Hat fő bűn, amiért kiutálhatnak munkahelyedről
Olykor hónapokig is eltart, míg rátalálsz a megfelelő állásra, ám ahhoz, hogy kiüsd magad a biztosnak vélt pozícióból, néhány nap és pár baklövés is elég. Íme hat biztos módszer a bukásra - ezeket érdemes elkerülnöd!
Szerény vagy nagyképű?
Az ideális munkaerő nem zavar sok vizet, jól kijön a kollégákkal és a főnökkel. Mi kell ahhoz, hogy te is beolvadhass a munkahelyi közegbe?
Az egyik népszerű amerikai folyóirat, a Harvard Business Review friss felméréséből kiderül, hogy a munkavállalók többsége legszívesebben átlagos képességű, kedves, alkalmazkodó kollégákkal dolgozna együtt - érthető okokból -, és nem egy saját képességeitől és képzettségétől megrészegült félistennel. A felmérés készítői szerint, hogyha egy alkalmazottat kollégái nem kedvelnek, szinte mindegy, hogy jól vagy rosszul dolgozik, a többiek úgyis nagy ívben elkerülik. Éppen ezért légy együttműködő, nyitott és toleráns!
Ne különcködj!
Nem vagy csapatjátékos? Inkább saját szakálladra dolgozol, és kivonod magad a közös munkából? Ne csodálkozz, ha főnököd és kollégáid nem nézik jó szemmel, hogy elvonulsz és önállóan dolgozol, társaiddal nem egyeztetsz, nem szívesen kérsz tőlük segítséget, sőt, csak kelletlenül morogsz, ha segítségért fordulnak hozzád. Légy csapatjátékos, emellett azonban őrizd meg önállóságodat: ne várd, hogy minden egyes lépésedet jóváhagyja valaki! Az sem szerencsés, ha fitogtatod tudásodat, és dirigálsz, kollégáid hamar kiközösítenek, ha főnökösködsz felettük. Vezéregyéniség vagy? Éreztesd munkatársaiddal, hogy szívesen rendelkezésükre állsz, ha kédésük, gondjuk van, de tartózkodj attól, hogy mindig tiéd legyen az utolsó szó, és joggal süssék rád a „vállalat okostojása” bélyeget!
Elblicceled a határidőket?
A határidő szent, a vállalatoknál farkastörvények uralkodnak. Ha figyelmen kívül hagysz egy határidőt, komoly következményekkel számolhatsz. Nemcsak az esetleges anyagi veszteségről van szó, ami teljesítés híján a vállalatot, vagy a mulasztót terheli, sokkal inkább arról, hogy szavahihetőséged, és hiteled szenved csorbát, profizmusodról nem is beszélve. Egy be nem tartott határidő ráadásul az egész csapat munkáját veszélybe sodorja. Éppen ezért kínosan ügyelj arra, hogy mindig időben eleget tégy vállalt kötelezettségeidnek, még akkor is, ha ehhez az utolsó pillanatig feszített tempót kell diktálnod.
Munkaidőben csak céges ügyekkel foglalkozz!
A vállalati levelezőrendszert és telefont hivatásszerűen használd: munkaidőben ne bonyolódj hosszas telefonbeszélgetésbe barátaiddal, és a munkaidő alatt magánlevelezésedet minimálisra korlátozd. Arra különösen figyelj, hogy személyes leveleid, üzeneteid ne jussanak a főnök keze ügyébe! Az a legegyszerűbb, ha privát e-mailjeidet nem a céges címedről küldöd, hívásaidat pedig az irodán kívül bonyolítod, így kizárhatod annak lehetőségét, hogy avatatlan személyek csámcsogjanak magánügyei-den.
Óvakodj a munkahelyi románctól!
Óhatatlan, hogy előbb-utóbb baráti/haveri kapcsolat alakul ki a kollégák között, akik napi nyolc-tíz, esetleg tizenkét órát is eltöltenek egyazon irodában úgy, hogy remekül megértik egymást, szívesen és hatékonyan dolgoznak együtt. Nem ritka, hogy az összezártság szoros érzelmi kötődést szül két ember között, ám a munkahelyi románc számos problémát rejt: a főnök és beosztottja közötti kapcsolat buktatókkal jár, ahogy a kollégák között bimbózó érzelem is számos kérdést vet föl.
Kedvezőbb elbírálásban részesül a főnök barátnője? A többi kollégára zúdul a munka java, hogy a kedves ne legyen túlterhelve? Szakítás után is hatékonyan tud együtt dolgozni két ember? Az ehhez hasonló kényes kérdéseket és kellemetlen helyzeteket kerülheted el, ha nem keveredsz bele meggondolatlanul egy munkahelyi kapcsolatba. Ellenállhatatlanul vonz a kolléga/nő? Mérlegeld, hogy megéri-e belevágni egy kapcsolatba olyasvalakivel, akivel munkaidőben is - gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában - együtt vagy.
Indiszkréciód határtalan?
Kevés bosszantóbb dolog van a munkahelyen - és a magánéletben -, mint a megállíthatatlanul terjedő pletyka. Elég egy elejtett szó, és máris beindul a szóbeszéd, amelyből sokszor még a valóságmagot is nélkülöző történet kerekedik. Hogy ne adj okot pletykára, mindig nézz körül, kivel, hol beszélgetsz: a nyilvános helyiségekben - például a konyhában, dohányzóban vagy a mosdóban - olyanok is hallhatják mondandódat, akikre nem tartozik. Ha úgy érzed, hogy nem tudod elejét venni a szóbeszédnek, amely kellemetlenül érintene, inkább mindenki előtt közöld a tényeket, így szavaidat senki sem ferdítheti el, nem magyarázhatja félre. Még ennél is fontosabb, hogy kollégáid magánéletére vonatkozó értesüléseidet - amelyeket nem a nagyközönségnek szánták - ne terjeszd széltében-hosszában, a rád bízott bizalmas információkat, titkokat temesd el, így másoktól is joggal várhatod, hogy diszkréten viselkedjenek, ha a te magánügyeidről esik szó.