Lex Magyar: nyilvánosságra hozták vagyonnyilatkozataikat a Tisza EP-képviselői
Magyar Péter ingatlanok, festmények, autó és pianínó mellett még egy 20 forint névértékű 4iG-részvényt is feltüntetett.
A mai Városház utca és Párizsi utca kereszteződésében (akkoriban Gránátos és Zsibárus) áll egy nagy épület, ami az 1870-es évektől kezdve a pesti főpostának adott otthont. Itt történt, hogy 1884. január 6-án az esti órákban három egyenként is súlyos ládát vittek ki az épület udvarára. A ládákban pénz volt, nagyon sok pénz, összesen 400 ezer forint, különböző címletekben.
A ládákat Bécsbe tervezték küldeni, kettőben átlyukasztott, rossz bankók voltak, amiket beváltásra szántak, egyben pedig friss, ropogós bankók lapultak, amiknek még a sorozatszámait sem jegyezték fel. Mondani sem kell, hogy a pakolás közben épp ezen utóbbi ládának veszett nyoma. 240 ezer forint tűnt el egyik pillanatról a másikra úgy, hogy senki nem látott semmit.
Ilyen lovaskocsikkal szállították a postacsomagokat
Arcanum / Tolnai Világlapja
Bár a mai fejünkkel megmosolyognánk ezt az összeget, hiszen alig több mint egy minimálbéren dolgoztatott szakmunkás havi fizetése, ám az 1880-as években kész vagyonnak, az állami költségvetésben is jól látható tételnek számított, egy minisztérium fenntartásának éves költsége kijött belőle. Közben egy rendőr éves fizetése 500 forint volt, kis híján félezer évig kellett volna dolgoznia érte.
Századfordulós bűnügyek
Sorozatunkban olyan századfordulós bűneseteket mutatunk be, amelyek a maguk korában nagy szenzációt keltettek és komolyan foglalkoztatták a közvéleményt, mostanra azonban már feledésbe merültek. Ki ölte meg az országbírót? Hová tűnt a korszakban tekintélyes vagyonnak számító negyedmillió forint a budapesti főposta udvaráról? Ki volt az első magyar pokolgépes merénylő? Ezekre a kérdésekre is választ fog kapni az, aki olvassa sorozatunkat, de az sem kizárt, hogy a hazai bűncselekmények mellett a korszak komolyabb külföldi bűnügyeivel is foglalkozni fogunk.
Azt már a lopásról beszámoló első sajtótudósítások is valószínűsítették, hogy belső munkáról lehet szó, hiszen túl sok volt a tolvajokat segítő szerencsés véletlen. Hogy pont azt a ládát sikerült elvinni, amiben a legtöbb pénz volt, az egyetlent a háromból, amiben az új bankók voltak és persze az is, hogy senki nem látott semmit és az elkövetők villámgyorsan tudtak köddé válni a vasládával, vagyis ahogy a korszakban hívták, a posztkisztlivel.
Bajban a rendőrség
Ekkor a budapesti rendőrség átmeneti helyzetben volt. Apránként kitelt a becsülete a testület addigi mindenható főkapitányának, Thaisz Eleknek, aki bár remek politikai kapcsolatokkal rendelkezett és még az uralkodó bizalmát is igen sokáig bírta, veszett mód korrupt ember hírében állt, aki a hivatalát többek között arra használta, hogy a fővárosi prostitúció teljhatalmú urává váljon. Ha az ember jóban volt Thaisz főkapitánnyal, akkor illegálisan is működtethetett bordélyházat, ha azonban nem, akkor a legális üzletét is bezáratta a rendőrség.
