ÁSZ: okosabb önkormányzati gazdálkodás kell

2 perc

2006.09.21. 13:05

Az elmúlt években sokat javult az önkormányzatok gazdálkodása, de egyes területeken még számos kívánnivalót hagy maga után, ezért a jövőben erősíteni kell a gazdálkodási-pénzügyi fegyelmen - derül ki abból a jelentésből, amelyet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vezetői csütörtökön Budapesten sajtótájékoztatón ismertettek.

Lóránt Zoltán, az ÁSZ főigazgatója elmondta, az elmúlt években végzett önkormányzati ellenőrzések tapasztalata az, hogy a magyarországi mintegy 3200 önkormányzat gazdálkodását egyszerre jellemzi a pénzszűke és a pazarlás. A vagyongazdálkodást is számos ponton javítani, pontosítani kell a jövőben, és szükségessé válik azoknak az állami és önkormányzatok feladatoknak az áttekintése, amelyeket az önkormányzati törvény alapján el kell látniuk a helyhatóságoknak.

A helyi önkormányzatok gazdálkodásáról készített számvevőszéki jelentés megállapítja: a hazai önkormányzatok mérlegben kimutatott vagyona 2004-ben 9618 milliárd forint volt, ami 2005-ben 9861 milliárd forintra nőtt. A helyhatóságok 2004-ben 3061 milliárd forint, az elmúlt évben 3364 milliárd forint költségvetési bevétellel gazdálkodtak.

Az ÁSZ főigazgatója hangoztatta: az önkormányzatok nagyon fontos szerepet töltenek be a magyar államháztartásban, a helyi önkormányzatoknak a nemzetgazdaságban, a társadalomban betöltött súlyát mutatja, hogy a GDP-ből 12-13 százalékkal, az államháztartás összes kiadásából 23-24 százalékkal részesedtek az elmúlt években. A helyi önkormányzati gazdaság államháztartáson belüli jelentőségére világít rá a már 9800 milliárd forint feletti vagyon, a mintegy 3000 milliárd forintot meghaladó éves kiadási és bevételi előirányzat, a közel 3200 polgármesteri hivatal, ezen túlmenően több mint 1800 helyi kisebbségi önkormányzat.

A számvevőszéki összegzés alapján a helyi önkormányzatok bevételeinek mintegy 60 százaléka az adott években - 2002-től 2005-ig - az államháztartás különböző alrendszereitől kapott támogatás volt, ezen belül meghatározó szerepet játszottak a központi költségvetésből kapott pénzek, például az átutalt szja-összegek.

A helyi önkormányzatok 2005. évi gazdálkodását illetően általánosságban megfogalmazható, hogy a korábbi években is tapasztalt mértéktartó, takarékos, szinte csak a kötelező feladatok ellátására, és a bevételi tartalékok feltárására törekvő gazdasági lépések révén a helyhatóságok meg tudták őrizni működőképességüket.

Az önkormányzatok a szociális és oktatási ágazatban a gyermeklétszám csökkenés miatti forrásszűkülést létszámcsökkentéssel, intézmények összevonásával, megszüntetésével, átadásával, a bővülő pályázati lehetőségek kihasználásával, közös feladatellátással próbálták kompenzálni.

A helyi önkormányzatok GFS rendszerű bevétele 2005-ben 2.891 milliárd forint volt, ami 36 százalékkal magasabb a 2002. évinél. (A GFS rendszerű bevétel nem tartalmazza a hitelfelvételeket, az értékpapír, államkötvény és egyéb pénzügyi befektetésekből származó bevételek összegét, az értékpapírok éven belüli vásárlásának egyenlegét, valamint a működési és fejlesztési célra a helyi önkormányzatoktól átvett pénzeszközöket.)

Az önkormányzatok bevételei 2002-2005 között minden évben az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek. Az önkormányzatok költségvetési bevételeinek reálértéke 2005. évben közel 15 százalékkal haladta meg a 2002. évit.

Lóránt Zoltán kiemelte, hogy ugyan javult a helyhatóságok gazdálkodásának szabályozottsága, de sok a tennivaló még ezen a téren. Szükséges az is, hogy a mostaninál jóval több helyhatóság többéves gazdálkodási programot dolgozzon ki a megalapozottabb gazdálkodás érdekében.

Sepsey Tamás főigazgató-helyettes pedig arról szólt, hogy erősíteni kell az önkormányzatok belső ellenőrzését, a "folyamatba épített ellenőrzés" ugyanis számos olyan gazdálkodási hibát ki tud szűrni, amely később komolyabb hiányosságokat, esetleg kifejezett gazdálkodási kárt idézne elő. Ugyanígy javítani kell az önkormányzatok vagyongazdálkodásának színvonalán – tette hozzá. Elmondta, hogy az önkormányzati vagyonértékesítések során igen különböző értékhatárok alapján írták elő azt, hogy mikor kell versenytárgyalást lefolytatni egy adott ingatlan, vagy más önkormányzati vagyontárgy eladása alkalmával a jelentkező vevők között. Elmondta: volt olyan fővárosi kerület, amely egymilliárd forintban, tehát túlzottan magasan szabta meg ezt az értéket.