Ez a Kádár-kori luxus hattyúdala
7 perc
2018.03.04. 08:00
Vasárnap megkezdik a Normafa kísértetszállójának, a Hotel Olimpiának a bontását. A Kádár-kori luxus mumifikálódott tárgyi emlékeit rejtő épület 2002 óta áll üresen, fénykorát a hetvenes, nyolcvanas években élte. A Hosszúlépés jóvoltából még egyszer utoljára bejárhattuk az egykori olimpikonjaink fellegvárát, vagyis inkább azt a siralmas romhalmazt, amely az ország első wellnessszállodájából megmaradt.
Befejeződik egy legendás szálloda története. Vasárnap átadják a Normafán, az Eötvös út 40. szám alatt álló, egykori Olimpia Szálloda épületét a bontást végző cégnek, elkezdik kipakolni és elszállítani a lomokat. A bontást már egy évvel ezelőtt bejelentette a XII. kerületi önkormányzat, a budapesti tematikus sétákat szervező Hosszúlépés pedig reagált a bejelentett eseményre: gyorsan leszervezett néhány sétát a szálló utolsó napjaiban.
A Hotel Olimpia hivatalos átadása 1972 októberében volt, és a létesítmény egészen 2002-ig üzemelt. Azóta viszont senki nem használta az épületet, a falai, bútorai az enyészeté lettek. A legmeghökkentőbb a szebb napokat látott szállodában, hogy egyáltalán nem üres, sőt belül kaotikus állapotok uralkodnak, az egykor pezsgő életnek még kiolvashatók a nyomai. Nem véletlenül nevezik időnként kísértetszállónak a Hotel Olimpiát: a padlón a falból kitépett mosdókagylók hevernek, szétdobált iratokba, régi telefonkönyvbe botlunk, a falakról leszakadtak az olimpikonok portréi, és mintha pánikoló titkárnők szaladgáltak volna föl és alá: a széles folyosókon hosszan kihúzott pénztárgépszalagok kanyarognak.
Máshol meg éppen a rendezettség a feltűnő. Az íróasztalok némelyikén még ott porosodnak a régi monitorok, a recepciónál tálcán kikészített csészék és poharak állják az idő legalább 15 éve tartó ostromát, a falon még egy 1999-es naptár lóg, az egyik emeleti szobát a személyzet – vélhetően az utolsó feladatok egyikeként – még telepakolta megsárgult tollpárnákkal, egy másik szobában pedig vastag paplanokat helyeztek örök nyugalomra. A szálló éttermét kiszolgáló konyhában ott lóg egy penész ette köpeny, és a kiragasztott cetlikről még kiolvashatók az utolsó vacsora rendelései is. Lazac, Stroganoff bélszín, Holstein szelet pürével.
Olyan, mintha az itt dolgozók és vendégek egyik napról a másikra hagytak volna hátra mindent, mintha menekültek volna egy háború vagy egy természeti csapás elől; az a kiskanál és rumos üveg még mindig ott van, ahol éppen kiesett a kezükből. Nem véletlen, hogy a sétán részt vevők közül többen a Csernobil utáni megmerevedett állapotokra asszociálnak. Erre pedig rájátszik az az istentelen hideg is, ami a március elsejei télben alulról veri a mínusz 8-10 fokot az évek óta napfényt és fűtést nem tapasztalt helyiségekben. Itt tényleg a falak közé fagyott a múlt.
A Hotel Olimpia tragédiája az, hogy annak idején egy korszerű, az országban wellnessrészleget elsőként üzemeltető, luxusszállodának szánták, de hiába a beépített szauna és a kültéri úszómedence, valójában az elejétől fogva kódolva volt benne, hogy az új évezredben már nem fogja kiállni az idő próbáját.
A szállodának 1971-re kellett volna elkészülnie, de eleve abban az évben kezdték el csak az építkezést, úgyhogy végül az lett a hotel kimondott célja, hogy szállása legyen majd az 1972-es müncheni olimpiára készülő csapatnak. Az októberi átadás környékén még nem volt minden kész, a gázbekötéssel akadtak gondok, a telefon sem működött, és rögtön az elején ki kellett cserélni néhány ágyat is. „Bár a hotelben normális méretű ágyak voltak, de jöttek a vízilabdások, és a Szívós Istvánék egyszerűen nem fértek el” – mondja az idegenvezetőnk, Üveges Bence történész.
A Hotel Olimpiát a 60-as években indult szállodafejlesztések egyik főszereplője, a csaknem monopolhelyzetben lévő Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat működtette, többek között ehhez tartozott a Metropol, a Palace és a Park hotelek üzemeltetése is.
A 364 férőhelyes, 188 szobás, 100 fős bárral és 150 fős ebédlővel, a kiemelt vendégek számára faborítású apartmanszobákkal rendelkező hotelnek fő profilja lett a sport, ide szoktak Magyarország élsportolói. A Normafán szánkózó, síelő amatőrök pedig a szálloda kívülről is megközelíthető presszójába, a Mézes mackóba, valamint az éttermébe jártak erőt gyűjteni. Kárpáti György vízilabdázó, Puskás Öcsi, Papp László, Hegedűs Csaba birkózó rendszeresen megfordultak itt, de a történész hangsúlyozza, hogy külföldi válogatottak is megszálltak a Hotel Olimpiában: többek között a brazilok, a Dinamo Kijev és a finn válogatott is kapott szobát a Normafán.
