Brüsszeli magyarok, magyar brüsszeliek

"Ide mindenki egy-két évre jön, azután örökre marad" - summázza a "magyar brüsszeliek" helyzetét Kádár Luca, aki már veteránnak számít az uniós intézményeknél elhelyezkedett több száz magyar között, hiszen 2003 nyara óta az Európai Bizottságban dolgozik. Ő az egyik alapítója és működtetője az EU-magyarok nevű internetes levelezési listának, amelyre eddig nem kevesebb mint 550-en iratkoztak föl. Aki azt kérdi, mire jó ez a lista, kérdezze inkább azt: mire nem? Ezen rendelnek az otthon ízeire vágyók az éppen hazalátogatóktól Túró Rudit és téliszalámit, itt keresnek kiadó lakást, szobát, kínálnak olcsó repülőjegyet, szerveznek házibulit és sörözést, keresnek társat autós utazáshoz. Noha kizárólag uniós alkalmazottaknak fenntartott, zárt fórumról van szó, ahol a rendszámügyintézéstől kezdve az adózási kérdésekig egy csomó specifikus téma szerepel, a virtuális faliújságon mindenféle meghívók, a tágabb magyar kolóniát érintő események is helyet kapnak. Mint például az egy esztendeje megnyitott Magyar Kulturális Intézet programjai, melyeken egyébként szemlátomást egyre duzzad a közönség.

Aki hely- vagy - ami még rosszabb - netán nyelvismeret nélkül csöppen Brüsszelbe, annak sem kell kétségbeesnie. A magyar konzulátuson több tucat hasznos címmel szolgálnak: akad magyarul beszélő szájsebész, házhoz járó női fodrász és autószerelő, nőgyógyász, varrónő és számítógép-karbantartó. A telefonszámokat az itt lakók kézről kézre adják, fölteszik a levelezőlistákra. Szájhagyomány útján persze az információk lassan terjednének az óvatos becslések szerint is több ezer fősre duzzadt új brüsszeli magyar közösségben. A kint lévők derékhadát az EU-alkalmazottak alkotják, de mellettük szép számmal vannak diplomaták, NATO-sok, lobbisták, menedzserek és üzletemberek.

Minden hónap harmadik vasárnapján tart a brüsszeli Magyar Házban magyar nyelvű protestáns istentiszteletet K. Remport Péter lelkipásztor, aki Hollandiából ruccan át az itteni gyülekezethez. Az ötvenhatos emigránsok letelepedésével megerősödött brüsszeli magyar gyülekezet életében - mint mondja - óriási változást hozott Magyarország uniós csatlakozása. A régi gárda kikopott-kihalt, ma az istentiszteletek néhány tucatnyi résztvevőjének átlagéletkora 30 év körül van, és ezek a fiatalok zömmel az uniós intézmények, multinacionális cégek alkalmazottai, vagy gyakornokok és ösztöndíjas diákok. A katolikusok vasárnapi miséin ugyancsak egyre több fiatal fordul meg - ezt már Kállay Oszkártól halljuk, a Magyar Ház ügyvivőjétől és egyben a 34 ezer magyar származású emigránst - köztük 3 ezer brüsszeli magyart - képviselő szervezetek koordinációs testületének, a Belgiumi Magyarok Szövetségének elnökétől. Ő "vándormagyaroknak" hívja az újonnan érkezőket. A többségük ingázik, és inkább egymás közt kommunikálnak, kevesen járnak be a Házba. "Mind fiatalok és karrieristák" - összegzi véleményét a nyugdíjas szemészorvos Kállay, aki 1956-ban 7 ezer társával együtt telepedett le Belgiumban.

A régiek és újak, a brüsszeli magyarok és a magyar brüsszeliek között egyre intenzívebb az átjárás - osztja meg benyomásait Balogh András konzul. A minap a nagykövetség égisze alatt először találkoztak egymással az emigráns szervezetek vezetői és az új kolónia ismertebb képviselői. Két külön világ az övék - míg az egyikben Trianonról esik több szó, a másikat inkább a budapesti politikai pletykák izgatják. Akik manapság kijönnek Brüsszelbe, nem érzik magukat emigránsoknak, nem hatja át őket az a fajta nosztalgia, amit a régiek az anyaország iránt táplálnak. Most éppen itt laknak, de ebben már nincs semmi rendkívüli: ez az egységes Európa.

Az Európai Tanács fordítója, a bölcsészdiplomás Tiborcz Ildikó a kisebbséghez tartozik - három évet adott magának Brüsszelben. A 25 fős magyar fordítórészlegben kollégáinak többsége hosszabb távra tervez. Sokuk felpanaszolja, hogy bár nemzetközi környezetben szerettek volna dolgozni, végül csupa magyarral vannak körülvéve, de tartja bennük a lelket, hogy két év után már mozdulhatnak, azaz pályázhatnak más uniós állásokra.

Az uniós bürokráciában elhelyezkedett magyarok közül egyébként sokan csalódtak, mert olyan részterületre osztották be őket, ahol nem látják a munkájuk eredményét, nincs sikerélményük. A magas fizetés és a szilárd szociális háttér miatt viszont csak kevesen adják föl - többnyire kemény versenyben szerzett - állásukat. Az uniós magyarok jellemzően 30-35 évesnél nem idősebbek, egyedülálló vagy legalábbis gyermektelen nők, de persze akadnak, akik párostul, családostul érkeznek. A kiutazó házas- és élettársak, barátok és barátnők nincsenek irigylésre méltó helyzetben: az új EU-tagállamok munkavállalóira Belgiumban lényegében ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a csatlakozás előtt.