A kövérség a legfőbb veszélytényező

Túlsúlyos tendencia © Benkő Imre

A zsírsejtek által termelt hormonszerű anyagok (a citokinek) károsítják az érbelhártyát, rontják működését, aminek következménye lehet például az ateroszklerózis. A keringési betegségek hátterében álló életmódbeli tényezők - a helytelen táplálkozás, a dohányzás, a kevés mozgás - miatt nő a kövérek mellett a cukorbetegek száma, s egyre gyakoribb a metabolikus szindróma, amelyet a magas vérnyomás, és a magas vérzsírszint is jellemez - olvasható egy belgyógyászok által összeállított betegtájékoztató hírlevélben.

Az ipari társadalmakban az összhalálozási adatokat tekintve főként a keringési betegségek szerepelnek az első helyen, megelőzve a rosszindulatú kórokat és a légzőszervi betegségeket. 2002-es adatok szerint a 65 év felettiek között a keringési halálozás - százezer lakosra számítva - 1991 volt, míg a daganatoké 1045, a légzőszervi betegségeké pedig 352.

A szakemberek szerint a romló egészségi helyzetért legalább három betegség: az elhízás, a metabolikus szindróma és a diabétesz egyre növekvő arányú előfordulása tehető felelőssé. A metabolikus szindróma (más néven "a halálos négyes") mibenlétét az utóbbi évtizedben fogalmazták meg az orvosok. A cukor- illetve a zsíranyagcsere zavara, vagy a hipertónia egyenként is komoly rizikófaktor, de a hasi elhízás által generált együttes jelenlétük - még ha esetenként egy-egy tényező hiányzik is -, az érbetegségek kialakulásának veszélyét jelentik. Ez ellen azonban lehet védekezni, mégpedig a testsúly megfelelő határok között tartásával.

A fejlett társadalmakban mégis egyre több az elhízott ember. Míg 1991-ben a 30-as testtömegindex feletti kövér amerikaiak aránya 10-14 százaléka volt, 2001-ben már 20-24 százalék, 2004-ben pedig már az amerikai népesség több, mint 25 százaléka tartozott az elhízottak csoportjába. A köldök magasságában mérve férfiaknál 102 centiméter az elhízás határa, nőknél a 88 cm feletti haskörfogat utal hasi elhízásra, illetve ezáltal a metabolikus szindróma rizikójára.