Kommunista párt kommunizmus nélkül

A legmeglepőbb azonban az, hogy nincs semmiféle látható veszély, amely kiválthatná ezt az agresszív viselkedést. Az olajárak az égbe szöktek, akárcsak Putyin népszerűsége. Minden fontos poszton az általa kinevezett emberek ülnek, a Gazpromtól kezdve egészen a központi választási bizottságig. Amióta Csecsenföldet erővel és segélyekkel pacifikálták, a néhány pénzügyileg önálló ellenzéki vezetőt bebörtönözték vagy emigrációba kényszerítették, a lakosságot pedig az elmúlt évek nagyszabású "társadalmi befektetéseivel" - amelyeket személyesen Medvegyev felügyelt - lekenyerezték, nincs olyan hiteles erő, amely komoly kihívás elé állíthatná Putyin embereit. Mindezek ellenére a rendszer válságban van, és ezt ők is pontosan tudják.

Az orosz gazdaság minden korábbinál jobban függ a földgáztól és az olajtól. A haderőreform a visszájára fordult. A növekvő jövedelmek ellenére az oroszok kevésbé képzettek és kevésbé egészségesek, mint amikor Putyin hatalomra került, és még mindig riasztóan fiatal korban halnak meg. Amikor pedig Oroszország a világ ügyeibe próbál belefolyni, azt gyanakvás és korrupció kíséri.

Putyin eredeti célja az volt, hogy minden hatalmat az orosz biztonsági erők ellenőrzése alá vonjon. A KGB-tiszteknek az a generációja, amelyhez ő is tartozik, végignézte, ahogy a kommunista párt és az "irányítása és ellenőrzése" alá tartozó valamennyi kormányszerv, beleértve a KGB-t is, összeomlik. Putyin uralma alatt a titkosszolgálat bosszút állhatott, az emberei pedig nagy hatalmúak, arrogánsak és dúsgazdagok lettek. Mostanra azonban már engedetlenné is váltak. 2004-ben Viktor Cserkaszov tábornok - aki akkoriban Oroszország északnyugati részén képviselte Putyint - egy írásában a KGB-t úgy dicsőítette, mint az egyetlen romlatlan szervezetet a velejéig korrupt országban. Ez az írás minden másnál többet elárul Putyin második elnökségéről. 2007 októberében Cserkaszov, aki ma már az egyik legtitokzatosabb és leghatalmasabb szolgálat, a Kábítószer-ellenes Nyomozó Hivatal feje, egy újabb írásban már arról panaszkodott, hogy kollégái lesüllyedtek, és harcosokból kupecekké váltak. Valamivel korábban az egyik versengő titkosszolgálat, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB tábornokai "illegális lehallgatás" miatt letartóztatták Cserkaszov helyettesét. Kétségbeesésében Cserkaszov már a nyilvánosság előtt is elismerte: kudarcot vallott Putyin kísérlete, hogy az orosz kormányzatba úgy leheljen életet, hogy azt a titkosszolgálatok irányítása alá helyezi.

De mi a teendő, amikor az egykori KGB-s harcostársak egymás ellen fordítják fegyvereiket és lehallgatókészülékeiket? Cserkaszov esetében Putyin rémálma vált valóra. Most nem maradt számára más út, mint egy olyan teljhatalmú politikai párt újraélesztése, amely ellenőrzése alatt tartja a titkosszolgálatokat, a kormányt, az üzleti életet és minden mást. Ezt a pártot az egyszemélyes vezetés fogja majd össze, az államot pedig a jogi fikció szintjére süllyeszti. A nacionalizmust zászlajára tűző párt vezetői saját teljhatalmukban hisznek majd, nem pedig a KGB-re jellemző professzionalizmusban és csapatszellemben. Borisz Jelcin annak idején rendeletileg tiltotta meg, hogy az állami intézményekben pártsejtek alakuljanak. Putyin jogászai el fogják törölni ezt a rendeletet, és a pártnak minden gyárban, minden szervezetben, minden katonai egységnél, egyetemi karon lesz egy-egy alapszerve. A pártvezető karizmája és a pártfegyelem segítségével egybeforrt párttagok fogják majd vezetni és egyesíteni ezt a sivár és kietlen országot.

Ez Putyin terve. Az egykori szovjet pártfőtitkárhoz, Jurij Andropovhoz hasonlóan - aki Putyint leszámítva az egyetlen, a KGB éléről az ország élére került főtitkár volt - a mostani orosz elnök is a párt főtitkára lesz. Akárcsak a szovjet korszakban, az állami és a kormányzati hivatalnokok csupán a párt akaratának közvetítői lesznek, a párt főtitkára fogja irányítani a leendő elnököt, Medvegyevet is. És persze az alkotmány sem korlátozza, hogy a pártfőtitkári posztot meddig lehet betölteni.

Putyin végül abból dolgozott, amit a történelem örökül hagyott rá: nincs semmiféle eszméje, csupán a hatalom megragadásának vágya. Leninnek és Trockijnak ahhoz kellett egy párt, hogy ideológiájukat valóra váltsák, Putyin és Medvegyev csupán azért teremtenek egy ideológiát, hogy a pártjukat megszilárdítsák. Ebből pedig különös ideológia született. Azzal, hogy a harcosokat megvádolja, hogy kupeccé, majd kupecből tolvajjá váltak, ez az ideológia megtagadja marxista gyökereit. És végső soron mindenkit, aki érdemi munkát végez - a kereskedőket, a harcosokat, az újságírókat és a többieket - kiszolgáltatja a pártideológusoknak, akiknek az egyetlen feladata az lesz, hogy ellenségeket keressenek.

ALEXANDER ETKIND

(A szerző Angliában élő, orosz születésű irodalomtudós)

© Project Syndicate