Századfordulós bűnügyek – A postarablás, ami miatt 10 éven át röhögött mindenki a rendőrségen
11 perc
2025.04.24. 18:00
1884 első napjaiban a pesti főposta épületének udvaráról eltűnt egy nagy értékű pénzesláda. Minden jel arra mutatott, hogy belső munkáról volt szó, a rendőrség mégis tehetetlen volt sokáig az ügyben, ami részben azért volt, mert a testület addigra használhatatlanná korrumpálódott, illetve azért, mert a bűnügy felderítéséhez szükséges szakértelemnek is híján volt. A népgúny hozzájárult viszont ahhoz, hogy a fővárosi rendőrség berkein belül komoly változás vette kezdetét, és létrejött egy európai összehasonlításban is az élvonalba pozicionálható testület. És menet közben a rablás tetteseit is kézre kerítette egy szemfüles detektív.
A mai Városház utca és Párizsi utca kereszteződésében (akkoriban Gránátos és Zsibárus) áll egy nagy épület, ami az 1870-es évektől kezdve a pesti főpostának adott otthont. Itt történt, hogy 1884. január 6-án az esti órákban három egyenként is súlyos ládát vittek ki az épület udvarára. A ládákban pénz volt, nagyon sok pénz, összesen 400 ezer forint, különböző címletekben.
A ládákat Bécsbe tervezték küldeni, kettőben átlyukasztott, rossz bankók voltak, amiket beváltásra szántak, egyben pedig friss, ropogós bankók lapultak, amiknek még a sorozatszámait sem jegyezték fel. Mondani sem kell, hogy a pakolás közben épp ezen utóbbi ládának veszett nyoma. 240 ezer forint tűnt el egyik pillanatról a másikra úgy, hogy senki nem látott semmit.
Bár a mai fejünkkel megmosolyognánk ezt az összeget, hiszen alig több mint egy minimálbéren dolgoztatott szakmunkás havi fizetése, ám az 1880-as években kész vagyonnak, az állami költségvetésben is jól látható tételnek számított, egy minisztérium fenntartásának éves költsége kijött belőle. Közben egy rendőr éves fizetése 500 forint volt, kis híján félezer évig kellett volna dolgoznia érte.
Azt már a lopásról beszámoló első sajtótudósítások is valószínűsítették, hogy belső munkáról lehet szó, hiszen túl sok volt a tolvajokat segítő szerencsés véletlen. Hogy pont azt a ládát sikerült elvinni, amiben a legtöbb pénz volt, az egyetlent a háromból, amiben az új bankók voltak és persze az is, hogy senki nem látott semmit és az elkövetők villámgyorsan tudtak köddé válni a vasládával, vagyis ahogy a korszakban hívták, a posztkisztlivel.
Bajban a rendőrség
Ekkor a budapesti rendőrség átmeneti helyzetben volt. Apránként kitelt a becsülete a testület addigi mindenható főkapitányának, Thaisz Eleknek, aki bár remek politikai kapcsolatokkal rendelkezett és még az uralkodó bizalmát is igen sokáig bírta, veszett mód korrupt ember hírében állt, aki a hivatalát többek között arra használta, hogy a fővárosi prostitúció teljhatalmú urává váljon. Ha az ember jóban volt Thaisz főkapitánnyal, akkor illegálisan is működtethetett bordélyházat, ha azonban nem, akkor a legális üzletét is bezáratta a rendőrség.