Francia fordulat

Nem csak Ankarában, jó néhány európai fővárosban is fellélegeztek, amikor Nicolas Sarkozy francia államfő a szokásos éves nagyköveti konferencián tartott programadó beszédében a minap bejelentette: Párizs nem gördít akadályt a Törökországgal két éve folyó EU-csatlakozási tárgyalások útjába. Pedig Sarkozy eddig - kampányában és eskütétele után is - sokkal harciasabb húrokat pengetett, következetesen hangoztatva, hogy Törökországnak semmi keresnivalója az EU-ban, és tisztességtelen volna tovább hitegetni Ankarát a teljes jogú tagsággal. Ehelyett megkülönböztetett partneri viszonyt ajánlott.

Sarkozy érvelését morális alapon sokan osztják, a török EU-tagság nem kevés ellenfele ugyanis pragmatikusan úgy véli, a valószínűleg hosszú évekig elhúzódó tárgyalási folyamatban a legfontosabb Törökország Európához kötése, nem pedig az, hogy mikor születik meg a végeredmény. Ám 2004 decemberében Franciaország a többi tagállammal egyetértésben kötelezettséget vállalt Törökországgal szemben a tárgyalások megkezdésére, mi több, Jacques Chirac akkori francia elnök Ankara EU-tagságának egyik legaktívabb szorgalmazója volt. Sarkozy magatartása ezért az egész EU hitelességét vonja kétségbe - aggodalmaskodott a napokban az Európai Bizottság (EB). A testület egyébként üdvözölte, hogy a múlt héten török államfővé választották Abdullah Gült, aki külügyminiszterként sokat tett a csatlakozási tárgyalások előmozdításáért. José Manuel Barroso EB-elnök kijelentette: bízik benne, hogy ezzel kedvező lendületet vesznek a tárgyalások.

Sietve üdvözölte Barroso egyébként, hogy Sarkozy "nem zárja be teljesen a kapukat Törökország előtt". Az óvatos fogalmazás érthető, Sarkozy ugyanis elődje ígéreteivel összhangban formálisan helyreállította a francia külpolitika folyamatosságát, ám a lényeget illetően nem táncolt vissza. Továbbra sem híve Törökország EU-tagságának, de immár nem zárkózik el attól, hogy "a következő hónapokban és években" újabb és újabb tárgyalási fejezeteket nyissanak meg. A 35 téma közül azonban öt - így a mezőgazdaság, a regionális, valamint a gazdasági és monetáris politika, no meg az intézmények - Párizsban változatlanul tabu, mivel közvetlenül a tagságot érintik.

A francia rugalmasságért cserébe Sarkozy sürgette, hogy a legjobb európai szakértők bevonásával mielőbb hozzanak létre egy szűk körű "vének tanácsát", amely választ keresne az EU előtt álló nagy kihívásokra, például hogy hol húzódnak az unió határai, és mi a szervezet küldetése. Igaz, a francia politikus már beérné azzal, ha az egyelőre homályos mandátumú grémium 2009 derekán terjesztené elő jelentését, és nem akarja ezt a vitát legott a decemberi csúcs napirendjére tűzni, ahogy az Élysées-palotához közeli források eddig állították. Az elaborátum, ha megszületik, csak a 2009-ben hivatalba lépő EB számára szolgálna amolyan szamárvezetőként.

A francia félfordulat mögött mindenekelőtt az a felismerés húzódik meg, hogy Párizs a török ügyben gyakorlatilag elszigetelődött az unióban, hiszen egy olyan időszakban küldött volna negatív jelzést Törökországnak, amikor ott meggyengültek az EU felé orientálódó politikai erők. Ráadásul Sarkozy radikalizmusa az EU-n belül sem bizonyult kifizetődőnek: a török tagságot hasonlóan ferde szemmel néző Ausztria és Hollandia, valamint a Törökországgal saját számláit rendezni igyekvő Ciprus elbújhatott Franciaország mögött. Sarkozy azt is felmérhette, hogy rövid távon a török kérdés feszegetése veszélybe sodorhatja az elvetélt alkotmányt felváltani hivatott reformszerződés végső kidolgozására összehívott kormányközi konferenciát, aminek sikerében Sarkozy - a kompromisszumot jelentő "egyszerűsített szerződés" eszmei szerzőjeként - személy szerint is érdekelt.

A portugál elnökség által július végén benyújtott első szövegtervezetről (HVG, 2007. július 28.) az uniós külügyminiszterek az e heti, lapzártánk utáni informális találkozójukon cserélnek először véleményt. A török csatlakozás problémája a jelek szerint nem terheli majd az alkudozást, az utóbbi hetek lengyel belpolitikai fejleményei annál inkább. A kormányközi konferencián a nyitva maradt öt-hét forró téma egyike éppen a szavazati rendszer, illetve a blokkoló kisebbség, amiért a lengyel delegáció a júniusi csúcson inaszakadtáig küzdött. Ha az előrehozott lengyelországi választások kampánya alatt a varsói kormány megint bekeményít, igencsak izgalmassá válhat a kormányközi konferencia.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL