Már Saron lehetséges utódait találgatják

© AP

Ehud Olmert miniszterelnök-helyettes, aki Sarontól ideiglenesen átvette a kormány vezetését, 60 éves. 2003-ban lett a kabinet tagja, miután tíz évig Jeruzsálem polgármestereként tevékenykedett. Első ízben 28 éves korában, 1973-ban választották be az izraeli parlamentbe. A jobboldali Likud frakciójának tagja volt, de szakított "keményvonalasabb" párttársaival, amikor támogatott egy, a palesztin önkormányzatra vonatkozó baloldali javaslatot.

1993-ban diadalmaskodott Teddy Kollek addigi jeruzsálemi polgármesterrel szemben, és tíz évig a város első embere volt. Saron legszorosabb, legszókimondóbb szövetségese lett a Likudban, a miniszterelnök korábbi pártjában. Miután belépett Saron kormányába, gyakran lépett fel diplomáciai kezdeményezésekkel az izraeli médiában, még mielőtt azokat a miniszterelnök hivatalosan jóváhagyta volna. Támogatta Saront a gázai kivonulás miatt a Likudban kitört jobboldali "lázadással" szemben, és az elsők között követte a kormányfőt, amikor az novemberben kilépett a Likudból, és létrehozta a Kadimát.

Olmert Jeruzsálemben él feleségével, a szélsőbaloldalinak tartott Alizával, akivel négy gyerekük van.

Cipi Livni igazságügyi miniszter a legidősebb nő Saron szűkebb környezetében. A 47 éves asszony egy jól ismert ultranacionalista családból származik, mindazonáltal egyetértett azzal, hogy egyes megszállt területeket át kell adni a palesztinoknak, megőrizve ezáltal Izrael zsidó többségét, ha nem sikerül elérni a béke-megállapodást.

Miniszterként azon fáradozott, hogy a külföld gyakoroljon nyomást a palesztinokra a Hamász és más militáns csoportok lefegyverzése érdekében.

© AP

Saul Mofaz védelmi miniszter 1948-ban született, 2003-ban lett védelmi miniszter, miután öt évig vezérkari főnök volt. 35 éves katonai karrierje során teljesítette az előírt szolgálatot a különleges erőknél, és szerepe volt egy 1976-os izraeli kommandós akcióban, amellyel az ugandai Entebbében kiszabadították egy repülőgéprablás izraeli túszait. Biztonsági "héjaként" kíméletlen taktikát követett a palesztin felkeléssel szemben, beleértve a célzott légicsapásokat és a házrombolásokat, amelyeket a külföld elítélt, de az öngyilkos merényletek által traumatizált izraeli társadalom dicsért.

Ezzel együtt szilárdan támogatta Saron tervét az izraeli-palesztin viszály enyhítésére a gázai kivonulás révén, és helyesli a palesztin állam létrehozásáról folytatandó tárgyalások megindítását azzal a feltétellel, hogy a palesztinok először leszerelik a radikális fegyveres csoportokat, és biztonsági reformokat léptetnek életbe.

Miután Saron kilépett a Likudból, Mofaz rövid életű kampányt folytatott a Likud elnöki tisztségéért, majd egy meglepő fordulattal csatlakozott a Kadimához.