Török nézetek az EU-ról

HVG

Látványosan csökken Törökországban az EU vonzereje. Egy szeptemberben - még az örmény népirtásról szóló párizsi parlamenti döntés (HVG, 2006. október 21.) előtt - készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 78 százaléka már nem bízik az EU-ban. Ráadásul a kritériumok tekintetében sem optimisták: 76 százalékuk szerint ez csak a kezdet, és ha Ankara enged, Brüsszel újabb és nehezebben teljesíthető követelményekkel rukkol majd elő.

Az A&G közvélemény-kutató cég által készített felmérés szerint a törökök közt egyre kevesebben vannak, akik mindenféleképpen az unión belül látják országuk jövőjét: a feltétlen belépést csak 32 százalék támogatja (az arány tavaly 57, 2004-ben pedig még 67 százalék volt). Az EU iránti szimpátia csökkenésével párhuzamosan nő a belépést elutasítók aránya: 2004-ben 8, tavaly 10, most pedig már 25 százalék.

Mi az oka a látványos elfordulásnak? Ankarában elsősorban a bizalmi válságot említik: a török közvélemény már nem hisz a brüsszeli politikusok szavaiban és ígéreteiben. A törökök többsége szerint Brüsszel a saját politikai és regionális érdekei szerint hitegeti és próbálja átalakítani Törökországot. Ennek fejében viszont nem nyújt semmit.

A török közvéleményben az is csalódást okoz, hogy az utóbbi időben Nyugat-Európa egyre több országában olyan politikusok kerülnek hatalomra, akik eddig is nyíltan ellenezték Törökország csatlakozását. Láthatóan nő azoknak az uniós politikusoknak az aránya is, akik egyre nyíltabban hangoztatják ebbeli véleményüket. Ankara a Vatikánra is figyel: az új pápa közismerten ellenzi a csatlakozást. Ráadásul az uniós alkotmány vitája során kiderült, hogy sokak szerint az EU-nak keresztény fundamentumon kell állnia.

A törökök unióval szembeni bizalmatlanságában komoly szerepe van az egész Nyugattal szembeni csalódottságnak is. Az utóbbi időben mind több nyugati országban érhetők tetten az iszlám vallást, a keleti kultúrát és a keleti társadalmi modelleket érő kemény kritikák, provokatív jellegű lépések. A világpolitikai események hatására pedig a törökök a nemzetközi konfliktusokban a Nyugattal szemben egyre gyakrabban a Kelettel szimpatizálnak. A törökök egy része ennek hatására még inkább a keleti kultúrával azonosul, jóllehet immár közel száz éve nyugati társadalmi normák és intézmények szerint él. A keleti iszlám országokat barátinak tekintők aránya lényegesen magasabb, mint azoké, akik szerint a nyugati államok pozitívan viszonyulnak Törökországhoz.

TARIK DEMIRKAN