint kiemelt közszereplő annak minősül, aki fontos közfeladatot lát el, vagy a megelőző egy éven belül fontos közfeladatot látott el, idetartoznak például az országgyűlési képviselők, a nagykövetek vagy éppen a miniszterelnök is. Ehhez az illusztris társasághoz tartoznak majd a listázott szervezetek vezető tisztségviselői, alapítói, valamint felügyelő- vagy ellenőrző bizottságának tagjai. Ők például kötelesek lesznek az országgyűlési képviselőkével megegyező tartalmú vagyonnyilatkozatot tenni, melyet a kormány nyilvánosan közzétesz. Emellett a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény szerinti fokozott ügyfél-átvilágítás alá esnek. Talán ennél is fontosabb, hogy a kiemelt közszereplőknek hivatalból többet kell tűrniük, így ez szabad utat nyithat a politikai lejáratókampányok előtt, ami ellen nem tudnak majd a bíróságon védekezni.
Mi történik, ha valaki elmulasztja a vagyonnyilatkozat-tételt?
Nagy meglepetés itt sincs, a végső büntetés a szervezet betiltása. Vagyonnyilatkozatot évente kell majd tenni, amit az igazságügyért felelős miniszter ellenőriz. Neki kell megküldeni postán, és ő teszi majd közzé a kormányzati honlapon. Itt teszik közzé azt is, ha a szervezet irányítója ezt elmulasztja. Ez utóbbi esetben az első büntetés, hogy szüneteltetik a képviseleti jogát, de a miniszter közigazgatási bírságot is kiszabhat, ami 500 ezertől kétmillióig terjedhet. Ha az érintettek 30 napon belül sem adják le a vagyonnyilatkozatot, akkor a szervezetet eltilthatják a tevékenysége folytatásától.
Mikor léphet hatályba a törvény?
Egyelőre nem tudni, mikor szavazhat róla az Országgyűlés, de nem kizárt, hogy sürgősséggel tárgyalják majd. Ez esetben pedig akár néhány napon belül megszavazhatják a képviselők. Onnan már minden csak Sulyok Tamás aláírásán és a törvény kihirdetésén múlik, a hatályba lépés egészen rövid, arra három napot szántak.

Az eltiltott, nem fizető, megszűnt szervezet helyébe lehet újat alapítani?
Tulajdonképpen igen, de nem ugyanazokkal a vezetőkkel. A törvény ugyanis kimondja, hogy a megszűntnek nyilvánított szervezet ügyvezetőjét, valamint vezető tisztségviselőjét öt évre eltiltja attól, hogy gazdálkodó szervezet ügyvezetője, vezető tisztségviselője legyen, vagy öt éven belül gazdálkodó szervezetet alapítson. Az eltiltott személy nem szerezhet gazdálkodó szervezetben többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője, képviselője sem.
Milyen kötelezettségei lesznek a jegyzékre vett szervezetnek?
Sok ilyen lesz. Ha egy szervezet felkerül a listára, akkor először is a vezető tisztségviselői, alapítói, valamint felügyelő- vagy ellenőrző bizottságának tagjai kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni. Külföldi támogatást innentől csak a pénzmosás elleni szerv (vagyis a NAV) engedélyével fogadhat el, és innentől kezdve nem részesülhet az egyszázalékos adófelajánlásokból sem. Ezenkívül a listázott szervezetnek minden olyan magánszemélytől vagy jogi személytől, szervezettől, melytől pénzbeli vagy természetbeni támogatást kap, hivatalos nyilatkozatot kell kérnie, hogy az nem külföldről származik.
Mi történik, ha a szervezet megsérti a törvényi előírásokat?
Felsorolni is nehéz, de azért megpróbáljuk. Vegyük például azt, ha az érintett szervezet vezetője nem tesz időben vagyonnyilatkozatot – ez esetben nemcsak bírságot kaphat, hanem végső soron a szervezetet eltilthatják a tevékenysége folytatásától. Hasonló a szigor akkor, ha a NAV vizsgálata megállapítja a külföldi támogatás elfogadását. Idetartozik az is, hogy a NAV ennek megállapításához helyszíni ellenőrzést is végezhet, iratot, adathordozót figyelhet, és ehhez még a rendőrség segítségét is kérheti. Azt az egyesületet, civil szervezetet ugyanis, amely nem teljesíti a törvényben előírt kötelezettségét, az ügyész keresete alapján a bíróság feloszlathatja, és fennmaradt pénzbeli vagyona a Nemzeti Együttműködési Alapot illeti meg.