Luxusadó-bevallások: fényűző lassúság

Beigazolódni látszik az az adószakértői szkepszis, hogy a 2006-tól bevezetett luxusadó nemigen éri el célját, azaz nem hoz számottevő bevételt az önkormányzatok számára. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a bevallási határidő előtt (az idén május 2-a volt a postára adás végső dátuma, miután a tényleges határidő, április 30-a hétvégére esett) csak kevesen nyújtották be bevallásukat az ingatlan helye szerinti önkormányzatnak. A fővárosi önkormányzat adóügyosztályára például múlt péntekig mindössze háromtucatnyi bevallás érkezett. Ez persze a többszörösére is nőhet, hiszen az adózók a rég bevezetett, megszokott terhekről is jellemzően a legutolsó napon adnak számot.

Luxusberuházás az Andrássy úton - a lakásokhoz medence is jár. Ezt még nem kell bevallani. © avenuegardens.com

Alighanem túlzott volt az a kormányzati becslés, amely országosan 1400 településen, 30 ezer ingatlan után együttesen legalább 1 milliárd forint adót remélt. Jóval óvatosabbak voltak a helyhatóságok: zömük - miután teljesen új adónemről van szó - az idén még nem tervezett bevételt a luxusadóból. Így van ez Budapesten is, ahol egyébként a múlt péntekig beérkezett bevallások alapján még a 10 millió forintot sem érte el az ebből várható összeg. "A 820 ezer budapesti, magántulajdonban lévő lakás, ház és üdülő közül adóztathatóként ezer jöhet szóba" - mondta a HVG-nek Deli Lajos, a fővárosi önkormányzat adóügyosztályának vezetője. Mindezt az illetékhivatal 35 ezer tavalyi adásvételi szerződésének adataira alapozzák. Egyébként ezekre építve alakították ki azt a fővárosi rendelet mellékletében szereplő 15 értékövezetet, amely az első lépés a luxusadó-fizetésre kötelezettek meghatározásához. Az egyes értékövezetekben többlakásos épületnél négyzetméterenként 130-700 ezer, egylakásosnál 150-800 ezer, üdülőnél pedig 100-600 ezer forint között mozognak az ingatlanok átlagértékei.

A melléklet irányítószám szerint felsorolja, és értékövezetbe kategorizálja a fővárosi utcákat. (Ha egy utcát közben átneveztek, a régi nevet kell figyelembe venni, teljesen új utca esetén pedig az irányítószám szerinti legközelebbi, legalacsonyabb kategóriájú utcát.) A besorolás azonban csak kiindulópont, a 0,5 százalékos luxusadót ugyanis a 100 millió forintnál magasabb "számított értékű" ingatlan ezen értéket meghaladó része után kell fizetni. A számított érték már a luxusadóról szóló törvény mellékletéből vezethető le, de mankót ad a kalkulációhoz a bevallási nyomtatvány is. Ezekben találhatók meg ugyanis azok az épület kora, falazata, komfortfokozata, a lakószobák tájolása szerinti korrekciós tényezők, amelyek lefelé vagy felfelé eltéríthetik a besorolás szerinti értéket. Így jön ki a számított érték, amit egyébként nem az adózó állapít meg, hanem bevallása alapján az önkormányzati adóhatóság, majd közli az ingatlan tulajdonosával. A fővárossal ellentétben egyébként a legtöbb helyhatóság nem bíbelődött saját rendelet megalkotásával, vagy azért, mert szóba sem jön náluk luxusadóra nemesített épület, vagy mert néhány ingatlan miatt nem érte meg a fáradságot. Az utóbbiak a törvény adta lehetőségükkel élve a központi szabályozást vették át. A fővárosban egyébként úgy látják, hogy nem került többe a leves, mint a hús, azaz valószínűleg megtérülnek a luxusadó bevezetésének költségei. Elsősorban amiatt, mert saját erőkkel dolgoztattak, s csak az értékövezetek kialakításához vettek igénybe szakértő vállalkozót.

A potenciális adóalanyok Budapesten a - kerületekhez is eljuttatott és az interneten is megtalálható - fővárosi rendeletből, illetve a bevallási nyomtatványokból tájékozódhattak kötelezettségeikről. Emellett a határidő lejárta előtt naponta százával telefonon igyekeztek tájékozódni a teendőkről. Sokakban azonban polgári engedetlenséget válthatott ki, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nyílt levélben támadta a luxusadót, egyebek közt arra hivatkozva, hogy az sérti a jövedelem- és vagyonarányos közteherviselés elvét. Kifogásolják, hogy csak magánszemélyek tulajdonában és belföldön lévő ingatlanok után kell adózni, nincs viszont ilyen sarc a külföldön található, az állami és céges épületek, továbbá a magánszemélyek más vagyontárgyai, például ékszerek, értékpapírok, hajók, helikopterek, medencék után. Sérelmezik továbbá a többszörös adóztatást is, mondván, az ingatlant adózott jövedelemből építik, emellett illetéket is kellett fizetni utána, ráadásul nem vonhatók le az ingatlant terhelő hitelek.

E kifogásoktól függetlenül be kellett nyújtani a bevallást, mégpedig az ingatlan fekvése szerinti település adóosztályához, Budapesten azonban nem a kerületekhez, hanem a fővároshoz (a luxusadó-bevételből a későbbi forrásmegosztás jut a kerületeknek is). Ha valaki mégis elmulasztotta, igazolási kérelemmel élhet, melyben indokolnia kell, hogy például külföldi út, betegség vagy más ok miatt maradt adós a bevallással. Ellenkező esetben az önkormányzati adóhatóság - az adón felül - 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki. Miután azonban vadonatúj adóról van szó, valószínűsíthető, hogy az adóhatóság kivételesen vajszívű lesz. Az ellenőrzésre egyébként az év második felében lehet számítani, melynek során az adóosztályok az illeték- és a földhivatali adatokra (adásvételi szerződésekre, tulajdonjog-bejegyzésekre, használatbavételi engedélyekre) építenek.

Az éves luxusadót az adóosztályok határozata alapján, két részletben kell megfizetni, az elsőt szeptember 15-éig, a másodikat 2007. március 15-éig. A késedelmi pótlék a szokásos: a jegybanki alapkamat (jelenleg 6 százalék) kétszeresének egy napra jutó összege, de fizetési halasztás, illetve részletfizetés is kérhető.

MOLNÁR PATRÍCIA