Az itt elérhető, Kádár-kori értelemben vett luxusra – mert azért mégiscsak márványozott hatást keltő tapéta borította a falat – fogékony volt a filmes világ is. Az Ötvös Csöpi-filmek közül például az Elvarázsolt dollár egyes jeleneteit forgatták itt, de a népszerű magyar televíziós sorozatnak, a Lindának is sok részét a hotelben vették fel. A rendezők és a díszes vendégsereg fantáziáját különösen a szálloda éjszakai klubja, a Piros Elefánt ragadta meg. Az erotikus műsoroknak helyt adó klub a nevét onnan kapta, hogy a szálló egyik igazgatójának, Kálmán Péternek (1976-tól 1998-ig volt ebben a pozícióban) az elefánt volt a kedvenc állata.
A jó hangulat időnként egészen felszabadult bulizásba csapott át. Él például egy anekdota arról, hogy a vendégek halat dobtak a medencébe, és aki kifogta, annak járt egy üveg pezsgő. Hegedűs Csaba birkózó állítólag egyszer azt mondta, hogy a Hotel Olimpia azért volt egy remek hely, mert onnan soha nem került ki semmi. „Ahogy mondani szokás: ami Vegasban történik, az Vegasban is marad” – egészíti ki a sétavezetőnk.
Skandináv inspiráció a Normafán
Mostanra a penészedő, omladozó hotel a budai kerület szégyenfoltja lett, pedig a háromszintes épületet a korszak egyik legkiemelkedőbb modernista építésze, Farkasdi Zoltán tervezte, méghozzá skandináv inspiráció alapján. A háborús idején, a szovjetek előrenyomulásakor az olyan szakmák képviselőinek egy részét, amelyek fontosak lehettek a világégés utáni újjáépítésben, kimentették „a nyugatra”. 1944-ben több építésszel együtt Farkasdinak is mennie kellett a magyar kormány és a német vezetés közötti megegyezésnek köszönhetően. Először Breslauba, azaz a mai Wrocławba, majd Halléba került, végül kikeveredett Dániába. Itt hadifogolyból „barátságos ellenség lett” belőle, és kint egyetemre tudott járni, sőt, társaival együtt neves építészirodáknál szívhatta magába a tudást. Többek között például Jørn Utzonnal, a Sydney-i Operaház későbbi építőjével dolgozhatott.
Farkasdi 1946-ban tért haza a külföldi útjáról, és a kint szerzett tapasztalatait próbálta az itthoni, szocialista miliőbe valahogy átültetni. Ennek valószínűleg az egyik legszembetűnőbb példája a Hotel Olimpia lett, amelyet – mondja Üveges Bence – az építész minél inkább a Normafa környezetébe igyekezett simítani. Bár ma már Farkasdi épülete a legkevésbé sem olvad bele a természetbe (inkább kitűnik onnan), a korszakban a törekvése mindenképpen úttörőnek számított. Amíg a hetvenes években országszerte mindenhol magas paneleket húztak fel, addig ő az erdő szélén, S-alakban elnyújtotta a szálloda épületét, hogy minél kevesebb fát kelljen kivágni, nem tervezte túl magasra, és a külső burkolásnak egy részét ugyancsak fával oldotta meg.1973-ban munkáját a második Ybl-díjával jutalmazták.
Hiába azonban a modern szemlélet, a szálloda nem élhetett örökké. A Hotel Olimpia sokáig jól teljesített, a rendszerváltást sem érezte meg komolyabban, de a kilencvenes években hanyatlásnak indult. 1993-ban privatizálták, az IBUSZ részvénytársaság lett a többségi tulajdonosa. 1999-ben már kénytelenek voltak a szobák mellett irodahelyiségeket is kiadni, gyerekeket étkeztettek a menzán, hogy a hotel valahogy fennmaradjon, de sokáig már nem húzta. 2001-ben volt egy kísérlet arra, hogy 1,2 milliárd dollárért eladják a szállodát, de senki nem akarta ennyiért megvenni, mert helyrehozhatatlanul eljárt felette az idő. Alagútzsalus technológiával készült ugyanis, amelynek lényege, hogy a betont a helyszínen, egy zsaluzat közé öntik, így ott, frissen készülnek el a szerkezeti falak, és nem a házgyárban, mint a panelnél. Ugyanakkor itt is az a helyzet áll fenn, hogy minden fal szinte támaszfal, azokhoz pedig nem lehet hozzányúlni, az épületet nem lehet érdemben átalakítani, felújítani, bővíteni, a szobákat tágítani, a folyosókat szűkíteni. Márpedig így azokat a funkciókat sem lehet beleépíteni, amit egy mai wellnessszálloda megkövetelne.
Ami régen a Hotel Olimpia előnye volt, az mára a hátrányává vált, és 2002-ben végleg bezárt a szálloda. Tavaly a XII. kerületi önkormányzat egy előzetes szakértői eljárással elindította az elhagyatott épület kisajátítását, Budapest Főváros Kormányhivatala pedig ezt egy határozatban jóváhagyta. Az önkormányzatnak a Normafa-koncepció – amelyre 7 milliárd forintot biztosított a kormány – keretében van szüksége az ingatlanra. Részben park épül az épület helyére, részben az Eötvös utat bővítik ki, a fogaskerekű végállomása is ide kerül majd.