Kettős csapda

,,Félő, hogy elveszítjük Törökországot" - fogalmazott nemrég egy brüsszeli háttérbeszélgetésen az Európai Bizottság (EB) egyik befolyásos tagja, aki szerint Ankara az utóbbi két évben szinte csak negatív visszajelzéseket kap az uniótól, és most minden azon múlik, hogy Olli Rehn bővítési biztos meg tudja-e győzni a törököket az EU szándékainak komolyságáról. José Manuel Barroso bizottsági elnök pedig a törökországi reformok lassulása miatti aggodalmának adott hangot a napokban, nem zárva ki, hogy megszakadnak a tárgyalások.

A brüsszeli válsághangulat oka, hogy Törökország továbbra sem hajlandó megszüntetni az embargót a ciprusi zászló alatt közlekedő hajókkal és repülőgépekkel szemben. Pedig Ankara a csatlakozási tárgyalások megkezdése reményében tavaly nyáron aláírta az 1963-as EU-török társulási megállapodás hatályát a tíz új tagállamra - köztük a Ciprusi Köztársaságra - is kiterjesztő kiegészítő jegyzőkönyvet. Igaz, egyidejűleg hangsúlyozta: ez nem jelenti Ciprus szuverenitásának elismerését a sziget törökök lakta, 1974 óta török katonai megszállás alatt lévő északi része felett. Az EU erre közleményben figyelmeztette Törökországot: ha 2006 végéig nem hajtja végre a kiegészítő jegyzőkönyvet, az nem csupán a tárgyalási fejezetek megnyitását késleltetheti, hanem az egy éve indult csatlakozási tárgyalások egész folyamatára hatással lehet.

A törökök kötik az ebet a karóhoz. Addig hallani sem akarnak a korlátozások feloldásáról, amíg az EU véget nem vet a ciprusi török közösség elszigeteltségének. Ez az árukapcsolás azonban az EB szerint elfogadhatatlan. A kiegészítő jegyzőkönyv szerint Ankara szerződéses kötelezettsége az EU és Törökország között tíz éve működő vámunió kiterjesztése valamennyi új tagállamra. A török kormány ugyanakkor becsapva érzi magát, és azzal érvel, hogy a 2004-es bővítés előtt a 15-ök megígérték a közvetlen kereskedelem újraindítását az unió, valamint Ciprus gazdaságilag jóval szegényebb északi fele között. Az erről szóló rendelet azonban az immár EU-tag Ciprus ellenállása miatt a fiókban porosodik.

Súlyos hiba volt a 15-ök részéről, amikor 1999 decemberében úgy döntöttek, hogy Ciprus megosztottan is beléphet az EU-ba, hiszen az unió elveszítette az egyetlen eszközt, amellyel nyomást tudott gyakorolni Nicosiára - ismerik el ma már sokan Brüsszelben. Hozzáfűzve persze, hogy annak idején a tagállamok nemigen tehettek mást, a görögök ugyanis az egész bővítési csomag megvétózásával fenyegetőztek. Akárhogy is, az EU Ciprus túsza lett. A török csatlakozási folyamatot a nicosiai kormány arra igyekszik felhasználni, hogy újabb és újabb engedményeket csikarjon ki Ankarától Ciprus ügyében. Időzített bombáról van szó: Nicosia vétójogával élve elvileg az összesen 35 tárgyalási fejezet mindegyikének megnyitását és lezárását megakaszthatja. Ugyanakkor Ciprusnak sem érdeke, hogy túlfeszítse a húrt, és Törökország végleg becsapja az ajtót.

Az EU szempontjából a ciprusi kérdésnél sokkal fontosabb, hogy milyen ütemben haladnak a reformok Törökországban. Az EB november 8-án nyilvánosságra kerülő éves országjelentése alighanem legalább olyan kritikus lesz, mint az Európai Parlament (EP) szeptemberben jóváhagyott értékelése. A képviselők különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallási és kisebbségi jogok, a hadsereg civil ellenőrzése, a nők jogai, a szakszervezeti és a kulturális jogok, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége terén kevesellték az eredményeket. Bírálták Törökországot a környezetvédelem és a határőrizet hiányosságai, valamint a korrupció miatt is. Némi vigasz Ankara számára, hogy az EP külügyi bizottságának javaslatával ellentétben az örmény népirtás tényének elismerése már nem szerepel a csatlakozás előfeltételeként a plenáris ülésen megszavazott szövegben.

Az országjelentésben az EB a várakozások szerint felvázolja a lehetséges következményeket, de a döntés a decemberi EU-csúcsra marad, ahol Rehn amúgy is valamiféle új konszenzust szeretne teremteni az unió bővítési stratégiája körül. Egyetlen tagállam - még a Ciprust Görögország mellett belpolitikai megfontolásokból vehemensen támogató Ausztria és Franciaország - sem szeretné kenyértörésre vinni a dolgot Törökországgal. Ezért Ankarát várhatóan nem a csatlakozási tárgyalások megszakításával, csak a vámuniót érintő fejezetek megnyitásának blokkolásával büntetik.

Kisebb csodával érne fel brüsszeli elemzők szerint, ha a kulisszák mögött lázas diplomáciai egyeztetéseket folytató finn elnökség az utolsó pillanatban kompromisszumos megoldást találna. Úgy hírlik, a Helsinki által ajánlott formula lényege, hogy ENSZ-kontroll alatt lehetővé tennék a közvetlen kereskedelmet Észak-Ciprus és az EU között, Törökország pedig beengedné a ciprusi hajókat és repülőgépeket - ügyelve a direkt árukapcsolás látszatának elkerülésére. A kiútkeresést ugyanakkor nehezíti, hogy Törökországban jövőre választások lesznek, ráadásul a törökök bizalma megrendült az EU-val szemben (lásd Török nézetek az EU-ról című írásunkat). Sok tagállamban megkérdőjelezik ugyanis, hogy a török csatlakozási tárgyalásoknak tényleg a teljes jogú tagság a végcélja.

A "megkülönböztetett partnerségről" szóló francia, német vagy osztrák nyilatkozatokat elsősorban hazai fogyasztásra szánják ugyan, de ettől még a törökök kiábrándultsága egyre riasztóbb. A tárgyalások akár csak részleges befagyasztása még inkább elidegeníti Ankarát az EU-tól, tovább növelve a kockázatot, hogy a geostratégiai jelentőségű Törökország hosszú időre letér a modernizációs pályáról.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL