A „vad” tisztogatástól az ellenálló nemzet mítoszának építéséig: így békült meg a francia társadalom a világháború után

Két fronton is elkeseredett harc zajlott Franciaországban 1944 nyarán: egyrészt a partra szálló szövetségesek és a német csapatok között, másrészt a mélységesen megosztott francia társadalomban. A normandiai hadműveletekkel szinte egy időben ugyanis ellenállók, hazafiak estek neki kollaboránsoknak (vagy azoknak vélt személyeknek), hogy törlesszenek a megszállás évei alatt elszenvedett sérelmeikért. A „népi” vagy „vad” tisztogatásnak nevezett (ön)bíráskodási hullám igen heves volt, becslések szerint az ítélet nélküli – olykor nyilvános lincselésig fajult – „igazságszolgáltatásnak” kilencezren estek áldozatul. Még többeket „csak” megszégyenítettek és kitaszítottak a közösségből azért, mert valamiképpen a megszállókat vagy a velük együttműködő Vichy-rendszert támogatták.

Emlékezetes áldozatai voltak ennek a bosszúhadjáratnak a kopaszra nyírt és a települések utcáin végighurcolt, megalázott nők. Többségüket azzal vádolták, hogy a „vízszintes kollaboráció” bűnébe estek, magyarán szexuális kapcsolatot létesítettek a nácikkal. Az 1945 végéig tartó borotválási akcióban, több hullámban, húszezer nő haját nyírták le. Történészek szerint ez csak egy része lehetett az ellenséggel „fraternizálóknak”, hiszen nagyjából 80 ezer gyermek született francia nők és német katonák nászából. Mára az is kiderült, hogy a nyilvános megszégyenítés áldozatai között sokan voltak olyanok, akik csak érintőlegesen kerültek kapcsolatba a megszállókkal, például hadifogoly vagy munkaszolgálatos férjük távollétében, a megélhetésük végett kényszerültek házimunkát végezni a németeknek, de akadt, akit csupán azért kopaszítottak le, mert a nácik közelében lakott.